Alkibiadész — athéni államférfi, hadvezér és szónok (Kr. e. 450–404)

Alkibiadész — karizmatikus athéni államférfi, hadvezér és szónok (Kr. e. 450–404). Hűséget váltó stratéga, árulás és zseniális taktika a peloponnészoszi háború sorsfordító alakja.

Alkibiadész (Klíniász fia, Kr. e. 450 körül–Kr. e. 404) kiemelkedő athéni államférfi, szónok és hadvezér volt. Gazdag, arisztokrata családból származott: anyai ágán egy befolyásos nemzetség utolsó híres tagjaként tartották számon. Politikai pályafutása a peloponnészoszi háború viharos évtizedeiben zajlott; szereplése egyaránt változatos és ellentmondásos: volt hőstett, bukás, száműzetés és visszatérés, végül erőszakos halál.

Fiatalkor, neveltetés

Ifjúkorában Alkibiadész Szókratész tanítványa volt; ez a kapcsolat később politikai támadási felületet adott ellenségeinek, és részben hozzájárult Szókratész peréhez. Neveltetése és személyes vonzereje révén hamar fontos befolyásra tett szert Athénban: jó beszédkészsége, karizmája és merész politikai ötletei sokakat vonzottak.

Politikai és katonai tevékenység a háborúban

Alkibiadész a háború során többször váltott oldalt, és mindig nagy hatást gyakorolt arra, ahol megjelent. A Kr. e. 410-es évek elején Athénban agresszív külpolitikát hirdetett: ő támogatta a nagy szicíliai expedíciót, amelynek célja a Szicília meghódítása és az athéni befolyás kiterjesztése volt. Az expedíció gondolata részben tőle származott, ám amikor politikai ellenfelei szentségtörés vádjával (a hermák megrongálása és a titkos eleuszinai misztériumok megsértése) ellene fordultak, Alkibiadész elhagyta Athént, és emiatt nem lehetett az expedíció parancsnoka. A parancsnokságot riválisa, Nikias vette át; az expedíció végül katasztrofálisan elbukott, ami súlyos következményekkel járt a háború további menetére nézve.

Miután Athénból elmenekült, Spártába menekült, ahol stratégiai tanácsadóként szolgált. Itt olyan lépéseket javasolt vagy segített végrehajtani, amelyek erősen meggyengítették Athént: többek között a Decelea (Dekeleia) elfoglalását, valamint azt, hogy Spárta támogassa és ösztönözze Athén szövetségeseinek lázadását. Az ő javaslatára és befolyása alatt több athéni szövetséges – például a keleti tengeri szigetek és más területek – fordultak el Attikától, ami komoly anyagi és katonai veszteséget okozott Athénnak.

Spártában sem maradt sokáig szövetséges: riválisok és gyanakvás miatt konfliktusba keveredett, majd Tiszafernész, a perzsa szatrapa udvarába disszidált. Perzsiában politikai túlélésre és saját haszonra törekedve a szatrapákkal bonyolult kapcsolatokat ápolt; közben azonban athéni hívei sikeres diplomáciai lépésekkel visszahívták őt, és néhány évre újra Athénban lett hadvezér.

Visszatérés és végső bukás

Alkibiadész visszatérése után ismét meghatározó szerepet játszott az athéni flotta vezetésében: taktikái és merész lépései több tengeri győzelemhez vezettek, köztük olyan csatákhoz, amelyek ideiglenesen visszaadták Athénnak a kezdeményezést és javították a morált. E sikerek ellenére politikai ellenfelei újra megerősödtek; belső vetélkedések, gyanakvások és a háború kimerítő következményei miatt végül ismét száműzetésre kényszerült.

Kr. e. 404 körül Alkibiadész Perzsia–Ázsia kisebb tartományában (Frígiában vagy környékén) tartózkodott, amikor meggyilkolták. A halála körülményei nem teljesen tisztázottak; a források szerint feltételezhető, hogy politikai megrendelésre – akár spártai, akár perzsa érdekekből – végeztek vele.

Személyiség, módszerek és örökség

• Alkibiadészről általában azt írják, hogy karizmatikus, ravasz és rendkívül ügyes politikai játékos volt, aki merész taktikákat és diplomáciai fordulatokat alkalmazott.
• Kedvelte a meglepő megoldásokat: gyakran próbálta várokat nem ostrommal, hanem árulással vagy tárgyalásokkal megnyerni, és ügyesen használta ki belső ellentéteket.
• Személyes élete és extravaganciája sok ellenséget szerzett neki; a politikai ellenfelek korán rásütötték a hűtlenség és a megbízhatatlanság bélyegét.
• Katonai és politikai tehetségei bármely állam számára hasznosnak bizonyulhattak, és ezért számos helyen használták fel – de ugyanazok a tulajdonságok biztosították, hogy soha ne maradjon sokáig egy helyen.

Összességében Alkibiadész alakja a peloponnészoszi háború történetében egyszerre volt katalizátor és tünet: ötletei és cselekedetei sokszor felgyorsították a konfliktus pusztító folyamatát, miközben személyes karrierje látványos emelkedésekből és zuhanásokból állt. A háború végére, amelyet részben ő segített újra fellobbantani a 410-es évek elején, politikai hatalma már csak egy letűnt emlék volt. ^p151

Forrásaink Alkibiadészről elsősorban kortárs és utókori görög történetíróktól származnak (például Thuküdidész, Xenophón, Plutarkhosz), ezért az értékelések eltérőek: némelyek zseniális hadvezérként és politikusként látják, mások örök szélhámosként és megbízhatatlan árulóként említik.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Alkibiadész?

K: Milyen szerepet játszott a peloponnészoszi háborúban?

K: Hová ment, miután Athénban szentségtörés vádjával szembesítették?

K: Mi történt a Magna Graeciába indított szicíliai hadjárat során?

K: Hogyan segítette Alkibiadész a Spárta és Athén közötti békét?

K: Hogyan játszott szerepet Szókratész ebben a történetben?

Keresés betűvel