A második nagy ébredés: 19. századi amerikai vallási mozgalom és reformok

Hol és mikor kezdődött, milyen volt a jellege

A mozgalom gyökerei az 1790-es évekre nyúlnak vissza, különösen New York állam északi, úgynevezett "Burned-over" (nagyon felégett) körzetében, de hamar átterjedt New Englandre és a Középnyugatra. A mozgalom csúcsa nagyjából az 1800-as évektől az 1840-es évekig tartott. Jellemzői közé tartozott az érzelmes, személyes megtérés hangsúlyozása, a nagy, tömegeket megmozgató ébredési összejövetelek (camp meetings), valamint a lelkipásztorok és vándorprédikátorok (circuit riders) aktív szerepe a vidéki és határvidéki területeken.

Teológia és gyakorlati újítások

A mozgalom sok helyen az egyéni megtérés és a szabad akarat (arányban az arminianizmus felé) hangsúlyára épült, ellentétben a puritán-calvinista predestinációs felfogással. A prédikációk gyakran erőteljesek és érzelmesek voltak; a hangsúly a bűnbánaton, a nyilvános megtérésen és a látható erkölcsi változáson volt. Egyes vezetők, különösen Charles Grandison Finney, új módszereket ("new measures") alkalmaztak: kérdőpadok, meghívások a megtérésre és szervezett programok, amelyek segítették a tömeges megtéréseket. A mozgalom sokkal nyitottabbá tette a vallási részvételt a laikusok és a nők számára is, és növelte az afroamerikaiak egyházi szerveződését is.

Kiemelkedő vezetők és mozgalmak

Olyan emberek vezették és formálták a mozgalmat, mint Charles Grandison Finney, aki különösen az 1820–1830-as évek revival-propagálásáról ismert; Lyman Beecher és gyermeke, Henry Ward Beecher, akik teológiai és társadalmi befolyással bírtak; Edward Everett, valamint Edward Everett kortársai. A mozgalom vallási újdonságai közé tartozott az olyan új egyházak és irányzatok megjelenése is, mint a mormonok, akiket Joseph Smith alapított, és akik a saját egyházi közösségüket és írásaikat (például a Mormon könyvét) hozták létre.

Társadalmi és politikai reformok

A második nagy ébredés erősen ösztönözte a társadalmi cselekvést: a vallási megújulás sok hívőt tett a személyes megváltás mellett a közösségi törekvések élére is. Két jelentős reformirány a következők voltak:

• A mértékletességi mozgalom – a szervezett tiltakozás az alkoholfogyasztás ellen; célja a részegség visszaszorítása és a családok védelme volt.
• Az abolicionizmus – a rabszolgaság megszüntetéséért folytatott küzdelem; aktivisták és írók, mint Harriet Beecher Stowe és William Lloyd Garrison, könyvekkel, újságokkal és nyilvános fellépésekkel hívták fel a figyelmet a rabszolgaság igazságtalanságaira.

A vallási mozgalom hatása átterjedt a politikára is: része volt annak a társadalmi nyomásnak, amely új politikai formációk megjelenéséhez vezetett, többek között a Szabad Föld Pártot és a Republikánus Pártot (Egyesült Államok), valamint a kisebb, korábbi Szabadságpártnak megfelelő szervezeteknek.

Más területekre gyakorolt hatás

A vallási ébredés hatásai túlmutattak a mértékletességen és az abolicionizmuson: elősegítette az oktatási reformokat, a börtön- és elmegyógyintézeti reformokat (például Dorothea Dix munkájának hátterében is vallási meggyőződés állt), valamint serkentette a különféle utópikus közösségek és szociális kísérletek kialakulását. A mozgalom hozzájárult a metodista és baptista egyházak gyors növekedéséhez, és megerősítette az evangelikális törekvéseket az amerikai társadalomban.

Örökség

A második nagy ébredés hosszú távon átalakította az amerikai vallási és társadalmi életet: megerősítette az egyéni vallásosság és a társadalmi reformok közötti kapcsolatot, elősegítette új vallási mozgalmak és intézmények kialakulását, és hozzájárult ahhoz, hogy a vallás jelentős szerepet játsszon az 19. századi politikai és társadalmi vitákban. Hatása érződött az észak-déli ellentétek súlyosbodásában is, amely végül az amerikai polgárháborúhoz vezetett.