Fehérhasú tengeri sas (Haliaeetus leucogaster) — fajleírás, élőhely, védettség
Fehérhasú tengeri sas (Haliaeetus leucogaster) — részletes fajleírás, élőhely, viselkedés, védettség és elterjedés: fotók, fenyegetések és megőrzési tippek egy helyen.
Fehérhasú tengeri sas (Haliaeetus leucogaster), más néven fehérmellű tengeri sas, az Accipitridae családba tartozó nagytestű nappali ragadozó madár. Közeli rokonságban áll a Salamon-szigeteken élő Sanfordi tengeri sassal.
Megjelenés
Ez a jellegzetes faj felnőtt egyedein a fehér has, fehér fej és mell, valamint a fehér szárnyfedők és farok különíthetők el könnyen a szürke hát- és felső szárnyfedőktől. A repülő tollazat külső része sötétebb, a fekete szárny alatti repülőtollak erős kontrasztot alkotnak a fehér fedőtollakkal. A csőr és a lábak sárgásak, a csőr hegye sötétebb. A farok rövid és ék alakú, mint minden Haliaeetus fajnál. A nőstény általában nagyobb a hímnél: testhosszuk 70–90 cm között változik, szárnyfesztávolságuk 1,8–2,2 m körüli, súlyuk viszont nem ritkán eléri a 4–4,5 kg-ot (a nőstények nehezebbek).
Az ivaréretlen madarak tollazata zömmel barna, foltokkal és sötétebb szegélyekkel; a jellegzetes fehér színeződés csak 4–6 éves kor után alakul ki fokozatosan. A hangja jellegzetes, hangos, liba-szerű dudáláshoz hasonlító kiáltás.
Elterjedés és élőhely
A madár Indiától és Srí Lankától Délkelet-Ázsián át Ausztráliáig fordul elő, beleértve a tengeri partvidékeket, nagy tavakat, deltavidékeket és folyókat. Előfordulása kiterjed többek között Indonézia szigeteire, Új-Guineára és Ausztrália partmenti területeire; leginkább a víz közeli erdős vagy sziklás partvonalakat, mangrove- és folyóparti élőhelyeket részesíti előnyben.
Táplálkozás és viselkedés
Opportunista ragadozó és dögevő: táplálékának nagy részét halak alkotják, de rendszeresen fogyaszt madarakat, emlősöket, teknősöket, és nem veti meg a hullákat sem. Gyakran vadászik kiemelkedő árbocokról vagy fák ágairól, ám képes hosszasan is keringeni a levegőben, majd meredeken lecsapni a vízre. Előfordul, hogy más ragadozó madaraktól is megpróbál zsákmányt elrabolni (kleptoparazitizmus).
Szaporodás
Fészkeit általában magas fák koronájába vagy sziklafalakra építi, a közelben lévő vízre nyíló kilátással. A fészekből évente hozzáépítéssel egyre nagyobb lesz; átmérője gyakran eléri az 1–2 métert. A tojó általában 1–3 tojást rak (gyakori a 1–2 tojás), amelyeket mindkét szülő költ. A kotlás időszaka körülbelül 35–40 nap, a fiókák röpképessé válása 60–75 nap körül történik, de a fiatalok további hetekig a szülőktől függenek.
Veszélyeztetettség és védelem
Világszerte a fehérhasú tengeri sas jelenleg az IUCN szerint legkevésbé aggasztó besorolású (Least Concern), azonban helyi szinten több területen visszaszorulóban van. Délkelet-Ázsia bizonyos részein élőhelyének pusztulása és az emberi zavarás miatt csökkenő állományokat jelentettek. Ausztrália egyes államaiban regionális védelem alatt áll: Victoria államban veszélyeztetettnek minősítik, míg Dél-Ausztráliában és Tasmániában szintén különleges védelemre szorul. A fő veszélyek közé tartozik a fészkelőhelyek emberi zavarása, erdőirtás, illegális pusztítás, mérgezés és a zsákmányállatok csökkenése, valamint a vízszennyezés és a halászati tevékenységek okozta konfliktusok.
A faj védelme érdekében fontos a költőfák és partmenti erdők megőrzése, a fészkelőhelyek védelme a zavarástól, valamint a monitoring és rehabilitációs programok támogatása. Számos helyi jogszabály és természetvédelmi kezdeményezés igyekszik megőrizni a populációkat és élőhelyeiket.
Kulturális jelentőség
A fehérhasú tengeri sast Ausztrália számos részén tisztelik az őslakosok, illetve elterjedési területén számos népmese és hagyomány kapcsolódik hozzá. Szimbolikus szerepe mellett a faj jelenléte indikátora lehet az egészséges part menti és folyóökológiai rendszereknek.
Összességében a fehérhasú tengeri sas látványos, jól felismerhető ragadozómadár, melynek megőrzése nemcsak egyetlen faj, hanem part menti élőhelyek és általános biodiverzitás védelmét is szolgálja.
Kérdések és válaszok
K: Mi a fehérhasú tengeri sas tudományos neve?
V: A fehérhasú tengeri sas tudományos neve Haliaeetus leucogaster.
K: Miben különbözik ez a madár a Sanfordi tengeri sastól?
V: A fehérhasú tengeri sas szoros rokonságban áll a Salamon-szigeteken élő Sanfordi tengeri sassal. Ezek azonban különböző fajok, eltérő fizikai jellemzőkkel és viselkedéssel.
K: Hogyan néz ki a fehérhasú tengeri sas?
V: A fehérhasú tengeri sas jellegzetes megjelenésű, fehér hasa, feje, melle, szárnyfedői és farka fehér. A felső részei szürkék, és a fekete szárnyfedőtollak kontrasztot alkotnak a fehér fedőtollakkal. Rövid, ék alakú farka is van, mint minden Haliaeetus-fajnak.
K: Mekkora ez a madár?
V: E faj nősténye elérheti a 90 cm-es hosszúságot, szárnyfesztávolsága pedig a 2,2 m-t, súlya pedig a 4,5 kg-ot. A hímek átlagosan valamivel kisebbek, mint a nőstények, de összességében még mindig elég nagy madarak.
K: Hol él?
V: A fehérhasú tengeri sas Indiától és Srí Lankától Délkelet-Ázsián át Ausztráliáig él a partokon és a nagyobb vízi utakon, vízforrások közelében, ahol költ és táplálékra vadászik, például halakra, amelyek táplálékának mintegy felét teszik ki.
K: Milyen veszélyekkel kell szembenéznie?
V: A faj élőhelyének emberi beavatkozását tekintik az egyik fő veszélyforrásnak, amely egyes területeken, például Dél-Ausztráliában és Tasmániában, ahol az IUCN vörös listája szerint a veszélyeztetett, illetve a veszélyeztetett kategóriába sorolták, csökkenést okoz.
K: Van-e valamilyen kulturális jelentősége ennek a madárnak?
V: Igen! Ez a madár nagy kulturális jelentőséggel bír Ausztrália számos őslakosa számára, akik nagyra becsülik és számos népmesét mesélnek róla az egész elterjedési területén.
Keres