Brooklyni csata (1776) — Long Island-i ütközet a függetlenségi háborúban

Brooklyni csata (1776) – a Long Island-i ütközet részletes bemutatása: Washington veresége, brit győzelem és New York elfoglalása az amerikai függetlenségi háborúban.

Long Island-i csata (más néven Brooklyn-i csata vagy Brooklyn Heights-i csata) az amerikai függetlenségi háború egyik legfontosabb és legnagyobb összecsapása volt. A csata 1776. augusztus 27-én zajlott le, és a britek számára jelentős győzelmet hozott, míg az amerikai erőket vereségre kényszerítette George Washington tábornok vezetésével. Ez indította el azt a brit hadjáratot, amelynek nyomán a britek rövidesen ellenőrzésük alá vonták a stratégiailag jelentős New York városát. Az amerikai függetlenségi háborúban ez volt az első nagyobb, a függetlenség 1776. júliusi kikiáltása utáni jelentős csata, és katonai létszám tekintetében az egész konfliktus egyik legnagyobb ütközete volt.

Előzmények és stratégiai helyzet

George Washington tábornok, a kontinentális hadsereg főparancsnoka 1776 tavaszán kivonult Bostonból a brit ostrom feloldása után, majd a csapatait New York védelmére helyezte. Washington jól látta, hogy a brit haditengerészet könnyen ki tudná használni a város kikötőjét, ezért védelmi vonalakat építettek és Manhattan védelmét megerősítették. A britek, élükön William Howe tábornokkal, nagy számban gyülekeztek a Staten Islanden, és lassan megerősítették hajóhadukat és szárazföldi egységeiket a New York környékén.

A brit hadmozdulat és a csata lefolyása

Július végétől a britek folyamatosan megerősítették csapataikat; augusztusra haderejük megközelítőleg 32 000 főt tett ki, és ellenőrzésük alatt tartották a The Narrows bejáratát. 1776. augusztus 22-én partra szálltak a délnyugati Kings megyében lévő Gravesend-öböl partjainál, jóval a Manhattanbe vezető East River átkelők délre eső oldalán.

Washington arra számított, hogy a britek Manhattan ellen fognak először támadni, ezért erőinek nagy részét oda helyezte át. A brit parancsnokok azonban összetett hadművelettel készültek: a fő brit csapatok egy része megtámadta az amerikai jobbszárnyat, míg egy nagyobb, különösen jól irányított északi-fekvő körülzáró mozdulat a hátuk mögé kerülve a jamaikai (Jamaica) érintésével megkerülte a védelmi vonalakat. A brit hadoszlopok éjszakai és kora reggeli mozgása, a helyismeretet és útvonalakat is felhasználó megkerülés következtében a kontinentális erők bal szárnyát északról érték a támadók.

Az amerikai vonal összeomlott: bár egyes alakulatok – különösen a híres Maryland 400 maradéka – hősiesen visszatartotta a támadást, és időt nyert a többi csapat kivonulására, a britek gyorsan áttörték az elővédet. A harc elsősorban a Brooklyn Heights és Flatbush környékén folyt, és a körülzárás következtében sok amerikai elesett vagy fogságba esett.

Evakuáció és következmények

Bár a csatát a britek nyerték, Washington kivételesen jól szervezett visszavonulása tette lehetővé, hogy az egész hadsereg megmeneküljön. Augusztus 29–30-án éjjel, sűrű köd és a brit flottától származó zavaró tényezők közepette Washington sikeresen átszállította csapatait a Brooklyn Heights védvonalairól Manhattanre – az evakuációt gyakran dicsérik mint mesteri műveletet, mivel a haderőt gyakorlatilag veszteség nélkül sikerült átmenteni. Ennek köszönhetően a kontinentális hadsereg nem vesztette el szervezetét és folytathatta a harcot.

A csata után a britek megszilárdították pozícióikat, és sorozatos csaták, ostromok után kiszorították Washingtont és erőit New Jersey felé; innen kényszerültek visszavonulni Pennsylvaniába. A brit győzelemnek stratégiai következménye volt: New York hosszú időre brit bázissá vált, és a város a háború fontos színterévé változott.

Katonai adatok és veszteségek

A résztvevők létszáma miatt ez a csata volt az egyik legnagyobb a háborúban. A britek közel 30–32 000 fős erőket voltak képesek mozgósítani a térségben, míg a kontinentális hadsereg létszáma és elhelyezkedése miatt jóval kisebb volt a csata kezdetén. A veszteségekre vonatkozó források különböznek, de általános becslés szerint a brit veszteségek néhány száz fő körül mozogtak, az amerikai oldalon pedig több száz – esetenként mintegy 1 000 vagy annál is több – halott, sebesült és fogoly volt. A pontos számok forrásonként eltérnek.

Jelentőség és emlékezet

Bár a Long Island-i csata taktikai vereséget jelentett az amerikaiak számára, Washington sikeres evakuációja stratégiai szempontból életben tartotta a függetlenségi mozgalmat: az amerikai hadsereg megmaradt és később 1776–1777 fordulóján újabb akciókkal, például a delaware-i átkeléssel és a trenton-i diadallal tudott visszavágni. A brit New York-i megszállás hosszú távon fontos bázist biztosított számukra, de a háború kimenetelét nem döntötte el véglegesen.

A csata emléke ma is él Brooklynban és az Egyesült Államok történelmi emlékezetében: több emlékmű és történelmi helyszín tartozik a csata helyszíneihez, és a Maryland 400 bátorsága különösen gyakran szerepel a csatára emlékező történetekben.

Kérdések és válaszok

K: Mi más néven is ismert a Long Island-i csata?

K: Mikor zajlott a csata?

K: Mi volt a csata kimenetele?

K: Hány katona vett részt ebben a csatában?

K: Hol szállt partra William Howe tábornok hadereje?

K: Hová helyezte át Washington erőinek nagy részét, mielőtt a britek megtámadták volna?

K: Hogyan evakuálta Washington a csapatait a csata során?

Keresés betűvel