A cisternai csata egy csata volt a második világháborúban, amely 1944. január 30. és február 2. között zajlott az olaszországi Cisterna (Cisterna di Latina) közelében. A harc az Operation Shingle (anzioi partraszállás) és az azt követő anzioi csata részét képezte.

Háttér

Az Operation Shingle célja az volt, hogy az anzioi partraszállással megkerüljék a Gustav-vonal erős német állásait, és lehetőséget teremtsenek a gyors előretörésre Róma felé. Az anzioi hídfej azonban nem tudott gyorsan kiteljesedni: a németek gyorsan megerősítették védelemüket, és több alkalommal visszaverték az itt végrehajtott kitörési kísérleteket.

A csata előzményei

A környék birtoklása stratégiai fontosságú volt, mert a Cisterna–Arce útvonal a parti hídfejről a belső területek felé vezető előretörést tette volna lehetővé. A 3. gyalogoshadosztály január 25–27. között már megkísérelt egy előzetes támadást Cisternáért, de ez nem járt tartós sikerrel.

A csata menete

1944. január 30-án a szövetségesek újabb offenzívába kezdtek a csata és a hídfejről való kitörés megkísérlésére. A tervek szerint kisebb, gyorsan mozgó egységek — köztük Ranger alakulatok is — feltáró és döntő akciókat hajtottak volna végre a német állások mögött, hogy lehetővé tegyék a 3. hadosztály és más erők előrenyomulását.

Az akció azonban rosszul sült el: a német védelem erős és jól szervezett volt, helyi tartalékokkal, páncélos támogatással és előnyös terepviszonyokkal. A Ranger– és más szövetséges egységek közül sokat csapdába ejtettek vagy bekerítettek, és a támadás helyenként zűrzavarba torkollott. A harcok heves tüzérségi és közelharci összecsapásokká fajultak; a közelben működő német erők sikeresen megvédték Cisternát, és ellentámadásokat indítottak.

Eredmény és következmények

A csata német győzelemmel zárult: a német védelem megtartotta állásait Cisternánál, és megakadályozta a hídfejről való gyors kitörést. A vereség jelentős hatással volt az amerikai alakulatokra és különösen a Ranger-vadászokra: több Ranger-egység súlyos veszteségeket szenvedett, sok katona megsebesült, megsemmisült vagy fogságba esett. A veszteségek következtében egyes Ranger egységeket visszavontak, átcsoportosítottak vagy újraszerveztek.

Stratégiailag a cisternai csata hozzájárult az anzioi hídfej melletti patthelyzet elhúzódásához: a szövetségesek nem tudták gyorsan áttörni a német vonalakat, így a harcok hónapokra elhúzódtak, és Róma bevételéig még további offenzívákra volt szükség.

Veszteségek és tanulságok

  • A csata rávilágított arra, hogy a gyors partraszállás önmagában nem garantálja a gyors előretörést, ha az ellenfél képes gyorsan összpontosítani tartalékait és páncélos erőit.
  • A terepismeret, a felderítés és az összhang a különböző fegyvernemek (gyalogság, tüzérség, páncélosok) között döntő fontosságú a sikeres támadás végrehajtásához.
  • A Cisterna körüli harcok komoly hatással voltak az amerikai hadműveletek tervezésére Anzio környékén, és politikai-militáris következményekkel jártak a hadvezetés döntéseiben.

Összefoglalva: a cisternai csata (1944. jan. 30.–febr. 2.) a csata és az olaszországi hadműveletek fontos, de kedvezőtlen epizódja volt a szövetségesek számára: egyértelmű német győzelem, amely megmutatta az anzioi művelet nehézségeit és hozzájárult a további, hónapokig tartó küzdelemhez a hídfejen.