Edmund Husserl

Életrajz

Oktatás és korai munkák

Husserl zsidó családban született egy városban, amely akkor az Osztrák Birodalomhoz tartozott (1918 után Csehszlovákia, 1993 óta pedig a Cseh Köztársaság része). Az evangélikus egyház tagja lett 1886-ban.

Kezdetben matematikát tanult, majd pszichológiai és filozófiai előadásokat kezdett hallgatni. Brentano olyan nagy hatással volt Husserlre, hogy elhatározta, életét a filozófiának szenteli.

Fő írásos munkája a Philosophie der Arithmetik (1891). Ezekben az első műveiben a matematikát, a pszichológiát és a filozófiát próbálja ötvözni, fő célja pedig az, hogy a matematikát szilárd alapokra helyezze. Elemzi a számfogalom megszerzéséhez szükséges pszichológiai folyamatot, majd erre az elemzésre próbál szisztematikus elméletet építeni. Ennek érdekében számos, a tanáraitól átvett módszert és fogalmat használ. Weierstrasstól származtatja azt az elképzelést, hogy a szám fogalmát tárgyak egy bizonyos gyűjteményének megszámlálásával hozzuk létre. Brentanótól és Stumpftól átveszi a helyes és helytelen bemutatás megkülönböztetését.

Husserl ezt egy példával a következőképpen magyarázza: ha egy ház előtt állsz, akkor annak a háznak van egy helyes, közvetlen bemutatása, de ha keresed, és útbaigazítást kérsz, akkor ezek az útbaigazítások (pl. az ennek és annak az utcának a sarkán álló ház) közvetett, helytelen bemutatásnak számítanak. Más szóval, lehet egy tárgynak helyes bemutatása, ha az ténylegesen jelen van, és helytelen (vagy szimbolikus, ahogy ő is nevezi), ha csak jelekkel, szimbólumokkal stb. tudod jelezni ezt a tárgyat.

Egy másik fontos elem, amelyet Husserl Brentanótól vett át, az intencionalitás, vagyis az a felfogás, hogy a tudat fő jellemzője, hogy mindig szándékos. Bár gyakran leegyszerűsítően a "aboutness"-ként vagy a mentális aktusok és a külső világ közötti viszonyként foglalják össze, Brentano úgy határozta meg, mint a mentális jelenségek fő jellemzőjét, amely alapján megkülönböztethetők a fizikai jelenségektől.

A fenomenológia kidolgozása

Néhány évvel fő műve, a Logikai vizsgálatok (Logische Untersuchungen; 1900-1901) megjelenése után Husserl néhány kulcsfontosságú fogalmi kifejtést tett, amelyek alapján azt állította, hogy a tudat szerkezetének tanulmányozásához különbséget kell tenni a tudat aktusa és a jelenségek között, amelyekre a tudat irányul (a tudat számára transzcendens, önmagában létező tárgy).

Az esszenciák megismerése csak úgy lenne lehetséges, ha "zárójelbe tennénk" minden feltételezést a külső világ létezéséről. Ezt az eljárást epoché-nak nevezte.

Husserl ezután a tudat ideális, lényegi struktúráira kezdett koncentrálni.

Az a metafizikai probléma, hogy megállapítsuk, milyen valóságot érzékelünk, Husserlt - annak ellenére, hogy transzcendentális idealista volt - kevéssé érdekelte.

Husserl azt javasolta, hogy a tárgyak világát és azokat a módokat, ahogyan a tárgyak felé irányítjuk magunkat és érzékeljük azokat, általában az általa "természetes nézőpontnak" nevezett nézőpont szerint képzeljük el, amelyet az a meggyőződés jellemez, hogy a tárgyak anyagilag léteznek és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket úgy látunk, mint amelyek belőlük erednek.

Husserl a tárgyak radikálisan új fenomenológiai szemléletmódját javasolta, azt vizsgálva, hogy a tárgyakra való szándékos irányultságunk sokféle módján hogyan "alkotjuk" őket (megkülönböztetendő az anyagilag "tárgyakat vagy tárgyakat létrehozó" tárgyaktól.

Egy későbbi időszakban Husserl az interszubjektivitás bonyolult kérdéseivel kezdett el foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy miként lehet feltételezni, hogy egy tárgyról szóló kommunikáció ugyanarra az ideális entitásról szól (Kartéziánus elmélkedések, V. elmélkedés).

Husserl új módszerekkel próbálja megértetni olvasóival a fenomenológia jelentőségét a tudományos megfigyelésben: konkrétan utal a pszichológiára) és arra, hogy mit ért a "természetes attitűd zárójelbe tételén".

Az európai tudományok válsága Husserl befejezetlen műve, amely a legközvetlenebbül foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Husserl ebben kísérli meg először a nyugati filozófia és tudományok fejlődésének történeti áttekintését, hangsúlyozva az egyre inkább (egyoldalúan) empirikus és naturalista irányultságukból fakadó kihívásokat.

Husserl kijelenti, hogy a mentális és a szellemi valóság rendelkezik saját, minden fizikai alaptól független valósággal.

A művek listája

Németül

• 1887. Über den Begriff der Zahl. Psychologische Analysen.
• 1891. Philosophie der Arithmetik. Psychologische und logische Untersuchungen (Az aritmetika filozófiája)
• 1900. Logische Untersuchungen. Erste Teil: Prolegomena zur reinen Logik (Logikai vizsgálatok, 1. kötet)
• 1901. Logische Untersuchungen. Zweite Teil: Untersuchungen zur Phänomenologie und Theorie der Erkenntnis (Logikai vizsgálatok, 2. kötet)
• 1911. Philosophie als strenge Wissenschaft (tartalmazza a Fenomenológia és a filozófia válsága: A filozófia mint szigorú tudomány és a filozófia és az európai ember válsága).
• 1913. Ideen zu einer reinen Phänomenologie und phänomenologischen Philosophie. Erstes Buch: Allgemeine Einführung in die reine Phänomenologie (Ideák: Általános bevezetés a tiszta fenomenológiába).
• 1923-24. Erste Philosophie. Zweiter Teil: Theorie der phänomenologischen Reduktion (Első filozófia, 2. kötet: Fenomenológiai redukciók).
• 1925. Erste Philosophie. Erste Teil: Kritische Ideengeschichte (Első filozófia 1. kötet: Kritikai eszmetörténet)
• 1928. Vorlesungen zur Phänomenologie des inneren Zeitbewusstseins.
• 1929. Formale und transzendentale Logik. Versuch einer Kritik der logischen Vernunft (Formális és transzcendentális logika).
• 1931. Méditations cartésiennes (Kartéziánus elmélkedések)
• 1936. Die Krisis der europäischen Wissenschaften und die transzentale Phänomenologie: Eine Einleitung in die phänomenologische Philosophie (Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia: Bevezetés a fenomenológiai filozófiába)
• 1939. Erfahrung und Urteil. Untersuchungen zur Genealogie der Logik. (Tapasztalat és ítélet)
• 1952. Ideen II: Phänomenologische Untersuchungen zur Konstitution.
• 1952. Ideen III: Die Phänomenologie und die Fundamente der Wissenschaften.

Angolul

• Kartéziánus elmélkedések, 1960 [1931]. Cairns, D., ford. Dordrecht: Kluwer. Online.
• Az európai tudományok válsága és a transzcendentális filozófia, 1970 [1936/54], Carr, D., ford. Evanston: Northwestern University Press.
• Experience and Judgement, 1973 [1939], Churchill, J. S., és Ameriks, K., fordítók. London: Routledge.
• Formal and Transcendental Logic, 1969 [1929], Cairns, D., ford. The Hague: Nijhoff.
• A tiszta fenomenológiára és a fenomenológiai filozófiára vonatkozó gondolatok -- Első könyv: Általános bevezetés a tiszta fenomenológiába, 1982 [1913]. Kersten, F., ford. The Hague: Nijhoff.
• A tiszta fenomenológiára és a fenomenológiai filozófiára vonatkozó gondolatok - Második könyv: Tanulmányok az alkotmány fenomenológiájáról, 1989. R. Rojcewicz és A. Schuwer, fordítók. Dordrecht: Kluwer.
• A tiszta fenomenológiára és a fenomenológiai filozófiára vonatkozó gondolatok - Harmadik könyv: Klein, T. E. és Pohl, W. E., fordítók. Dordrecht: Kluwer.
• Logikai vizsgálódások, 1973 [1913], Findlay, J. N., ford. London: Routledge.
• A belső idő tudatának fenomenológiájáról (1893-1917), 1990 [1928]. Brough, J. B., ford. Dordrecht: Kluwer.
• "A filozófia mint szigorú tudomány", fordítás: Lauer, Q., szerk. 1965 [1910] Phenomenology and the Crisis of Philosophy. New York: Harper.
• Philosophy of Arithmetic, Willard, Dallas, ford., 2003 [1891]. Dordrecht: Kluwer.

Antológiák:

• Willard, Dallas, 1994. Korai írások a logika és a matematika filozófiájából. Dordrecht: Kluwer.
• Welton, D., szerk., 1999. The Essential Husserl. Bloomington: Indiana University Press.