Edmund Phelps – Nobel-díjas közgazdász, a természetes munkanélküliség elmélete
Edmund Phelps: Nobel-díjas közgazdász élete és munkássága — Aranyszabály, a természetes munkanélküliség elmélete és Columbia-i kutatások áttekintése.
Edmund Strother "Ned" Phelps, Jr. amerikai közgazdász, aki Illinois állambeli Evanstonban született 1933. július 26-án. 2006-ban megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Legismertebb munkái egy részét a Yale Egyetem Cowles Alapítványában az 1960-as években végezte, különösen a gazdasági növekedés és a makroökonómia mikroökonómiai alapjainak feltárásában. Foglalkozott az úgynevezett Aranyszabály (Golden Rule) megtakarítási ráta kérdésével, amely azt vizsgálja, hogy hosszú távon mekkora megtakarítási arány maximalizálja az egy főre jutó fogyasztást. Emellett jelentős hozzájárulásai vannak a mikroökonómia, a teljes foglalkoztatás és az áraknak a bérekre gyakorolt hatásának elméleti vizsgálatához; ezek közé tartozik a munkanélküliség természetes rátájáról szóló elmélet is.
Főbb elméletek és hozzájárulások
Phelps munkássága alapvetően két irányt fog össze:
- Természetes munkanélküliség (natural rate): Phelps hozzájárult annak megértéséhez, hogy létezik egy olyan, hosszú távon fenntartható munkanélküliségi szint, amely mellett az infláció nem mutat tendenciát emelkedésre vagy csökkenésre. Rövid távon a monetáris vagy fiskális politika csökkentheti a munkanélküliséget, de ha ezt a csökkentést az elvárások és a bérek/árak alkalmazkodása követi, akkor előfordulhat, hogy végül csak magasabb inflációt érünk el anélkül, hogy tartósan alacsonyabb munkanélküliséget kapnánk.
- Mikroökonómiai alapok és várakozások szerepe: hangsúlyozta, hogy az egyének és vállalatok várakozásai, valamint a piaci intézményi sajátosságok (pl. béralku, információs hiányok, kereslet–kínálat illeszkedése) meghatározóak a makrogazdasági eredményekben. Ez a megközelítés a makroökonómia „mikroalapozásához” járult hozzá.
- Gazdasági növekedés és megtakarítás: az Aranyszabály-ráta elemzésével Phelps vizsgálta, hogy a megtakarítási arány hogyan befolyásolja a hosszú távú növekedést és az egy főre jutó fogyasztást.
Tudományos pálya és intézményi szerepek
Phelps 1982 óta a Columbia Egyetem McVickar professzora politikai gazdaságtanban. Emellett a Columbia Center on Capitalism and Society igazgatójaként is aktív volt. Korábban a Yale Cowles Alapítványnál végzett kutatásai tették ismertté, és pályafutása során széles körben hatott a makroökonómiai elméletek fejlődésére, oktatására és a gazdaságpolitikai vitákra.
Nobel-díj (2006)
A Nobel-díjat 2006. október 9-én jelentették be; Phelps a díjat egyedül kapta, ami a korábbi évek gyakorlata után figyelemre méltó volt. Az indoklás Phelps elemző munkásságát ismerte el, különösen azt, ahogyan a makrogazdasági politika időbeli hatásait és az egyének várakozásainak szerepét feltárta.
Egyszerű magyarázat a természetes munkanélküliség elméletére
A természetes munkanélküliség elmélete szerint létezik egy olyan «normális» munkanélküliségi szint, amelyet struktúrális tényezők (például a munkakereslet és -kínálat szerkezete, a képzettség, a munkaközvetítés hatékonysága, törvényi és intézményi környezet) határoznak meg. Ha a kormányzat vagy a központi bank rövid távú intézkedésekkel a természetes rátánál alacsonyabb munkanélküliséget próbál elérni, az többletinflációhoz vezethet, amint a bérek és árak alkalmazkodnak. Ezért a hosszú távú foglalkoztatás javításához sokszor strukturális reformokra, nemcsak rövid távú ösztönzőkre van szükség.
Közérthető következmények a gazdaságpolitikára
- A monetáris politika hatásai rövid és hosszú távon eltérőek lehetnek: rövid távon csökkenthető a munkanélküliség, de tartós eredményhez strukturális intézkedések szükségesek.
- A gazdaságpolitika tervezésénél figyelembe kell venni az egyének várakozásainak szerepét (például az inflációs várakozásokat), mert ezek befolyásolják az intézkedések hatékonyságát.
- A növekedéspolitika számára fontos a megtakarítási arány és a beruházások közötti optimális egyensúly megtalálása (Aranyszabály), hogy hosszú távon növelni lehessen az életszínvonalat.
Könyvek, publikációk és hatás
Phelps számos elméleti munkát és tanulmányt publikált, amelyek a modern makroökonómia alapkérdéseit befolyásolták. Tágabb közönség számára is ismert nézeteit és gondolatait több könyvben is kifejtette; ezek közül a későbbi időszakban megjelent munkái a gazdasági növekedés, az innováció és a társadalmi intézmények kapcsolatát is vizsgálták (például a művészeti és intézményi feltételek szerepét a munkalehetőségek és a jólét alakulásában). Phelps hatása ma is érzékelhető a makroökonómiai kutatásokban és a gazdaságpolitikai vitákban, különösen a munkanélküliség, az infláció és a növekedés kapcsolatának elemzésében.
Összefoglalva: Edmund Phelps fontos szerepet játszott abban, hogy a makroökonómiai jelenségeket a mikroökonómiai viselkedésre és intézményi feltételekre visszavezetve értsük meg. Elméletei fontos iránymutatást adnak a rövid és hosszú távú gazdaságpolitikai döntések értékeléséhez.
Életrajz
Korai élet és oktatás
Edmund Phelps 1933-ban született Chicago közelében, de a New York-i Hastings-on-Hudsonban nőtt fel és járt iskolába, ahová családja hatéves korában költözött. 1951-ben az Amherst College egyetemi hallgatója lett. Apja tanácsára Phelps az Amherstben töltött második évében vette fel első közgazdasági kurzusát. Közgazdász-tanára James Nelson volt, tanulmányait pedig Paul Samuelson híres tankönyvére alapozta. Phelps nagyon érdeklődött az üzleti tanulmányok iránt. Fontos megoldatlan problémákról tudott, és új ötletei voltak, például a mikro- és makroökonómia közötti szakadékról.
Miután 1955-ben az Amherstben megszerezte diplomáját, Phelps a Yale Egyetemre ment továbbtanulni. Ott professzorai a legnagyobb közgazdászok közé tartoztak, mint például a Nobel-díjas James Tobin és Thomas Schelling, és Arthur Okun mellett tanult. William Fellner és Henry Wallich nagyon fontos szerepet játszott a tanulmányi kurzusaiban. Phelps 1959-ben doktorált a Yale-en. A doktori munkája Tobin egyik ötletén alapult, miszerint az emberek szükségletei vészhelyzetben nagyobb hatással vannak, mint a hirtelen árváltozások.
Kutatás a 60-as és 70-es években
Phelps a doktori cím megszerzése után a RAND Corporation közgazdászaként dolgozott. Fő érdeklődési területe a makroökonómia volt, de a RAND a védelmi munkára összpontosított, így Phelps úgy döntött, hogy a következő évben, 1960-ban visszatér tanulmányaihoz. Kutatási munkát vállalt a Cowles Alapítványnál, és tanári állást a Yale-en. A Cowles Alapítványnál elsősorban a jövőbeli árakkal és bérekkel foglalkozott, Robert Solow munkásságát követve. E kutatás részeként Phelps 1961-ben publikálta az aranyszabály megtakarítási rátájáról szóló híres tanulmányát, amely az egyik legfontosabb munkája a gazdaságtudomány számára. Más gazdasági elméletekről is írt tanulmányokat, például a monetáris közgazdaságtanról (Ricardiai ekvivalencia) és annak fontosságáról a legjobb gazdasági növekedés előállítása során.
A Cowles Alapítványnál végzett munkája lehetőséget adott Phelpsnek arra, hogy találkozzon más fontos közgazdászokkal, akik a növekedéselméleten dolgoztak, például David Cass-szel és a Nobel-díjas Tjalling Koopmans-szal. Az 1962-63-as tanévben Phelps az MIT-re is ellátogatott, ahol találkozott a Nobel-díjas Paul Samuelsonnal, Robert Solow-val és Franco Modiglianival.
1966-ban Phelps otthagyta a Yale-t, és a Pennsylvaniai Egyetemre költözött, ahol állandó közgazdászprofesszori állást ajánlottak neki. A pennsylvaniai egyetemen Phelps leginkább a foglalkoztatás, a bérek és az infláció közötti összefüggésekkel foglalkozott. Erről 1968-ban írt: "Money-Wage Dynamics and Labor Market Equilibrium" (A pénz-bér dinamika és a munkaerőpiac egyensúlya) címmel. Ez a kutatás fontos új gondolatokat tartalmazott a Phillips-görbével kapcsolatban. Ez volt az első elképzelés a természetes munkanélküliségi rátáról, és azt mondta, hogy az inflációs ráták nem befolyásolják a munkaerőpiacot. 1969 januárjában Phelps a Pennsylvaniai Egyetemen tartott egy találkozót az inflációval és a foglalkoztatással kapcsolatos kutatások támogatására. A találkozó történetét a következő évben egy nagyon fontos könyvben publikálták, amelyet "Phelps-kötet" néven ismerünk. Ebben az időszakban Phelps más közgazdászokkal együtt dolgozott a gazdasági növekedés, a monetáris és fiskális politika hatásainak és a legjobb népességnövekedés kutatásán.
1969-1970-ben Phelps professzor a Stanford Egyetemen működő Center for Advanced Study in Behavioral Science (Magatartástudományi Kutatóközpont) munkatársa volt. A Nobel-díjas AmartyaSennel és Kenneth Arrow-val való találkozás, valamint John Rawls munkásságának olvasása, akivel abban az évben ismerkedett meg, felkeltette Phelps professzor érdeklődését a makroökonómián kívüli kutatások iránt. 1972-ben publikálta az általa "statisztikai diszkriminációnak" nevezett kutatását. A gazdasági igazságosságról is publikált kutatásokat, felhasználva Rawls "Az igazságosság elmélete" című könyvének gondolatait.
1971-ben Phelps a Columbia Egyetem közgazdasági tanszékére költözött, ahol a Nobel-díjas William Vickrey és James J. Heckman tanult. Három évvel később csatlakozott a Nobel-díjas Robert Mundell, valamint Phoebus Dhrymes, Guillermo Calvo és John B. Taylor. Phelps professzor az inflációs adóról és a fiskális politika inflációra gyakorolt hatásairól publikált kutatásokat. Phelps 1972-ben könyvet adott ki új elméletéről. A könyv számos gondolatot tartalmazott a hosszú ideig tartó munkanélküliség hatásairól, és népszerűbbé tette őt.
A következő években a keynesi közgazdaságtant John Muth racionális várakozásoknak nevezett munkájának megjelenése után kevésbé tartották fontosnak. Phelps Calvóval és John Taylorral együtt elindított egy programot a keynesi közgazdaságtan újjáépítésére, amelyben az árak és a bérek bizonyos ideig változatlanul maradtak. Phelps professzor és John Taylor 1977-ben publikáltak kutatásokat a bérek kiszámításának módjáról ("Staggered Wages"). A 70-es években Phelps és Calvo az aszimmetrikus információt használó szerződések megkötésére irányuló kutatáson dolgozott.
A 70-es évek végén Phelps professzor együtt kutatott Roman Frydmannal, akit Phelps tanított. A racionális várakozásokkal foglalkoztak, és kimutatták a problémákat. 1983-ban megjelent egy könyv arról, hogy mit mondtak az emberek egy nagy találkozón, amelyen 1981-ben a racionális várakozásokról beszéltek. Ezt a könyvet nem tartották túl fontosnak.
1982-ben Phelps a Columbia Egyetem McVickar politikai gazdaságtan professzora lett. A 80-as évek elején tankönyvet írt a közgazdasági ismeretekről. A Politikai gazdaságtan című könyvet 1985-ben adták ki, de nem sok iskolában használták.
Európai munkatársak a 80-as évek közepe óta
Az 1980-as években Phelps professzor európai egyetemekkel és intézményekkel dolgozott együtt, például a Banca d'Italiával (1985-86-os szabadságának nagy részét Olaszországban töltötte) és az Observatoire Français des Conjonctures Économiques (OFCE). Érdekelni kezdte az Európában továbbra is magas munkanélküliség, és Jean-Paul Fitoussi-val (az OFCE igazgatójával) közösen publikált erről néhány munkát. A következő években Phelps professzor a munkanélküliség természetes rátájának kiszámításán dolgozott. Kutatásainak egy részét egy 1994-es könyvben tette közzé. Phelps Luigi Paganettóval is együtt dolgozott a Római Tor Vergata Egyetemen, és 1988-98 között ők tartották a Villa Mondragone nemzetközi szemináriumot.
1990-ben Phelps részt vett az EBRD moszkvai missziójában, ahol Kenneth Arrow-val együtt a Szovjetunió reformján dolgozott. Az EBRD Gazdasági Tanácsadó Testületének tagja lett, és 1993-ig ott is maradt. Phelps professzor ott kezdett érdeklődni a kelet-európai átmeneti gazdaságok iránt.
Nobel-díj
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében azt írta, hogy Phelps munkája "elmélyítette a gazdaságpolitika rövid és hosszú távú hatásai közötti kapcsolat megértését".
Tyler Cowen, a George Mason Egyetem professzora a Marginal Revolution blogon azt írta, hogy "fő hozzájárulása a Phillips-görbe és a rövid távú munkanélküliség dinamikájának jobb megértése, valamint a természetes munkanélküliségi ráta fogalma". Cowen azt is írta, hogy "az 1960-as évekbeli makrogazdasági munkái igazak, fontosak és rendkívül befolyásosak voltak. A tőkeelméleti munkája fennmarad és alapot ad a későbbi elméleteknek. Az átfogó terjedelem lenyűgöző, és Phelps aggodalmai sosem távolodtak el a való világtól". Cowen azzal az írással, hogy a Phelpsnek ítélt díj azt jelenti: "A nagy kérdések még mindig számítanak. A munkanélküliség, a gazdasági növekedés, a munkaerőpiacok, a tőkefelhalmozás, a méltányosság, a diszkrimináció és a generációk közötti igazságosság valóban megérdemlik a közgazdasági figyelmet"."
Cowen professzor és Brad DeLong, a Berkeley professzora egyaránt úgy nyilatkozott, hogy Phelps választása jó döntés volt, Gregory Mankiw, a Harvard professzora pedig "csodálatos választásnak" nevezte.
Kérdések és válaszok
K: Ki az az Edmund Strother "Ned" Phelps?
V: Edmund Strother "Ned" Phelps amerikai közgazdász, aki 2006-ban megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
K: Hol született?
V: 1933. július 26-án született az Illinois állambeli Evanstonban.
K: Miről ismert leginkább?
V: Legismertebb a Yale Egyetem Cowles Alapítványában az 1960-as években a gazdasági növekedéssel kapcsolatban végzett munkájáról, többek között a megtakarítási ráta aranyszabályának ötletéről.
K: Mire összpontosít a munkássága?
V: Munkássága a teljes foglalkoztatás mikroökonómiájára és arra összpontosít, hogy az árak hogyan befolyásolják a béreket, valamint a munkanélküliség természetes rátájára.
K: Milyen pozíciót töltött be 1982 óta?
V: 1982 óta a Columbia Egyetem politikai gazdaságtan McVickar professzora és a Columbia Center on Capitalism and Society igazgatója.
K: Mikor jelentették be Nobel-díjának odaítélését?
V: Nobel-díját 2006. október 9-én jelentették be.
K: Egyedül vagy másokkal együtt kapta meg?
V: Egyedül kapta meg, megszakítva az utóbbi időben megszokott gyakorlatot, hogy egyszerre két vagy több díjazottat díjaznak.
Keres