Sewall Wright
Sewall Green Wright (1889. december 21. - 1988. március 3.) amerikai genetikus. A populációgenetika egyik megalapítója volt, és hozzájárult az evolúcióelmélethez. Eredeti munkát végzett a statisztika területén is, az ún. útelemzés területén.
R. A. Fisherrel és J. B. S. Haldane-nal együtt az elméleti populációgenetika egyik megalapítója volt. Ő fedezte fel a beltenyésztési együtthatót és a törzskönyvekben való kiszámítására szolgáló módszereket. Ezt a munkát kiterjesztette a populációkra is, kiszámítva a populációk tagjainak a véletlen genetikai sodródás következtében bekövetkező beltenyésztettségét. Fisherrel együtt úttörő módszereket dolgozott ki a génfrekvenciák populációk közötti eloszlásának kiszámítására a természetes szelekció, a mutáció, a migráció és a genetikai sodródás kölcsönhatásának eredményeként. Fisher, Wright és Haldane elméleti populációgenetikai munkája jelentős lépés volt a genetika és az evolúció modern evolúciós szintézisének kialakításában. Wright az emlősök genetikájához és a biokémiai genetikához is hozzájárult.
Genetikai sodródás
Az evolúció során úgy tűnik, hogy a változás mértéke bármely szervezetben nagymértékben változik. Úgy tűnik, hogy vannak olyan időszakok, amikor a változás gyors, és vannak olyanok, amikor szinte semmi változás nem történik. Wright megpróbálta megmagyarázni a stázist, amikor nem történik látható változás. Magyarázata az volt, hogy a szervezetek adaptív csúcspontokat foglalnak el. Ahhoz, hogy a faj egy másik, magasabb csúcsra fejlődjön, először át kell haladnia egy maladaptív köztes szakaszok völgyén. Más szóval, megrekednek egy csúcson, és nem tudnak egy másikra eljutni, mert az oda való eljutás kevésbé versenyképessé tenné őket.
Wright, bár egy másik csúcsra való feljutás lehetséges lenne. Ha a populáció elég kicsi, ez genetikai sodródás révén is megtörténhet. Ha egy faj kis populációkra oszlik, akkor egyesek magasabb csúcsokat találhatnak. Ha a populációk között volt némi génáramlás, akkor ezek az alkalmazkodások átterjedhettek a faj többi részébe. Ez volt Wright evolúciós elmélete, a változó egyensúly elmélete. Az evolúcióbiológusok körében sokan kételkedtek abban, hogy ez megtörténik-e a természetes populációkban. Wrightnak hosszú ideig tartó és néha elkeseredett vitája volt erről R. A. Fisherrel, aki úgy vélte, hogy a természetben a legtöbb populáció túl nagy ahhoz, hogy a genetikai sodródás hatása fontos legyen. Dobzhansky és E.B. Ford kutatásai azt mutatták, hogy a természetes szelekció a természetben sokkal erősebb erő, mint amire Wright számított. Wright saját életrajzírója ma már kételkedik Wright elképzelésének érvényességében.
Anekdota
Egy Wrightról szóló anekdota, amelyet maga Wright is tagadott, egy előadásról szól, amelynek során Wright egy engedetlen tengerimalacot dugott a hóna alá, ahol általában a táblaradírt tartotta: az előadás végén Wright szórakozottan letörölte a táblát a tengerimalacával.
