Gustav Mahler: VIII. (Esz-dúr) szimfónia — 'Ezer szimfónia' ismertető
Gustav Mahler 8. (Esz-dúr) — "Ezer szimfónia" részletes ismertető: történet, zenei elemzés, előadástörténet és a monumentális kórusmű jelentősége.
Gustav Mahler (1860–1911) 8. Esz-dúr szimfóniája a klasszikus zene egyik legnagyobb léptékű kórusműve. A darab megszólaltatásához hatalmas zenekarra és nagy létszámú vokális apparátusra van szükség: szólistákra, több kórusra (közöttük gyermekkarra) és – részben – orgonára. Emiatt ragadt rá a köznyelvben a "Ezer szimfónia" elnevezés; ezt a nevet azonban nem Mahler találta ki, hanem a premier és a vele járó nagyszabású előadások kapcsán alakult ki a szóbeszéd . Mivel ennyi előadóra volt szükség, a mű különleges logisztikát és költséges produkciót igényelt.
Keletkezés és bemutató
Mahler a művet nagy munkabírással írta: 1906 nyarán, a dél-ausztriai Maierniggben komponálta rövid idő alatt. A nyelvileg és hangzásban is monumentális szimfónia volt Mahler utolsó olyan műve, amelyet még életében bemutattak. A szimfónia ősbemutatójára 1910. szeptember 12-én került sor Münchenben, és a hangverseny hangulatát, a résztvevők nagyszámát hamar legendák övezték.
Szerkezet és szövegforrás
A 8. szimfónia rendhagyó a szimfóniák hagyományához képest: nem a megszokott három vagy négy, tételes szonátaformát követi. Két nagy részre tagolódik. Az I. rész egy középkori pünkösdi keresztény himnusz, az Veni creator spiritus ("Jöjj, teremtő Lélek") latin szövegén alapul, amelyet kórus és szólisták adnak elő nagy tekintélyű, áhítatos hangvételben. A II. rész német nyelvű, és részleteket dolgoz fel Goethe Faustjának zárójelenetéből: a mű végső, misztikus hangulatát adó szöveg az emberi és transzcendens viszonyára, a megváltás és az örök emberi törekvés témájára reflektál.
Tartalom és zenei gondolatok
A két rész közös gondolata a szeretet, illetve a szeretet ereje által történő megváltás eszméje. Zeneileg Mahler a tételrendszer helyett egy olyan grandiózus építkezést alkalmaz, amely során dallamok, motívumok és hangulati elemek folyamatosan átfedik és visszatérnek, így hozva létre egységes, epikus ívet. A zenében megjelenik a korra jellemző gazdag harmóniai nyelv, a drámai csúcspontok és a liturgikus jellegű kórusírás keveredése; a végeredmény sokak számára az emberiség egyik legnagyobb zenei kinyilatkoztatása.
Összetétel és hangszerelés
- A műhöz rendkívül sokféle előadó szükséges: teljes szimfonikus zenekar, több kórus (felnőtt és gyermekkarok), számos szólista és alkalmanként orgona.
- A pontos előadói létszám produkciónként változik; a nagyszabású partitúra miatt gyakran több száz, ritkán ezer körüli előadót is megmozgatnak.
- Hangzásában egyaránt jelen van a zsoltár- és liturgiajelleg, a népiesség felhangjai és a romantikus szimfonikus tömörség.
Előadástörténet és fogadtatás
Mahler halála után a műet hosszabb ideig ritkábban játszották: egyrészt előadási költségei és logisztikai igényei miatt, másrészt a 20. századi zenei ízlésváltozások következtében. A 20. század közepétől és különösen a második felétől azonban újra előtérbe került, részben Mahler-művek újraháborodó érdeklődése miatt. A szimfónia előadása ma már gyakoribb; a darab centenáriumát – az első előadás 100. évfordulóját – 2010 júliusában ünnepelték a BBC Proms nyitókoncertjén a londoni Royal Albert Hallban.
Értékelés és hatás
A 8. szimfónia megítélése megosztó. Egyes kritikusok és hallgatók a mű nagyvonalú optimizmusát és vallásos hangvételét túlzóan didaktikusnak vagy kevésbé meggyőzőnek találják; mások viszont a darabot az emberiség és a zeneirodalom egyik legátütőbb, legszemélyesebb és legnagyszabásúbb művének tartják. Mindenesetre a mű zenei és szimbolikus méretei máig vitára és élénk interpretációs keresésre ösztönzik az előadókat és a hallgatókat.
Összefoglalva, Mahler 8. szimfóniája nemcsak méretével és hangzásával figyel fel, hanem azzal az ambícióval is, hogy a vallásos és költői szövegek, a kórus és az instrumentális erő egyszerre fejezzék ki a megváltás és a lélek örök törekvésének gondolatát.
München, 1910. szeptember. Mahler Nyolcadik szimfóniájának világpremierjének főpróbája a Neue Musik-Festhalle-ban.
Kérdések és válaszok
K: Ki komponálta a 8. Esz-dúr szimfóniát?
V: Gustav Mahler komponálta a 8. Esz-dúr szimfóniát.
K: Hogyan nevezik gyakran a szimfóniát?
V: A szimfóniát gyakran az "Ezer szimfónia" címet viseli.
K: Mikor mutatták be először?
V: A 8. szimfóniát 1910. szeptember 12-én mutatták be először Münchenben.
K: Milyen hagyományt indított el Beethoven a IX. szimfóniával?
V: Beethoven a Kilencedik szimfóniájával indította el azt a hagyományt, hogy a szimfóniákban ének is van, amelynek utolsó tételében az Örömóda is szerepel.
K: Hogyan fejezi ki Mahler zeneileg a szeretet általi megváltás gondolatát?
V: Mahler a szeretet általi megváltás gondolatát úgy fejezi ki, hogy a szimfónia során végigosztja a dallamokat.
K: Miért drága ezt a szimfóniát előadni?
V: Azért drága ezt a szimfóniát előadni, mert nagy zenekarra és kórusra van szükség, és nagy koncertteremben kell előadni.
K: Miben oszlanak meg a vélemények erről a műről?
V: A vélemények megoszlanak erről a műről, hogy a zenében kifejezett optimizmus elég meggyőző-e vagy sem.
Keres