Sztriptíz – definíció, története és típusai

Ismerd meg a sztriptíz definícióját, történetét és típusait: burleszk, előadói technikák, kulturális jelentés és evolution a szórakoztatásban.

A sztriptíz egy szórakoztatás, általában nők által, közönség előtt. Gyakran a burleszknek nevezett színházi formához tartozik. A sztriptíztáncosnő zene és tánc kíséretében fokozatosan levetkőzik. Ez egy nagyon ősi táncforma, és számos társadalomban előfordul.

A vetkőztetés incselkedő módon történik, de anélkül, hogy obszcén lenne (például késleltetve egy tárgy levételét). Miközben a sztriptíztáncosnő kezével vagy ruhadarabokkal elrejti bizonyos testrészeit, körbetáncol. Néha színdarabokat rendeznek, a sztriptíztáncosok arab táncosnőnek, Saloménak, Lolitának vagy más ismert személyeknek álcázzák magukat. A néző néha azonosul a sztriptíztáncossal. Erotikus álmok és exhibicionista fantáziák vetülhetnek a sztriptízbe.

Története röviden

A sztriptíz gyökerei nagyon régre nyúlnak: a vetkőztetés és erotikus táncformák különböző társadalmakban rítusokhoz, termékenységi szertartásokhoz vagy szórakoztatáshoz kapcsolódtak. Modern értelemben a burleszk és a varieté-műfajokban kialakuló sztriptíz a 19–20. században vált ismertté Európában és Észak-Amerikában. A 20. században a varieté és kísérőipar keretében a sztriptíz különféle stílusokra oszlott: a színházi, kabaré- vagy burleszk jellegű előadásoktól a klubokban és éjszakai helyeken bemutatott egzotikus táncokig.

Típusai és műfaji variációk

• Burleszk / klasszikus sztriptíz: színházi elemekkel, humorral és costümökkel dolgozik; gyakran a „tease” (incselkedés) és a művészi vetkőztetés hangsúlyos.
• Exotic / lap dance: közelebb áll a klub miliőjéhez, személyesebb közelséget és gyakran fizetett táncokat jelent a nézők felé.
• Pólótánc (pole dance): rúdra épülő technikákat alkalmaz, amely ötvözi az akrobatikát és a vetkőzést; manapság sport- és előadóművészeti formaként is elterjedt.
• Fan dance (legyezős tánc): legyezők vagy más kellékek használatával takarja/elárulja a testet, erősen a teátrális látványra épít.
• Chair dance / asztal melletti tánc: szék vagy asztal köré szervezett koreográfia, gyakran intimebb közegben.
• Tematikus és jelmezes előadások: történeti vagy irodalmi alakokra (például Salome) épített műsorszámok, amelyek szerepjátékot és dramaturgiát alkalmaznak.

Kulturális megítélés és viták

A sztriptíz megítélése kultúránként és történeti korszakonként nagyon eltérő. Van, ahol kizárólag üzleti és erotikus szolgáltatásként kezelik, máshol művészeti forma, önkifejezési lehetőség vagy feminista eszköz lehet. Ugyanakkor számos vita övezi: egyesek kizsákmányolónak és tárgyiasítónak tartják, mások az önrendelkezés és a test feletti kontroll megnyilvánulásaként értékelik.

Jogi, etikai és biztonsági kérdések

• Korhatár és engedélyek: sok országban a sztriptíz és erotikus tánc speciális szabályozás alá esik (például korhatár, licenc, működési engedélyek).
• Munka- és egészségvédelem: a táncosok biztonsága, a bántalmazás és zaklatás elleni védelme fontos szabályozási elemek; munkajogi feltételek sok helyen vitatottak.
• Hozzájárulás és konszenzus: a fellépők és a közönség közötti interakcióknál egyértelmű szabályokra és tiszteletre van szükség.

Gyakorlati tudnivalók a nézők és fellépők számára

• Etikett a közönség számára: tiszteletben tartani a fellépő határait, nem érinteni a táncost engedély nélkül, és az esemény szabályait követni (fotózás, videózás korlátozása).
• Fellépők számára: professzionális felkészülés, koreográfia és biztonsági intézkedések; a megfelelő öltözet és kellékek használata fontos a műsor minősége és a saját védelmük érdekében.
• Tippek kezdőknek: ha valaki szeretne sztriptíz- vagy pole-táncot tanulni, érdemes tanfolyamokra járni, fokozatosan fejleszteni a testtudatosságot és a rugalmasságot.

Hatás a kultúrára és művészetre

A sztriptíz inspirálta a filmművészetet, a zenét és a képzőművészetet; sok előadó a sztriptíz elemeit beemelte a műsoraiba, miközben a kifejezésmódok és az önkifejezés lehetőségei folyamatosan változnak. A burleszk reneszánsza különösen az elmúlt évtizedekben arra ösztönözte a művészeket, hogy a vetkőztetést színházi és performatív eszközként használják.

Összefoglalás

A sztriptíz sokrétű jelenség: egyszerre lehet szórakoztatás, művészi előadás és vita tárgya. Története és formái gazdagok, a megítélése kultúránként változó. A felelős és tiszteletteljes gyakorlat—mind a nézők, mind a fellépők részéről—alapfeltétele annak, hogy ez a műfaj biztonságos és élvezetes maradjon.

Modern

Párizs

Az 1880-as és 1890-es években a párizsi showműsorokban, például a Moulin Rouge-ban és a Folies Bergère-ben vonzó, hiányos öltözetű nők táncoltak és tableaux vivants (statikus pózok) készültek. Az 1890-es évekbeli műsorszámokban egy nő lassan levetette ruháit, miközben hiába kereste a testén kúszó bolhát. A People's Almanac ezt tartja a modern sztriptíz eredetének.

1905-től kezdve Mata Hari belépett a színpadra. Emile Guimet meghívására táncolt egy gondosan kiválasztott közönség előtt. Az előadás végén a meztelenül táncolt jelenet szenzáció volt. Hasonló előadások következtek von Rothschild báró, Cécile Sorel, Gaston Menier és Natalie Clifford Barney felkérésére. Mata Hari soha nem tanult táncolni, és nem tanult indiai és keleti táncot. Táncai a képzeletének szülöttei voltak. 1917-ben Mata Harit kémkedéssel vádolták és halálra ítélték. 1917. október 15-én a Párizs melletti Vincennes-ben lőtték le.

Egy másik mérföldkő volt a Moulin Rouge-ban 1907-ben egy Germaine Aymos nevű színésznő fellépése, aki csak három nagyon kicsi kagylót viselt. Az 1930-as években a híres Josephine Baker félmeztelenül táncolt danse sauvage-t a Folies-ben, és más hasonló előadásokat is láthattunk a Tabarinban. Ezek a műsorok kifinomult koreográfiájukról és arról voltak nevezetesek, hogy a lányokat gyakran csillogó flitterekbe és tollakba öltöztették. Az 1960-as évekre "teljesen meztelen" előadásokat tartottak olyan helyeken, mint a Le Crazy Horse Saloon.

A második világháború után

A háború után, az 1950-es években a sztriptíz lett a motorja a kialakulóban lévő szexiparnak (főként a Playboyhoz hasonló kiadványokra összpontosítva). Párizsban megnyíltak az olyan előkelő sztriptízklubok, mint az Alcazar vagy a Crazy Horse.

A modern korban a sztriptíz művészete egyre inkább elveszik. Az 1990-es években az egyik német magántévécsatorna (az RTL) Tutti Frutti címmel vetkőzős műsort készített. Azóta sok tévécsatornán az éjszakai órákban nők próbálnak megszabadulni a ruháiktól (anélkül, hogy táncolnának is), miközben néhány telefonos szexszámot (vagy más főműsoridős számot) hirdetnek.

Van egy film is, amelynek a címe: Sztiptíz. Amerikai sztriptízklubokban játszódik, anélkül, hogy sok háttérinformációt adna.

Eredetileg a sztriptíztáncot csak nők csinálták. Ma már nagyon kis számban férfi sztriptíztáncosok is vannak. Közülük a legnevesebbek közé tartozik a Chippendales.

Mata Hari. Színpadi előadásának leghíresebb része az volt, hogy fokozatosan levetette ruháit, míg végül csak egy ékszeres melltartót és néhány díszt viselt a karján és a fején.

Keresés betűvel