Bellis perennis – közönséges százszorszép ismertetése és elterjedése

A Bellis perennis az Asteraceae családba tartozó, igen gyakori európai százszorszépfaj, amelyet gyakran a "százszorszép" név mintatípusának tartanak. Sok rokon növény is osztozik a "százszorszép" elnevezésen, ezért, hogy megkülönböztessük ezt a fajt más százszorszépektől, néha közönséges százszorszépnek, gyepi százszorszépnek vagy angol százszorszépnek nevezik. A növény hasonlít a Leucanthemum vulgare-re, egy hasonló növényre ugyanabból a családból. A Bellis perennis Nyugat-, Közép- és Észak-Európában őshonos, de széles körben honos a legtöbb mérsékelt égövi régióban, beleértve Amerikát és Ausztrálázsiát is.

Leírás

A Bellis perennis alacsony, örökzöld vagy félig örökzöld évelő, amely rövid, sallangos vagy talajon lévő szárakkal és jellegzetes, kanalas alakú szálszerű vagy tojásdad, szőrös őslevelekkel (bazális rozettát alkotva) rendelkezik. A növény magassága általában 2–15 cm között van; a virágfejek átmérője jellemzően 8–20 mm, de ideális körülmények között nagyobbak is lehetnek. A fészekvirágzat körüli szirmok (nyelves virágok) fehérek, rózsaszínes árnyalatúak vagy ritkábban egészen sötétek; a tölcséres középső fészkek (csöves virágok) sárgák.

Élőhely és elterjedés

A faj kedveli a napsütéses vagy félárnyékos, mérsékelten tápanyagban gazdag, de jó vízelvezetésű talajokat. Gyakran találkozhatunk vele gyepekben, parkokban, kertekben, utak mentén és réteken. Tűri a taposást és a rendszeres nyírást, ezért jól elterjedt pázsiton, ahol sokszor gyomnak tekintik.

Életmód és szaporodás

A Bellis perennis virágzása tavasztól őszig tart, mérsékelt éghajlaton a fő virágzás tavaszon és kora nyáron van; enyhébb teleken akár egész évben is virágozhat. Szaporodása magról és vegetatívan történik: magvak segítségével gyorsan terjedhet, továbbá a növény képes rövid, talajközeli hajtásokkal kiterjeszteni foltjait. A termés apró, csupasz vagy enyhén tüskés makkocska (achéna), amely széllel, állatokkal és talajmozgással terjed.

Használat, gyógy- és népi alkalmazások

A közönséges százszorszépnek több hagyományos és mai felhasználása ismert:

• kertészeti: dísznövényként és talajtakaróként használják alacsony ágyásokban, sziklakertben vagy természetes pázsitokon;
• konyhai: a fiatal leveleket salátákhoz vagy főzelékhez fogyasztják, a szirmok díszítésre alkalmasak — ehető növény;
• gyógynövényként: népi gyógyászatban enyhe gyulladáscsökkentő, köptető és sebekre alkalmazott borogatásként ismert; készítenek belőle teát és kivonatot. Kémiailag tartalmazhat saponinokat, flavonoidokat, tanninokat és vitaminokat.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a nagy dózisok vagy nem megfelelő alkalmazás esetén érdemes szakemberrel konzultálni.

Ápolás és kertészeti tanácsok

• Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel.
• Talaj: jó vízelvezetésű, közepes tápanyagtartalmú talajokat preferál; jól tűri a savas és a enyhén lúgos talajokat is.
• Öntözés: szárazságtűrőbb, de rendszeres csapadék mellett dúsabb a virágzása.
• Sokszorosítás: magról vethető vagy tövek szétosztásával szaporítható; a pázsiton a rendszeres nyírás ellenére is visszanő.

Megkülönböztetés hasonló fajoktól

A leggyakoribb összetévesztés a nagyobb, magasabb szárt növesztő Leucanthemum vulgare (közönséges százszorszép / oxeye daisy) fajjal fordul elő. A legfontosabb különbségek:

• Alkalmazkodás és magasság: a Bellis perennis alacsony, talajközeli rozettát képez, míg a Leucanthemum hosszabb, emelkedő szárat fejleszt és 20–60 cm magasra is megnőhet.
• Virágok mérete: a Bellis virágai kicsik (kb. 8–20 mm), a Leucanthemum virágai sokkal nagyobbak (általában több centiméteres átmérőjűek).
• Levélfelépítés: a Bellis levelei főként a talajon lévő rozettában találhatók, míg a Leucanthemum szárlevelei elnyúlóbbak és a szár mentén helyezkednek el.

Állapot és védelem

A faj globálisan nem veszélyeztetett, sőt gyakori és nagy területeken elterjedt. A városi és kertkultúrákban gyakran természetesül, pázsitokban és parkokban általános. Természetvédelmi szempontból különleges figyelmet ritkán igényel, de egyes természetes élőhelyeken az invazív fajok terjedése helyi nyomást okozhat.

Leírás

Alacsony, lágyszárú, évelő növény, rövid rizómákkal és 2-5 cm hosszú, a talajhoz simuló, kis kerekded vagy kanál alakú levelekből álló rozettákkal.

A virágfejek 2-3 cm átmérőjűek. Bár úgy tűnhet, hogy a "virág" sárga közepű, fehér szirmú, de ez nem így van. Minden egyes "szirom" maga is egy-egy önálló virág; ezeket a virágokat sugárvirágoknak nevezik. A középpontban (a "korongban") szintén sok apró sárga virág található; ezeket nevezzük korongvirágoknak. A különböző színű és stílusú virágok együttesen vonzzák a rovarokat. A virágfejek 2-10 cm (0,8-3,9 in) magas, levelek nélküli szárakon fejlődnek.

Százszorszép vagy Bellis perennis Coudersportban, PA-ban

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Bellis perennis?

K: Miért tartják gyakran a Bellis perennis-t a "margaréta" név mintatípusának?

K: Hogyan különböztetik meg a Bellis perennis-t más százszorszépektől?

K: Milyen növényhez hasonlít a Bellis perennis?

K: Hol honos a Bellis perennis?

K: Hol honosodott meg a Bellis perennis?

K: A Bellis perennis ritka vagy gyakori növény?

Keresés betűvel