Shah Jahan
Shahab-ud-din Muhammad Khurram (1592. január 5. - 1666. január 22.), ismertebb uralkodói nevén Shah Jahan (perzsául: "a világ királya") 1628-tól 1658-ig volt mogul császár Indiában. A mogul dinasztia ötödik uralkodója volt.
Uralkodásának időszakát a mogul művészet és építészet aranykorának tartják. Sah Dzsahán leginkább arról ismert, hogy számos pompás műemléket emelt, amelyek közül az egész világon a leghíresebb az agrai Tádzs Mahal, amelyet 1632-1648 között épített szeretett felesége, Mumtaz Mahal sírjaként.
Shah Jahan császár
Család:
Akbarabadi Mahal, Kandahari Mahal, (legkedvesebb felesége) Mumtaz Mahal, Hasina Begum Sahiba, Muti Begum Sahiba, Qudsia Begum Sahiba, Fatehpuri Mahal Sahiba, Sarhindi Begum Sahiba és Shrimati Manbhavathi Baiji Lal Sahiba voltak Shah Jahan feleségei.
Született
Sah Dzsahán (más néven Khurram herceg) 1592. január 5-én született a pakisztáni Lahorban, és Szalim herceg (később Dzsahangir néven ismert, amikor trónra lépett) harmadik fia volt. Édesanyja egy marwar-i rádzsput hercegnő volt, akit Jagat Gosaini hercegnőnek hívtak (hivatalos neve a mogul krónikákban Bilqis Makani volt). A "Khurram" (örömteli) nevet nagyapja, Akbar császár választotta az ifjú hercegnek, akivel az ifjú herceg szoros kapcsolatban állt.
Közvetlenül Shah Jahan születése előtt egy jós állítólag megjósolta a gyermektelen Ruqaiya Sultan Begum császárnőnek, Akbar első feleségének és legfőbb hitvesének, hogy a még meg nem született gyermeknek császári nagyságot szántak. Így amikor Shah Jahan 1592-ben megszületett, és mindössze hatnapos volt, Akbar elrendelte, hogy a herceget vegyék el az anyjától, és adják át Ruqaiyának, hogy az ő felügyelete alatt nőhessen fel, és Akbar teljesíthesse felesége kívánságát, hogy mogul császárt neveljen. Ruqaiya vállalta az elsődleges felelősséget Shah Jahan neveléséért, és a fiú az ő felügyelete alatt nőtt fel. Kettejük között szoros kapcsolat alakult ki, mivel Szalim emlékirataiban megjegyezte, hogy Ruqaiya "ezerszer jobban szerette a fiát [Shah Jahan ], mintha a sajátja [fia] lett volna".
Shah Jahan vele [Ruqaiya] maradt, amíg csaknem 14 éves nem lett. Akbar 1605-ben bekövetkezett halála után a fiatal herceg [Khurram] visszatérhetett apja háztartásába, és így közelebb kerülhetett biológiai anyjához.
Oktatás
Gyermekként Sah Dzsahán mogul hercegi rangjához méltóan széles körű nevelésben részesült, amely magában foglalta a harci kiképzést és a kulturális művészetek széles skálájának, például a költészetnek és a zenének való kitettséget, amelynek nagy részét az udvari krónikások szerint Akbar és Ruqaiya oktatta. 1605-ben, amikor Akbar a halálos ágyán feküdt, Shah Jahan, aki ekkor 13 éves volt, az ágya mellett maradt, és nem volt hajlandó megmozdulni, még akkor sem, amikor az anyja megpróbálta visszahívni. Tekintettel az Akbar halálát közvetlenül megelőző, politikailag bizonytalan időkre, Shah Jahan meglehetősen nagy fizikai veszélynek volt kitéve apja politikai ellenfelei részéről, és az akkori viselkedése felfogható annak a bátorságnak az előfutáraként, amelyről később ismert lett,intelligens eszéről és kreatív ötleteiről is ismert volt.
Kormányzóság
Dekkán 1611-1612, Bihar 1613-1614, Gudzsarát 1614-1618, Delhi 1623-1627, Bengál 1624-1625, Bihar 1625-1627
Vallásos hozzáállás
Shah Jahan vezeti a mogul hadsereget, balra fent a legendás Zulfiqar hadi elefántok-jelvényei. Shah Jahan radikálisabban gondolkodott, mint apja és nagyapja. Trónra lépésekor új politikát fogadott el, amely megfordította Akbarnak a nem muszlimokkal szembeni bánásmódját. 1633-ban, a hatodik uralkodási évében Sah Dzsahán elkezdte a saría rendelkezéseinek saját értelmezését a templomok és templomok építése vagy javítása ellen, majd elrendelte az újonnan épített hindu templomok lerombolását. Az iszlám ünnepeket nagy pompával és pompával, elődei által nem ismert lelkesedéssel ünnepelte. Uralkodása alatt a Szent Városok iránti, régóta szunnyadó királyi érdeklődés is újjáéledt.
