Az Egyesült Államok alkotmányának huszonhetedik módosítása (XXVII. módosítás) a Egyesült Államok kongresszusi tagjainak fizetésével kapcsolatos szabályokat rendezi.
A kongresszus két törvényhozó testületből áll: a szenátusból és a képviselőházból. Az Egyesült Államok Szenátusának tagjai hatéves ciklusban, az Egyesült Államok Képviselőházának tagjai pedig kétéves ciklusban szolgálnak. A huszonhetedik módosítás lényegi elve, hogy a kongresszusi képviselők fizetését rögzítő vagy azt megváltoztató jogszabályok nem léphetnek hatályba addig, amíg a képviselők új kétéves ciklusa meg nem kezdődik (azaz addig, amíg nem tartottak közbeeső választást a Képviselőházba). Ez a szabály megakadályozza, hogy a törvényhozók azonnal saját maguknak adjanak hatályba lépő fizetésemelést.
Történeti háttér: a módosítást az Egyesült Államok első kongresszusa terjesztette elő 1789. szeptember 25-én, mint az akkor javasolt alkotmánymódosítások közül az egyiket. Eredetileg a Kongresszus 1789-ben tizenkét alkotmánymódosítást javasolt; közülük tízet hamarosan ratifikáltak és ezek lettek az ún. Jogok Törvénye (Bill of Rights). A fizetéseket érintő javaslat azonban nem kapta meg akkor azonnal a szükséges állami jóváhagyásokat, és csak másfél évszázaddal később teljesedett be.
A ratifikáció menete különösen figyelemre méltó: a javasolt módosítás ratifikálása az államok részéről hosszabb időt vett igénybe, mint bármely más módosítás történetében. A ratifikációhoz az egyes korszakok államainak háromnegyede volt szükséges; a 20. század végére ez 38 állam jóváhagyását jelentette. Végül 1992. május 7-én megvolt a szükséges számú állami ratifikáció, így a módosítást hivatalosan az Alkotmány részévé lehetett tenni — a folyamat összesen 202 évig, 7 hónapig és 12 napig tartott.
A ratifikációs folyamat érdekessége, hogy több évtizeden át kevés figyelmet kapott, majd az 1980-as években fiatal kutatók és állampolgári kezdeményezések élénkítették fel a ratifikáció iránti mozgalmat. Bár egyes államok később megkísérelték a ratifikáció visszavonását, a visszavonások jogi hatása vitatott maradt, és a végső elfogadást az ország archiváriusa is elismerte. 2020-tól a huszonhetedik módosítás az utolsó módosítás, amelyet az alkotmányhoz csatoltak; ez a rendelkezés ma is arra szolgál, hogy a törvényhozók fizetésének megváltoztatását időbeli késleltetéssel tegye csak lehetővé, így csökkentve az önérdekből adódó azonnali döntések esélyét.
