Shah Jahan — a mogul császár, a Tádzs Mahal építtetője (1592–1666)
Shah Jahan (1592–1666) — mogul császár és a Tádzs Mahal építtetője: uralkodása a mogul építészet aranykora, pompás műemlékek és a múló szerelem lenyűgöző története.
Shahab-ud-din Muhammad Khurram (1592. január 5. - 1666. január 22.), ismertebb uralkodói nevén Shah Jahan (perzsául: "a világ királya") 1628-tól 1658-ig volt mogul császár Indiában. A mogul dinasztia ötödik uralkodója volt.
Uralkodásának időszakát a mogul művészet és építészet aranykorának tartják. Sah Dzsahán leginkább arról ismert, hogy számos pompás műemléket emelt, amelyek közül az egész világon a leghíresebb az agrai Tádzs Mahal, amelyet 1632-1648 között épített szeretett felesége, Mumtaz Mahal sírjaként.
Shah Jahan, eredeti nevén Khurram, 1592-ben született az uralkodócsaládban, a mogul dinasztia nagy hatású korszakában. Apja Dzahángír császár, nagyapja pedig Akbar volt, így Shah Jahan már fiatalon közel került a birodalom politikai és kulturális életéhez. Házassága Arjumand Banu Begummal, akit később Mumtaz Mahalként ismertek, meghatározó személyes és politikai kapcsolat volt: Mumtaz Mahal volt a legközelebbi tanácsadója és társa mind családi, mind állami ügyekben.
Uralkodása alatt a mogul állam jelentős építkezéseket és kulturális támogatást folytatott: paloták, erődök, mecsetek és kertkomplexumok épültek szerte a birodalomban. A Shah Jahan-korszak művészete híres a finom díszítő technikákról, mint a pietra dura (kőberakásos inlay), valamint a fehér márvány elegáns alkalmazásáról és a szimmetriára épülő kerttervezésről. Számos monumentális alkotás kötődik a nevéhez: az agrai Tádzs Mahal mellett a delhi és agrai palota- és erődépületek, valamint jelentős mecsetek is ekkor épültek.
Mumtaz Mahal halála 1631-ben nagy veszteség volt számára; emlékére rendelte el a Tádzs Mahal építését, amelyet hagyatékként és szerelmi emlékműként tartanak számon. A mauzóleum építése több évtizedet vett igénybe, és a korszak mestereinek nemzetközi együttműködését tükrözte — olasz, perzsa és helyi kézművesek is dolgoztak rajta. A Tádzs Mahal nemcsak művészeti értéke és esztétikuma miatt híres, hanem a kertelrendezés és a szimmetria megvalósításáért is, amely a mogul építészet jellegzetessége.
Shah Jahan uralkodásának második fele családi konfliktusokkal és trónviszállyal telt. Amikor 1657 körül meggyengült az egészsége, fiaik között született hatalmi harc éleződött ki — ebből végül Aurangzeb került ki győztesként. 1658-ban Aurangzeb letaszította apját, és Agra erődében fogva tartotta; ott töltötte élete utolsó éveit. A hagyomány szerint fogsága idején gyakran nézte a Tádzs Mahalt, amelyben végül vele együtt temették el 1666-ban.
Shah Jahan öröksége kettős: egyrészt a mogul építészet és művészet egyik legnagyobb mecénásaként maradt fenn, és munkái, különösen a Tádzs Mahal, a világ kulturális örökségének részévé váltak; másrészt uralkodása költséges építkezései és belső viszályai hozzájárultak a birodalom későbbi politikai és gazdasági nehézségeihez. Művészeti és építészeti öröksége azonban máig meghatározó hatású, és a mogul korszak fénykorát szimbolizálja.
Shah Jahan császár
Család:
Akbarabadi Mahal, Kandahari Mahal, (legkedvesebb felesége) Mumtaz Mahal, Hasina Begum Sahiba, Muti Begum Sahiba, Qudsia Begum Sahiba, Fatehpuri Mahal Sahiba, Sarhindi Begum Sahiba és Shrimati Manbhavathi Baiji Lal Sahiba voltak Shah Jahan feleségei.
Született
Sah Dzsahán (más néven Khurram herceg) 1592. január 5-én született a pakisztáni Lahorban, és Szalim herceg (később Dzsahangir néven ismert, amikor trónra lépett) harmadik fia volt. Édesanyja egy marwar-i rádzsput hercegnő volt, akit Jagat Gosaini hercegnőnek hívtak (hivatalos neve a mogul krónikákban Bilqis Makani volt). A "Khurram" (örömteli) nevet nagyapja, Akbar császár választotta az ifjú hercegnek, akivel az ifjú herceg szoros kapcsolatban állt.
Közvetlenül Shah Jahan születése előtt egy jós állítólag megjósolta a gyermektelen Ruqaiya Sultan Begum császárnőnek, Akbar első feleségének és legfőbb hitvesének, hogy a még meg nem született gyermeknek császári nagyságot szántak. Így amikor Shah Jahan 1592-ben megszületett, és mindössze hatnapos volt, Akbar elrendelte, hogy a herceget vegyék el az anyjától, és adják át Ruqaiyának, hogy az ő felügyelete alatt nőhessen fel, és Akbar teljesíthesse felesége kívánságát, hogy mogul császárt neveljen. Ruqaiya vállalta az elsődleges felelősséget Shah Jahan neveléséért, és a fiú az ő felügyelete alatt nőtt fel. Kettejük között szoros kapcsolat alakult ki, mivel Szalim emlékirataiban megjegyezte, hogy Ruqaiya "ezerszer jobban szerette a fiát [Shah Jahan ], mintha a sajátja [fia] lett volna".
Shah Jahan vele [Ruqaiya] maradt, amíg csaknem 14 éves nem lett. Akbar 1605-ben bekövetkezett halála után a fiatal herceg [Khurram] visszatérhetett apja háztartásába, és így közelebb kerülhetett biológiai anyjához.
Oktatás
Gyermekként Sah Dzsahán mogul hercegi rangjához méltóan széles körű nevelésben részesült, amely magában foglalta a harci kiképzést és a kulturális művészetek széles skálájának, például a költészetnek és a zenének való kitettséget, amelynek nagy részét az udvari krónikások szerint Akbar és Ruqaiya oktatta. 1605-ben, amikor Akbar a halálos ágyán feküdt, Shah Jahan, aki ekkor 13 éves volt, az ágya mellett maradt, és nem volt hajlandó megmozdulni, még akkor sem, amikor az anyja megpróbálta visszahívni. Tekintettel az Akbar halálát közvetlenül megelőző, politikailag bizonytalan időkre, Shah Jahan meglehetősen nagy fizikai veszélynek volt kitéve apja politikai ellenfelei részéről, és az akkori viselkedése felfogható annak a bátorságnak az előfutáraként, amelyről később ismert lett,intelligens eszéről és kreatív ötleteiről is ismert volt.
Kormányzóság
Dekkán 1611-1612, Bihar 1613-1614, Gudzsarát 1614-1618, Delhi 1623-1627, Bengál 1624-1625, Bihar 1625-1627
Vallásos hozzáállás
Shah Jahan vezeti a mogul hadsereget, balra fent a legendás Zulfiqar hadi elefántok-jelvényei. Shah Jahan radikálisabban gondolkodott, mint apja és nagyapja. Trónra lépésekor új politikát fogadott el, amely megfordította Akbarnak a nem muszlimokkal szembeni bánásmódját. 1633-ban, a hatodik uralkodási évében Sah Dzsahán elkezdte a saría rendelkezéseinek saját értelmezését a templomok és templomok építése vagy javítása ellen, majd elrendelte az újonnan épített hindu templomok lerombolását. Az iszlám ünnepeket nagy pompával és pompával, elődei által nem ismert lelkesedéssel ünnepelte. Uralkodása alatt a Szent Városok iránti, régóta szunnyadó királyi érdeklődés is újjáéledt.
Keres