A Tip tájfun, amelyet a Fülöp-szigeteken Warling tájfun néven ismertek (nemzetközi jelölés: 7920, JTWC jelölés: 23W), a valaha mért legnagyobb és legerősebb ismert trópusi ciklon volt. Az 1979-es csendes-óceáni tájfunszezon 19. trópusi vihara és 12. tájfunja volt. A rendszer egy monszunvályúban keletkezett zavargásból alakult ki 1979. október 4-én Pohnpei közelében. Eleinte egy északnyugati trópusi vihar akadályozta a Tip megerősödését, de miután északabbra húzódott, a vihar gyorsan erősödni tudott. Miután elhaladt Guam mellett, intenzív megerősödés következett: október 12-én elérte a 305 km/h-s (190 mph) szélsebességet és a 870 mbar (hPa, 25,69 inHg) világrekord alacsony légnyomást.

Meteorológiai jellemzők

A Tip különlegessége nem csak a rendkívül alacsony középponti nyomásban és az erős szélben állt, hanem abban is, hogy hatalmas kiterjedésű ciklon volt: a rekordok szerint átmérője megközelítőleg 2220 km volt, ami a legtöbb ismert trópusi ciklonénál jóval nagyobb. A kialakulásához hozzájárult a kedvező óceáni hőmérséklet, a gyenge szélnyírás és a környező légkörben meglévő nedvesség. A Tip erősödése különösen a Guam melletti áthaladás után gyorsult fel, amikor a kedvező körülmények lehetővé tették a szem és a szemfal kialakulását és konszolidálódását.

Az intenzív fejlődés és a hatalmas méret miatt a Tip akadémiai és gyakorlati érdeklődés középpontjába került: meteorológusoknak és műholdas megfigyeléseknek is példaértékű adatsort szolgáltatott. A vihar később lassan gyengülni kezdett, ahogy nyugat-északnyugat felé haladt, majd északkelet felé fordult, és 1979. október 19-én érte el Japán déli részét, ahol nem sokkal később extratrópusi ciklonná alakult át.

Megfigyelések és repülési missziók

Az amerikai légierő felderítői (recon) összesen 60 alkalommal repültek be a tájfunba, ami a Tipet az egyik legjobban megfigyelt trópusi ciklonná tette. Ezek a repülések értékes in situ méréseket adtak a szélsebességről, a légnyomásról és a szerkezetváltozásokról, amelyek segítették a tájfunnal kapcsolatos tudás gyarapodását és a jövőbeni előrejelzések pontosítását.

Hatások és károk

A Tip hatalmas területen okozott heves esőzést, áradásokat és hullámzást. Az esőzések átszakítottak egy árvízvédelmi töltést, amelyet az Egyesült Államok tengerészgyalogságának egyik japán kiképzőtáborában, a Kanagawa prefektúrában az áradások megállítására használtak. Ennek következtében tűz keletkezett, amely 13 tengerészgyalogos halálát okozta, és 68-an megsérültek.

Általános következmények összefoglalva:

  • Helyi áradások és talajerózió, amelyek mezőgazdasági és infrastrukturális károkat okoztak.
  • Az ország több részén jelentős anyagi kár és 42 hivatalosan jelentett polgári haláleset.
  • Tengerészeti balesetek: további 44 személy halt meg vagy tűnt el hajószerencsétlenség következtében.

Összességében a Tip súlyos emberi és anyagi veszteségeket okozott a térségben. Pontos gazdasági kárbecslésekre vonatkozó adatok nem szerepelnek minden forrásban, de a hatalmas méret és a heves jelenségek miatt a károk kiterjedtek voltak.

Jelentőség

A Tip tájfun meteorológiai és történelmi szempontból is kivételes: egyaránt emlékezetes a mérési rekordok és a mérete miatt, valamint azért, mert a sok repülési és műholdas megfigyelés nagy mennyiségű adatot biztosított a trópusi ciklonok viselkedéséről. Tanulságai hozzájárultak a viharok megfigyelésének, az előrejelzéseknek és a kockázatkezelési gyakorlatok fejlesztéséhez a későbbi években.