A Victoria vonal a londoni metróhálózat része. Ez egy mélyföldalatti metróvonal, amely a dél-londoni Brixtontól az északkeleti Walthamstow Centralig tart. A vonal építése és üzembe helyezése szakaszonként történt: az első rész 1968-ban nyílt meg, a teljes vonal pedig a következő években vált működőképessé. A metró térképen a vonalat világoskék színnel jelölik, és a londoni metróhálózat negyedik legforgalmasabb vonala. A két megállóhelyes Waterloo & City vonalon kívül ez az egyetlen olyan vonal a metróban, amely teljesen a föld alatt halad; az egyetlen felszíni pályaszakasz a Seven Sistersből a Northumberland Parkba tartó depóba vezető vonal. A Victoria vonal fontos szerepet játszik a városközpont forgalmának tehermentesítésében, mivel több nagy csomópontnál csatlakozik más metró- és vasútvonalakhoz (például Victoria, Oxford Circus, Green Park, King's Cross St Pancras és Euston környékén).

A vonal tipikus paraméterei: hossza körülbelül 21 km, állomások száma nagyjából 16, és éves utasszáma mintegy 183 millió. A forgalmi szerviz sűrű: csúcsidőben a szerelvények gyakorisága nagyon magas, rendszerint 30–36 vonat/óra körül alakul, így a Victoria az egyik leggyorsabban követett vonal a hálózaton.

A vonal különleges műszaki megoldásai között említendők az úgynevezett „púpozott” állomások. Ezeken az állomásokon a peronok kis dombok, azaz buckák tetején helyezkednek el, ami lehetővé teszi, hogy a vonatok érkezéskor bizonyos mértékű gravitációs potenciális energiát „tároljanak”. Ahogy a vonat felfelé halad a domb felé az állomásnál, a vonat súlya segít lelassítani; amikor elhagyja az állomást, a lejtőn lefelé gyorsul a gravitáció hatására. Ez a kialakítás a vonatüzem és a fékezések optimalizálása révén hozzávetőlegesen 5% energiamegtakarítást eredményez, és a vonatok átlagos menetidejét is csökkenti (az említett vizsgálatok szerint mintegy 9%-kal gyorsabb közlekedést tesz lehetővé). A Victoria vonalra épített új peronok mindegyike 132,6 méter hosszú, hogy a hosszabb szerelvényeket és a nagy forgalmat is kiszolgálják.

Műszaki szempontból a Victoria vonal a mélyföldalatti csöves alagútrendszer tipikus példája: teljesen földalatti alagút, négyvágányú villamosítási rendszertől eltérő, a londoni metró saját, jellemző táplálási megoldásait használja. Az utóbbi években végrehajtott felújítások és járműcserék növelték a kapacitást és a megbízhatóságot; a vonal automatikus vonatbefolyásoló rendszert (ATO) alkalmaz, ami lehetővé teszi a sűrű és pontos követést. A Victoria vonal a gyors, sűrű beosztású városi vonalmodell ismert példája, amely fontos szerepet tölt be London napi közlekedésében.