Carl Stumpf – a fenomenológia és a Gestalt-pszichológia német úttörője

Carl Stumpf: német filozófus és pszichológus, a fenomenológia és a Gestalt-pszichológia úttörője — meghatározó hatás Husserlre, Wertheimerre és az etnomuzikológiára.

Szerző: Leandro Alegsa

Carl Stumpf (1848. április 21. - 1936. december 25.) német filozófus és pszichológus. A huszadik század egyik legfontosabb filozófiai irányzatára, a fenomenológiára gyakorolt hatásáról ismert.

Nagy hatással volt Edmund Husserlre, a modern fenomenológia megalapítójára, valamint Max Wertheimerre, Wolfgang Köhlerre és Kurt Koffkára, a Gestalt-pszichológia társalapítóira.

Stumpf a zenetudomány és az etnomuzikológia egyik úttörője is volt. A göttingeni, würzburgi, prágai, müncheni és hallei egyetemek filozófiai tanszékein töltött be állásokat, majd a berlini egyetemen kapott tanszéket (professzori kinevezést).



Életrajz röviden

Carl Stumpf 1848-ban született, és 1936-ban hunyt el. Tanulmányait klasszikus filozófia és pszichológia területén végezte, majd több német és közép-európai egyetemen töltött be tanári pozíciókat: előbb a göttingeni, a würzburgi és a prágai intézményekben dolgozott, később a müncheni és a hallei egyetemen vállalt tanszéki munkát, végül a jelentős kutatóközpontként működő berlini egyetemen folytatta pályáját. Élete során filozófiai és pszichológiai témák mellett a zene és a hangok tudományos vizsgálatát is előtérbe helyezte.

Munkásság és módszer

Stumpf fontos szerepet játszott abban, hogy a pszichológia és a filozófia határán megjelenjen a gondosan leíró, jelenségekre (a „fenoménokra”) koncentráló kutatási attitűd. Módszere a részletes empirikus megfigyelés és a leíró elemzés kombinációját jelentette: a pszichés jelenségeket nem pusztán fiziológiai vagy elméleti spekulációk alapján kívánta magyarázni, hanem azok közvetlen adatait — a tapasztalatban megjelenő tartalmakat — helyezte a vizsgálat centrumába. Ez a megközelítés jelentős hatással volt a fiatal Husserlre, aki a későbbi fenomenológia módszertani alapjait részben Stumpf leíró pszichológiájából merítette.

Zenepszichológia és etnomuzikológia

Stumpf a hangok és a zenei észlelés vizsgálatában is úttörő volt. Kutatásai a hangmagasság- és timbre-észlelésre (hangszín) valamint a harmónia és ritmus megítélésére irányultak. Jelentős munkája a "tonpsychologie" irányába mutatott: a hangok pszichológiáját és a zenei jelenségek leírását tartotta fontosnak. Emellett kezdeményező szerepe volt a népzenei hanganyag gyűjtésében és rendszerezésében — ennek keretében hozzájárult a korai hangfelvétel-archívumok kialakításához, amelyek az etnomuzikológia forrásbázisává váltak.

Hatás a Gestalt-pszichológiára és tanítványok

Stumpf közvetetten előkészítette a terepet a Gestalt-pszichológia megjelenéséhez azzal, hogy a percepciót és az érzékelést mint szervezett, minőségi egészként vizsgálta, nem csupán elemi összetevők összességeként. Munkássága és személyes mentorálása inspirációt nyújtott több, a gestalt-irányzatot meghatározó kutatónak, köztük Max Wertheimer-nek, Wolfgang Köhler-nek és Kurt Koffkára, a Gestalt-pszichológia társalapítóira.

Fontosabb művek és intézményi tevékenység

  • Tonpsychologie és egyéb tanulmányok a hangok pszichológiájáról — ezekben a munkákban a zenei észlelés mechanizmusait és a hangélmény struktúráját elemezte.
  • Közreműködött az etnomuzikológiai hanganyagok gyűjtésében és rendszerezésében; Berlinben kezdeményezője volt a hangfelvételek tudományos gyűjteményének létrehozásának.
  • Számos cikket és előadást tartott a fenomenológia, a pszichológia és a zene kapcsolatáról, hozzájárulva ezek tudományos intézményi beágyazásához.

Örökség

Carl Stumpf munkája ma is fontos hivatkozási pont a zenepszichológia, a percepciókutatás és a fenomenológia történetében. Különösen az a hangsúly, amelyet a fenomenikus adatok gondos és részletes leírására fektetett, tovább él Husserl fenomenológiájában, és közvetetten a Gestalt-pszichológia felfogásában is. Eredményei az etnomuzikológiai gyűjtések és a zenei észlelés elméleti alapjain keresztül ma is hatással vannak a kutatásra.

Fenomenológia

Stumpf 1875-ben kezdte meg Tonpsychologie (Hangpszichológia) című munkáját, amely talán a legnagyobb hozzájárulása a pszichológiához. Különbséget tett a jelenségek és a mentális funkciók között, azt sugallva, hogy az olyan jelenségek, mint a hangok, színek és képek vagy érzékszervi, vagy képzeletbeli jelenségek. Stumpf az ilyen jelenségek tanulmányozását fenomenológiának nevezte. Számos tanulmányt végzett a különböző hangszerek hangjairól, a dallamról, a hangfúzióról, valamint a hangok konszonanciájáról és disszonanciájáról.



Szenzációs jelenségek

1903-ban és 1904-ben Stumpf két nyilvános epizódban is részt vett, amelyek szenzációs jelenségekről szóltak. Először egy prágai mérnök azt állította, hogy feltalált egy olyan gépet, amely képes a hanghullámokról készült fényképeket hanggá változtatni. Stumpf, miután részt vett egy bemutatón, írt egy cikket, amelyben megkérdőjelezte a dolgot, és soha többé nem hallottunk róla. Még nagyobb szenzáció volt azonban Clever Hans esete, egy Herr von Osten tulajdonában lévő, látszólag zseniális lóé. Az ő vezetésével végzett kutatások megcáfolták azt az elképzelést, hogy az állat érti a nyelvet. Kiderült, hogy a ló a gazdája által öntudatlanul adott finom nyomokat követte.



Főbb művek

  • 1885. Tonpsychologie
  • 1911. Die Anfänge der Musik
  • 1928. Gefühl und Gefühlsempfindung
  • 1939-1940. Erkenntnislehre. 2 kötet, Lipcse: Barth.
  • 1997. Carl Stumpf - Schriften zur Psychologie. H. & L. Sprung (szerk.) Frankfurt am Main: Lang.



Egyéb források

  • 1911. Pfungst O. Okos Hans (von Osten úr lova): hozzájárulás a kísérleti, állat- és humánpszichológiához. New York: Henry Holt.
  • 1982. Spiegelberg H. A fenomenológiai mozgalom. 3. kiadás, Hága: Nijhoff.
  • 1995. Ash M.G. 1995, Gestaltpszichológia a német kultúrában 1890-1967. Cambridge: Camb. U. Press.
  • 2006. Carl Stumpf - A filozófia reneszánsza. D. Fisette (szerk.), Párizs: Vrin.
  • 2009. Carl Stumpf. Gestaltelmélet. kötet30, 2. kötet.



Kérdések és válaszok

K: Ki volt Carl Stumpf?


V: Carl Stumpf német filozófus és pszichológus volt, aki jelentős hatást gyakorolt a fenomenológiára, a huszadik század egyik fontos filozófiai irányzatára.

K: Kire volt hatással Carl Stumpf?


V: Carl Stumpf jelentős hatással volt Edmund Husserlre, a modern fenomenológia megalapítójára, valamint Max Wertheimerre, Wolfgang Köhlerre és Kurt Koffkára, a Gestalt-pszichológia társalapítóira.

K: Miben volt úttörő Carl Stumpf?


V: Carl Stumpf a zenetudomány és az etnomuzikológia egyik úttörője volt.

K: Hol töltött be Carl Stumpf pozíciókat?


V: Carl Stumpf a göttingeni, würzburgi, prágai, müncheni és hallei egyetemek filozófia tanszékein töltött be állásokat.

K: Kapott Carl Stumpf valaha tanszéket (professzori állást) valamelyik egyetemen?


V: Igen, Carl Stumpf a berlini egyetemen kapott tanszéket (professzori állást).

K: Milyen jelentőségű Carl Stumpf hatása a fenomenológiára?


V: Carl Stumpf hatása a fenomenológiára azért jelentős, mert hozzájárult a huszadik század egyik legfontosabb filozófiai irányzatának kialakításához.

K: Hogyan járult hozzá Carl Stumpf a zenetudomány és az etnomuzikológia területéhez?


V: Carl Stumpf azzal járult hozzá a zenetudomány és az etnomuzikológia területéhez, hogy egyik úttörőjük volt.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3