Az ollósfarkú légykapó (Tyrannus forficatus) egy Észak‑Amerikában élő madárfaj, amely elsősorban az Egyesült Államokban és Mexikóban fordul elő. Rovarokkal táplálkozik: főként nagyobb ugró‑ és rágcsáló rovarokat (pl. szöcskék, tücskök), valamint pókokat és kisebb gerincteleneket zsákmányol. Külsőre jól felismerhető hosszú, ollószerűen elvékonyodó farkáról: a farok ülve összezárható, repülés közben pedig jellegzetesen kinyílik. A hát és tarkó gyöngyszürke, a tollazat alul világos, oldalt finom rózsaszínes árnyalat látható, míg a szárnyak sötétek, a vállnál néha skarlátvöröses felütéssel. A fiatal madarak farkai rövidebbek, színezésük kevésbé élénk.

Leírás és azonosítás

Az ollósfarkú rövid testtel és rendkívül hosszú, mélyen villás farkkal rendelkezik; a farok hossza egyes egyedeknél elérheti a kb. 23 cm‑t (nagyjából 9 hüvelyket), ami a teljes madárhossz jelentős részét adja. A szárnyak koromfeketék, a mell világos, a hát és tarkó hamuszürke. Repülés közben jellegzetes, karcsú, ollószerű farokalakot mutat, ami könnyen megkülönbözteti más légykapóktól. Hangjukat kaparó, csattogó trillák és különböző rikácsoló hangok jellemzik; a hímeknek jellegzetes, hangos kijelentő vokalizációik vannak a párkeresés és területvédés során.

Élőhely és elterjedés

Fajtakörükben elsősorban nyílt területeken találhatók: prériken, legelőkön, mezőgazdasági tájakon, utak menti fasávokban és elszigetelt fákon, kerítéseken, oszlopokon ülve. A déli amerikai államok és Mexikó északi részei a költőterületeik; a hidegebb hónapokban délebbre vonulnak, egyes egyedek közép‑Mexikóban és Közép‑Amerikában töltik a telet. Az Oklahoma államban különösen gyakori, ahol hivatalos állatnak is számít.

Táplálkozás és viselkedés

Az ollósfarkúak tipikus "légykapó" viselkedést mutatnak: magas, nyitott perchesekről (kerítés, vezeték, faág) figyelik a környezetet, majd rövid, villámgyors repüléssel kapják el a levegőben vagy a talaj közelében mozgó rovarokat (aerial hawking). Gyakran fogyasztanak nagyobb ugrórovarokat, bogarakat és pókokat; alkalmanként apró gyíkokat vagy más kis gerinceseket is elejtenek. A hímek látványos légi udvarlási mutatványokat végeznek: magasra emelkednek, különböző V‑alakú, cikcakkos, süllyedő és pörgő manővereket mutatva vonzzák a nőstényeket.

Szaporodás

Fészkelésüket általában elszigetelt fákon végzik, gyakran 2–9 méter (7–30 láb) magasan a talaj fölött. A fészek csésze alakú, ágakból, növényi rostokból és pihéből készül. A jellegzetes költési időszakban gyakori, hogy egy párból két fészekalj is kikel ugyanazon nyáron; egy fészekaljban általában 3–6 tojás található. A tojásokon a nőstény rövid ideig kotlik (átlagban körülbelül 14–16 nap), majd a fiókák további másfél‑két hét múlva repülnek ki. A fiatalok nevelésében mindkét szülő részt vesz.

Védelem, veszélyek és emberi kapcsolatok

Az ollósfarkú légykapó jelenleg általában nem tekinthető veszélyeztetettnek (IUCN státusza alapján többnyire Least Concern), de helyi szinten veszélyeztethetik őket élőhely‑átalakítás, erőteljes peszticid‑használat és a táplálékul szolgáló rovarpopulációk csökkenése. Történelmileg egyes területeken orvvadászattal is fenyegették őket, mert a hosszú farktollak dísztárgyként kellettek; ma ezek a gyakorlatok legtöbb helyen tiltottak, és a faj jogi védelmet élvez számos országban. Az ollósfarkúak gazdasági és ökológiai értéke abban is rejlik, hogy nagyszámú mezőgazdasági kártevőt (például szöcskefajokat) fogyasztanak, ezért sok gazda kedveli és védi őket.

Érdekesség: Az angol elnevezés (Scissor‑tailed Flycatcher) és a magyar név is a madár farokalakjára utal. A tudományos névban szereplő Tyrannus a "zsarnok" kifejezésre utal, ami a Tyrannidae család nevéből ered; a régi, népies latin nevekből származó elnevezésekben (pl. korábbi Muscivora/Muscivoria típusú elnevezések) is megjelenik az "olló" motívum.