A szárnyasok a főként az Újvilágban élő Troglodytidae családba tartozó szárnyas madarak. Mintegy 80 fajuk körülbelül 20 nemzetségben él, bár egyes rendszertani vizsgálatok alapján a számok kissé eltérhetnek.
Eredetileg az Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában élő fajokra használták (és használják ma is) a "szárnyas" elnevezést, ennek legismertebb képviselője a közönséges szárnyas, tudományos nevén Troglodytes troglodytes. A név az angol nyelvbe a germán nyelvek hatására került; amikor az európai természetbúvárok eljutottak Amerikába, hamarosan felismertek egy gazdag, elsősorban amerikai elterjedésű családot, amelyet ma Troglodytidae néven ismerünk.
Leírás
A szárnyasok általában kis termetű madarak: a legtöbb faj testhossza 9–12 cm körül van, de vannak kisebb és valamivel nagyobb fajok is. Színezetük jellemzően barna vagy barna árnyalatú, gyakran sávos vagy foltos mintázattal, amely jó álcázást biztosít a bozótos, aljnövényzetes élőhelyeken. Csőrük rövid, hegyes és enyhén lefelé hajló, alkalmas rovarok és más ízeltlábúak kifogására. Szárnyaik kerekek, farka rövid; sok faj a farkát rendszerint felfelé tartva hordja.
Hang és viselkedés
A szárnyasok híresek erőteljes, gyakran díszes és hangos énekükről: kisebb testükhöz képest meglepően hangos, változatos dallamokat adnak elő, amelyek fontos szerepet játszanak a párkapcsolatban és a területjelzésben. Viselkedésük általában energikus, fürgék, sok faj aktívan mozog bokrok között vagy fatörzseken, rendszeresen bemásznak fészkekbe, repedésekbe.
Előfordulás és élőhely
Bár a Troglodytidae család többsége a New World területein él (Közép- és Dél-Amerika, Észak-Amerika), néhány faj átnyúlik Európába, Ázsiába és Észak-Afrikába, ahol a legismertebb a közönséges szárnyas (Troglodytes troglodytes). Élőhelyeik nagyon változatosak: erdők, bozótosok, mocsarak szegélyei, hegyi cserjések és akár kertek, parkok sem ritkák. Sok faj kedveli a sűrű aljnövényzetet, kövek vagy farönkök közötti réseket, ahol búvóhelyet és fészkelőhelyet találnak.
Táplálkozás
Táplálékuk elsősorban rovarokból és más gerinctelenekből áll: pókok, lárvák, bogarak és egyéb kis ízeltlábúak a fő táplálékforrás. Néhány faj különböző évszakokban kisebb gyümölcsöket vagy magvakat is fogyaszt, de alapvetően rovarevő életmódot folytatnak.
Szaporodás és fészkelés
A szárnyasok fészkei sok fajnál zárt, kupolaszerű konstrukciók, amelyek talajszinten vagy alacsonyan a cserjékben helyezkednek el; más fajok természetes lyukakat vagy épített üregeket használnak. A fészkelési stratégia fajonként eltérő: egyes hímek több fészket építenek fészekhelyszínként (díszes fészek konstrukcióként), míg a tojó választja ki a végleges fészket. A tojások száma általában 3–8 között változik; az inkubációt jellemzően a tojó végzi, és a fiókák rövid idő alatt fészekhagyók, de kezdetben szülői gondoskodást igényelnek.
Fajok és rendszertan
A család tagjai közé számos nemzetség tartozik; legismertebb nemzetség a Troglodytes, amelyhez a közönséges szárnyas is tartozik. A rendszertani felosztás az elmúlt évek molekuláris vizsgálatai nyomán többször módosult, így egyes korábbi nemzetségi elnevezések feloszlottak vagy átalakultak. Sok faj lokális endemizmusok formájában fordul elő, különösen közép- és dél-amerikai hegységekben.
Veszélyeztetettség
Általánosságban a legtöbb szárnyas faj nem számít veszélyeztetettnek és stabil populációkkal rendelkezik, de több sziget- és hegyvidéki endemikus faj sérülékeny: élőhelyük beszűkülése, erdőpusztulás és invazív fajok bevezetése veszélyeztetheti őket. A fajok megőrzéséhez fontos a természetes élőhelyek védelme és a helyi ökoszisztémák fenntartása.
Összefoglalva, a Troglodytidae — a szárnyasok — kis, aktív, jellegzetes viselkedésű madarak csoportja, amelyek főként rovarokat fogyasztanak, változatos élőhelyeken fordulnak elő, és jellegzetes, hangos énekükkel könnyen felismerhetők.
