Shahab-ud-din Muhammad Khurram (1592. január 5. - 1666. január 22.), ismertebb uralkodói nevén Shah Jahan (perzsául: "a világ királya") 1628-tól 1658-ig volt mogul császár Indiában. A mogul dinasztia ötödik uralkodója volt.
Uralkodásának időszakát a mogul művészet és építészet aranykorának tartják. Sah Dzsahán leginkább arról ismert, hogy számos pompás műemléket emelt, amelyek közül az egész világon a leghíresebb az agrai Tádzs Mahal, amelyet 1632-1648 között épített szeretett felesége, Mumtaz Mahal sírjaként.
Shah Jahan, eredeti nevén Khurram, 1592-ben született az uralkodócsaládban, a mogul dinasztia nagy hatású korszakában. Apja Dzahángír császár, nagyapja pedig Akbar volt, így Shah Jahan már fiatalon közel került a birodalom politikai és kulturális életéhez. Házassága Arjumand Banu Begummal, akit később Mumtaz Mahalként ismertek, meghatározó személyes és politikai kapcsolat volt: Mumtaz Mahal volt a legközelebbi tanácsadója és társa mind családi, mind állami ügyekben.
Uralkodása alatt a mogul állam jelentős építkezéseket és kulturális támogatást folytatott: paloták, erődök, mecsetek és kertkomplexumok épültek szerte a birodalomban. A Shah Jahan-korszak művészete híres a finom díszítő technikákról, mint a pietra dura (kőberakásos inlay), valamint a fehér márvány elegáns alkalmazásáról és a szimmetriára épülő kerttervezésről. Számos monumentális alkotás kötődik a nevéhez: az agrai Tádzs Mahal mellett a delhi és agrai palota- és erődépületek, valamint jelentős mecsetek is ekkor épültek.
Mumtaz Mahal halála 1631-ben nagy veszteség volt számára; emlékére rendelte el a Tádzs Mahal építését, amelyet hagyatékként és szerelmi emlékműként tartanak számon. A mauzóleum építése több évtizedet vett igénybe, és a korszak mestereinek nemzetközi együttműködését tükrözte — olasz, perzsa és helyi kézművesek is dolgoztak rajta. A Tádzs Mahal nemcsak művészeti értéke és esztétikuma miatt híres, hanem a kertelrendezés és a szimmetria megvalósításáért is, amely a mogul építészet jellegzetessége.
Shah Jahan uralkodásának második fele családi konfliktusokkal és trónviszállyal telt. Amikor 1657 körül meggyengült az egészsége, fiaik között született hatalmi harc éleződött ki — ebből végül Aurangzeb került ki győztesként. 1658-ban Aurangzeb letaszította apját, és Agra erődében fogva tartotta; ott töltötte élete utolsó éveit. A hagyomány szerint fogsága idején gyakran nézte a Tádzs Mahalt, amelyben végül vele együtt temették el 1666-ban.
Shah Jahan öröksége kettős: egyrészt a mogul építészet és művészet egyik legnagyobb mecénásaként maradt fenn, és munkái, különösen a Tádzs Mahal, a világ kulturális örökségének részévé váltak; másrészt uralkodása költséges építkezései és belső viszályai hozzájárultak a birodalom későbbi politikai és gazdasági nehézségeihez. Művészeti és építészeti öröksége azonban máig meghatározó hatású, és a mogul korszak fénykorát szimbolizálja.
