Az Ulster Volunteer Force (UVF) egy lojalista félkatonai (katonának kiképzett civilek) csoport Észak-Írországban. A szervezet 1966-ban alakult. Nevét az első világháborús UVF-ről kapta. Az Ulster Volunteer Force 1912-ben indult protestáns/uniós milíciaként (polgári katonai erő), hogy szembeszálljon a külön ír parlament létrehozását célzó Home Rule-kampánnyal. Az UVF számos tagja alkotta a 36. (Ulsteri) hadosztályt, amely a brit hadsereggel harcolt az I. világháborúban. A Progresszív Unionista Párt a törvényen kívüli Ulsteri Önkéntes Erők és a Vörös Kéz Kommandó politikai szárnya. Bár a PUP-t lojalista perempártnak nevezik, mérsékeltebb unionista nézeteket vall, mint bármelyik hagyományos unionista párt.
Történeti áttekintés
A mai értelemben vett UVF a 1960-as évek közepén jött létre, válaszul az ír-katolikus közösségek és a nacionalista mozgalmak erősödésére Észak-Írországban. A szervezet célja eredetileg az volt, hogy megvédje a protestáns/unionista közösségeket és megakadályozza Észak-Írország egyesülését Írországgal. A későbbi évtizedekben a csoport jól szervezett paramilitáris struktúrát épített ki, helyi brigádokra tagozódva (például Belfast és környéke, Mid-Ulster stb.).
Működés és erőszak
Az UVF aktívan részt vett az úgynevezett Troubles időszakának (kb. 1969–1998) legsúlyosabb erőszakcselekményeiben. A szervezet felelőssége alá tartoznak a közösségi alapú, gyakran vallási hovatartozásra irányuló gyilkosságok, bombamerényletek és támadások polgári célpontok ellen. Ezeknek az akcióknak következtében több száz civil és harcoló félvesztette életét, és számos közösségben mély gyűlölet és bizalmatlanság alakult ki.
Példák a legismertebb, a közvélemény által a UVF-hez kötött támadásokra: 1971-es McGurk's Bar robbantás, az 1974-es dublini és monaghani bombázások (amelyek az ír köztársaság területén is nagy pusztítást okoztak), valamint a 1994-es loughinislandi mészárlás. Ezek és más ügyek súlyos emberveszteséget és nemzetközi elítélést eredményeztek.
Politikai kapcsolatok és bűnözés
A UVF-nek politikai kapcsolatai is voltak: a Progresszív Unionista Párt (PUP) tartják számon mint a lojalista eszmék politikai képviseletét. Ugyanakkor a PUP és az UVF közötti kapcsolatot sokszor kritika és gyanú övezte, mivel a politikai képviselet és a fegyveres tevékenység határai néha elmosódtak.
A fegyveres tevékenységen túl a szervezet tagjait több helyen vádolták bűnözői cselekményekkel is: zsarolás, védelmi pénz követelése, kábítószer-kereskedelem és egyéb szervezett bűnözés. A békeidőszakban ezek a gazdasági bűncselekmények gyakran fenntartották a szervezet befolyását a helyi közösségekben.
Illegális státusz, szünetek és leszerelés
Az UVF-t az Egyesült Királyságban 1974 óta betiltották és a szervezetet a brit hatóságok terrorelhárítási kategóriába sorolták. 1994-ben a UVF hivatalosan tűzszünetet jelentett be; ez jelentős részben hozzájárult a politikai folyamatokhoz, amelyek végül a 1998-as Nagypénteki (Belfasti) egyezményhez vezettek. A tűzszüneteket az évek során többször megtörték kisebb-nagyobb erőszakhullámok, és a szervezeten belüli törésvonalak is erősödtek.
2007-ben a UVF bejelentette, hogy véget vet az „fegyveres kampánynak”, majd 2009-ben az Independent International Commission on Decommissioning (IICD) bejelentette, hogy a UVF és a hozzá kapcsolódó RHC (Vörös Kéz Kommandó) fegyverei „használhatatlanná” váltak, azaz leszerelés történt. Ennek ellenére a politikai és bűnügyi tevékenységek egyes elemei továbbra is fennmaradtak, és a közösségekben élő sebek sok helyen nem gyógyultak be.
Hatás és megítélés
A UVF tevékenységének öröksége máig megosztó: a lojalista közösségek egy részében továbbra is vannak, akik védelmezőként emlékeznek rájuk, míg mások és a nacionalista-katolikus közösségek tagjai a UVF-et erőszakos és bűnözői szervezetnek tartják. Számos vizsgálat és jelentés foglalkozott a szervezet és egyes állami szereplők közötti esetleges együttműködés (collusion) kérdésével, ami további feszültségeket és követelést a transzparencia iránt.
A UVF története a konfliktus, a politikai átmenet és a társadalmi gyógyulás összetett példája Észak-Írországban: a fegyveres cselekmények okozta sérülések és az azóta tett lépések egyaránt a helyi és nemzetközi közvélemény fontos elemei maradnak.