A vietnami ábécé (vietnamiul chữ Quốc ngữ) a vietnami nyelv írására használt latin ábécé egy változata. A vietnami ábécé az ISO latin alapábécé összes betűjét használja, kivéve az F, J, W és Z betűket (ezek többnyire csak kölcsönszavakban fordulnak elő). Az ábécét azonban jelentősen átalakították, hogy a vietnami kiejtés pontosan megjeleníthető legyen: egyedi betűk (például Đ), speciális magánhangzójelzők (Ă, Â, Ô, Ơ, Ư) és hangjelölők (a tónusok jelölésére) egészítik ki a latin alapot. Néhány betű és digráf hangzása eltér attól, amit a latin ábécét ismerők elsőre várnának (például a D, R és GI különböző értékeket vehet fel régiótól függően). A magyarul nem beszélők is gyakran felismerik a vietnami szöveget a jellegzetes diakritikus jelek (tónus- és magánhangzójelzők) miatt.

Az ábécé felépítése

A vietnami ábécé 29 alapbetűből áll. A nagybetűs sorrendben a következők találhatók:

  • A, Ă, Â, B, C, D, Đ, E, Ê, G, H, I, K, L, M, N, O, Ô, Ơ, P, Q, R, S, T, U, Ư, V, X, Y

Az F, J, W és Z csak a kölcsönszavakban jelenik meg. Több digráf (kétbetűs kombináció), mint például ch, gh, gi, kh, ng, ngh, nh, ph, qu, th, tr, egységes hangértéket képviselnek, ezért a helyesírásban külön kezelendők.

Konsonánsok és digráfok

  • Đ – különálló betű, amely más hangot jelöl, mint a sima D. (A pontos kiejtés régiónként eltér; általános standardban a D és Đ hangértéke különböző.)
  • Gi, D, R – ezek a betűk és kombinációk régiónként eltérően ejthetők; a szóban forgó hangok pontos kiejtése attól függ, hogy Észak- vagy Dél-Vietnamban használják-e őket.
  • Ng, Ngh – nazális zárhangokat jelölnek, gyakori szóelején és szóbelében is.
  • A digráfok (pl. ch, nh, ph, qu) írásban különálló egységek, kimondottan egy hangot vagy hangkapcsolatot képviselnek.

Magánhangzók és diakritikus jelek

A vietnami magánhangzó-rendszer gazdag: az alapmagánhangzókat kiegészítik a minőséget jelző diakritikusok (breve, circumflex, horn) és a tónusjelölők. A fő magánhangzók a következők:

  • A, Ă, Â
  • E, Ê
  • I, Y
  • O, Ô, Ơ
  • U, Ư

Ezekre a betűkre kerülnek rá a tónusjelek, illetve egyes betűkön belül egyszerre lehet jelen magánhangzó- és tónusjel is. Példák ugyanarra a magánhangzóra a tónusokkal:

  • a — á, à, ả, ã, ạ
  • ă — ắ, ằ, ẳ, ẵ, ặ
  • â — ấ, ầ, ẩ, ẫ, ậ
  • e — é, è, ẻ, ẽ, ẹ
  • ê — ế, ề, ể, ễ, ệ
  • o — ó, ò, ỏ, õ, ọ
  • ô — ố, ồ, ổ, ỗ, ộ
  • ơ — ớ, ờ, ở, ỡ, ợ
  • u — ú, ù, ủ, ũ, ụ
  • ư — ứ, ừ, ử, ữ, ự
  • i/y — í, ì, ỉ, ĩ, ị

A tónusok (hangjelölők)

A vietnami egy tonális nyelv: a szó jelentése megváltozhat attól függően, hogy milyen tónussal ejtik. Az írott vietnami öt fő tónust különböztet meg, ezek a következők (a magyar leírás és a forma):

  • sắc – éles (acute, ´) például á
  • huyền – ejtett, mély (grave, `) például à
  • hỏi – "kérdő" (hook above, ̉) például ả
  • ngã – tördelt, emelkedő (tilde, ~) például ã
  • nặng – rövid, zárt (dot below, ̣) például ạ

A tónusjelek mindig a magánhangzóra kerülnek, vagy a szó magánhangzóegységére (diftongus/triftongus esetén a szó megfelelő magánhangzójára), és kombinálhatók a magánhangzó-specifikus diakritikusokkal (például ắ = Ă + sắc). A modern számítógépes szövegírás Unicode-alkalmazásával a legtöbb kombináció előre összeszerkesztett, így megjelenésük egységes.

Történet és elterjedés

A mai chữ Quốc ngữ gyökerei a 17. századi keresztény misszionáriusok munkájáig nyúlnak vissza; a portugál és francia nyelvű jezsuita térítők készítettek korai latin alapú átiratokat a vietnami nyelvről, és az egyik legismertebb korai alakítója Alexandre de Rhodes volt. A latin alapú írásmód a 19–20. század folyamán nyert széles körű elterjedést, különösen a francia gyarmati időszakban és a későbbi iskolai oktatás révén. A hagyományos kínai eredetű írásmódokat (chữ Hán, később chữ Nôm) fokozatosan kiszorította a könnyebben tanulható és nyomtatható chữ Quốc ngữ.

Gyors ortográfiai megjegyzések

  • A vietnami helyesírás szigorúan szabályozza a diakritikusok elhelyezését: ha egy hangnak egyszerre van magánhangzójelzője (pl. circumflex vagy breve) és tónusjele, mindkettő megjelenik (pl. ấ, ặ, ớ).
  • A szóalkotásnál a digráfokat és a tónusokat egyaránt figyelembe veszik a szótárszortírozásnál; a vietnami betűrendes rendezésben a Đ külön szerepel a D-től.
  • Digitális kor: a vietnami írás Unicode-kompatibilis, de a különféle billentyűzetkiosztások és beviteli módszerek (Telex, VNI, v.v.) miatt a gépelésnél speciális megoldásokat használnak a diakritikusok gyors bevitelére.

Összefoglalva, a vietnami ábécé (vietnamiul chữ Quốc ngữ) a latin ábécén alapuló, de a vietnami hangrendszerhez erősen igazított rendszer, amely egyedi betűkkel, digráfokkal, magánhangzójelzőkkel és öt tónusjelettel teszi lehetővé a pontos írásbeli kifejezést — ezért a vietnami szöveg jellegzetesen sok diakritikus jelet tartalmaz, amit szinte azonnal észre lehet venni.