A Begoniaceae a virágos növények családja, amelynek mintegy 1400–1500 faja az Új- és az Óvilág szubtrópusi és trópusi területein egyaránt előfordul. Egy kivételével valamennyi faj a Begónia nemzetségbe tartozik. A család egyetlen másik nemzetsége, a Hillebrandia, a Hawaii-szigeteken honos, és csak egy fajjal rendelkezik.

A Begónia nemzetség egyes fajainak és hibridjeinek számos fajtáját (vagy kultivárját) dísznövényként használják.

Jellemző morfológiai vonások

A Begoniaceae tagjai túlnyomórészt évelő, lágyszárú növények, de találunk köztük évelő cserjéket, félcserjéket, kúszó vagy gumós (tuberculáris) alakokat és néhány szikla- vagy epifiton életmódot folytató fajt is. A családra tipikus vonás a levelek aszimmetriája (ferde levélnyélcsatlakozás), gyakran gazdag szín- és mintázatváltozatokkal, különösen az ún. rex-típusú begóniáknál.

Virágok: a begóniák általában egylaki (monoikus) növények, azaz ugyanazon egyedeken találhatók hím- és nővirágok. A virágok általában egyenként vagy fürtökben nyílnak, a virágtakaró gyakran egyszerű, de fajonként változó számú és formájú lepellevéllel rendelkezik. A termés általában csontos vagy szárnyas kapszula, de egyes fajoknál bogyószerű is lehet.

Elterjedés és élőhely

A család képviselői főként trópusi és szubtrópusi erdők aljnövényzetében, párás, árnyékos élőhelyeken fordulnak elő. Sok begónia szűk endemizmusú, egy-egy hegyvidéki völgyre vagy szigetcsoportra korlátozódik, míg mások nagyobb földrajzi területet foglalnak el. A legtöbb faj Dél- és Közép-Amerikában, Afrikában, Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában található.

Rendszertan és fajszám

A Begoniaceae a mai rendszertani besorolás szerint az Cucurbitales rendbe sorolt családok közé tartozik. A családon belül a Begónia a domináns nemzetség, amelybe az összes ismert faj nagy része tartozik; a becsült fajszám 1400–1500 körül mozog, de a kutatások és új fajleírások folyamatosan növelhetik ezt a számot.

Kertészeti jelentőség és gondozás

  • Használat: Sok begónia dísznövényként népszerű: beltéri cserepes növényként, erkély- és ágyásnövényként, valamint árnyékos kertrészek dekorációjára. Jellegzetes típusok: Begonia rex (leveles begónia), Begonia semperflorens (viaszos begónia), Begonia boliviensis, Begonia maculata stb.
  • Fény és hő: általában világos, közvetett fényt igényelnek; a közvetlen, forró napégés károsítja a leveleket. Sok faj kedveli a meleg, párás környezetet.
  • Talaj és vízigény: jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, enyhén savas-közömbös talajban fejlődnek jól. Öntözni rendszeresen kell, de a pangó víz gyökérrothadást okozhat.
  • Szaporítás: magról, hajtás- vagy levéldugványról, valamint gumócsontról könnyen szaporíthatók.
  • Kártevők és betegségek: gyakori problémák a takácsatkák, liszteskék, tripszek és gyökérrothadás; a megfelelő páratartalom, jó levegőáramlás és a fertőzött részek eltávolítása segít megelőzni ezeket.

Konzerváció

Sok begónia szűk elterjedésű és speciális élőhelyhez kötött, ezért több faj veszélyeztetett a természetes élőhelyek pusztulása, erdőirtás és a szigeteken végbemenő élőhely-degradáció miatt. A természetvédelmi intézkedések, a genbankok és a botanikus kertekben folytatott ex situ szaporítás fontos szerepet játszanak az ilyen fajok megőrzésében.

Összefoglalva, a Begoniaceae változatos és kertészeti szempontból értékes növénycsalád, amely sok formában és színben jelenik meg: a trópusi aljnövényzettől a lakásdíszekig számos ökológiai és kulturális szerepet tölt be.