Saul — Izrael első királya: életrajz, uralma és bukása
Saul — Izrael első királya: részletes életrajz, uralma sikerei és bukása, Dáviddal való konfliktusa, prófétai ítélet és tragikus vége.
Saul (/sɔːl/; jelentése "kért, imádkozott"; latinul: Saul; arabul: طالوت, Ṭālūt vagy شاؤل, Ša'ūl) király Sámuel könyvében, az 1. Krónika könyvében és a Koránban szereplő alak. Ő volt az ókori Izrael első királya. Kr. e. 1047-től Kr. e. 1007-ig uralkodott.
A Bibliában Saul kezdetben szeretettel és engedelmességgel fordul Isten felé, de később engedetlensége és bizonyos döntései miatt Isten visszavonja tőle kegyelmét. A történet szerint Sámuel, aki próféta és bíró, felkeni Ésrael első királyává, miután a nép királyt követelt magának: Saul a Benjámin nemzettségből való, magas termetű és kezdetben katonai sikerekkel biztosítja hatalmát. Hatalma azonban törékeny marad, mert személyes hibái és az isteni parancsoknak való engedetlenség végül a bukásához vezetnek.
Felemelkedése és korai uralom
Saul megnevezése és felkenése Sámuel által a bírák korszakának végéhez és a királyság intézményének kezdetéhez kötődik. Uralkodása elején sikeresen egyesíti a törzseket a filiszteusok elleni hadjáratokban, és rövid időre politikai központtá teszi a királyságot. E korai időszakban még úgy tűnik, hogy Isten mellette áll.
Az engedetlenség és Isten elutasítása
A bibliai elbeszélések szerint Saul egyik súlyos hibája az volt, hogy nem hajtotta végre teljesen Isten parancsát az amalekiták ellen (1Sámuel 15). A parancs megszegése és más döntései miatt Sámuel szembesíti és elítéli őt. A próféta figyelmeztetése után "Az Úr ma elszakította tőled Izrael királyságát, és odaadta azt valamelyik szomszédodnak - egy nálad jobbnak. Aki Izráel dicsősége, nem hazudik, és nem változtatja meg a véleményét, mert nem ember, hogy meggondolja magát." (1Sámuel 15:28–29) E jelzés szerint Isten visszavonja tőle az uralmat, és Saul státusza megrendül.
Saul és a belső küzdelmek
Ezt követően az Sámuel könyvében olvasható, hogy az Úr lelke eltávozik Saultól, és egy nyugtalanító rossz szellem gyötri őt. Saul szolgálatába veszi Dávidot, Isai legkisebb fiát, hogy hárfajátékával megnyugtassa, amikor a gonosz szellem rátör. Dávid feltűnése a királyi udvarban kezdetben pozitív: sikeres harcos és népszerű hős lesz. Később azonban Saul féltékennyé válik Dávid sikereire, és félni kezd attól a jóslattól, hogy a királyságot "valaki nálánál jobb" veheti át — ezért többször is megkísérli Dávid megölését.
Saul és Dávid viszonyát bonyolítja Jonatán barátsága, Saul fia és Dávid között szoros barátság és kölcsönös hűség alakul ki; ez részben tompítja a konfliktusokat, de Saul paranoiája és féltékenysége idővel mindkettejük életét veszélyezteti.
Utolsó csata és halál
Saul uralkodásának vége a filiszteusokkal vívott végső ütközethez kötődik. A történet szerint Saul a filiszteusok elleni csatában súlyosan megsebesül, majd a saját kardjába dől, hogy elkerülje, hogy az ellenség fogságába essen. A források között vannak ellentmondások: az 1Sámuel és az 1. Krónika párhuzamos beszámolója szerint Saul megkéri fegyverhordozóját, hogy ölje meg, aki visszautasítja, így Saul saját kezűleg vet véget életének. Egy másik elbeszélésben egy amalekita azt állítja Dávidnak, hogy ő találta Saul megsebesülve és adta meg a kegyelemdöfést; Dávid ennek bejelentőjét kivégezteti, mivel a felkent király megölésével vádolta magát.
Saul három fia — köztük Jonatán, Abinadáb és Melkisua — szintén életüket veszítik a csatában (Sámuel 31:1-4%20{{2}}};&verzió=KJV; 1Sámuel 31:1-4 {{2}}}). A győztes filiszteusok elvonszolják és kiállítják Saul és fiai holttesteit Bet-Sán falán, és Saul páncélát az Asztarót templomában (Askalon) helyezik el. Éjszaka azonban Jabes-Gileád lakói visszaszerzik a holttesteket, elhamvasztják és eltemetik őket (Sámuel 31:8-13, 1Krónicák 10:1220;&verzió=KJV; 1Sámuel 31:8-13, 1Krónicák 10:12). Később Dávid király a csontokat áthelyezteti és eltemeti őket Zelában, apja sírjában (2Sámuel 21:12-14%20{{{2}}};&version=KJV; 2Sámuel 21:12-14 {{{2}}}).
Gilboa hegyei, ne legyen rajtatok se harmat, se eső, se mező, ahol válogatott gyümölcsök teremnek, mert ott a hatalmasok pajzsát aljasul eldobták, Saul olajjal felkent pajzsát (Sámuel 1:21%20{{2}}};&version=KJV; 2Sámuel 1:21).
Okok és teológiai értelmezések
- Teológiai magyarázat: A bibliai szerzők hangsúlyozzák, hogy Saul bukása elsősorban az isteni parancsokkal való szembefordulásból és a prófétai tekintély figyelmen kívül hagyásából ered. Sámuel elutasítása és a parancs megszegése (pl. az amalekiták ügye) a fő bűnök közé sorolódik.
- Karakter és pszichológia: Modern kommentárok gyakran Saul viselkedését pszichológiai megközelítésben is vizsgálják: hangulatingadozások, féltékenység és egyre növekvő paranoia jelenik meg a szövegekben. A "gonosz szellem" leírására többféle magyarázat létezik: spirituális, metaforikus vagy pszichiátriai értelmezés is lehetséges.
- Történeti-kritikai szemlélet: Történészek és bibliai kutatók megkülönböztetik a későbbi szerkesztői rétegeket és az eredeti hagyományokat; Saul alakja több forrásból és nézőpontból keveredik a szövegekben, ami ellentmondásokhoz vezet a részletekben (például halála körül).
Saul a vallási hagyományokban
Saul alakja megjelenik a zsidó, keresztény és iszlám hagyományokban is. A Korán egyes versekben (mint Talut) említi a hasonló történetű vezért, bár a részletek és a hangsúlyok eltérnek a bibliai elbeszéléstől. A zsidó és keresztény értelmezések különböző erkölcsi és teológiai tanulságokat vonnak le Saul történetéből, különös tekintettel a hatalom és engedelmesség kérdésére.
Történeti források és régészet
A Saulhoz kötődő legfőbb források a bibliai szövegek. Régészeti nyomok közvetlen bizonyítékot a személyére vonatkozóan nem adtak, és a korszak kevés írásos forrása miatt a történészek óvatosan közelítik meg az események rögzítését és kronológiáját. Az uralkodás pontos dátumai vitatottak, de a hagyományos kronológia a Kr. e. 11. századra teszi Saul uralkodását.
Örökség
Saul története figyelmeztetésként szerepel a Szentírásban: a személyes hibák és az engedetlenség következményei vezethetnek bukáshoz, még akkor is, ha valaki magas helyzetet tölthet be. Dávid emelkedése és Saul bukása bibliai narratívában a királyság átadásának dramaturgiai magyarázatát adja, de a karakterdráma és az emberi gyengeségek bemutatása is részévé teszi Saul alakját a vallási irodalomnak.
Összefoglalva, Saul a bibliai hagyomány komplex alakja: ő volt az első király, akinek uralkodása kezdetben reményt keltett, de aki személyes és vallási mulasztásai miatt végül elvesztette pozícióját és életét a háborúban. Története több szinten is értelmezhető — történeti-politikai, teológiai és pszichológiai síkon egyaránt.
Dávid és Saul (1885), írta Julius Kronberg.
Saul leszármazottai
Saul király halála után egyetlen túlélő fiát Izrael királyává kiáltották ki; Izs-Bóset ekkor 40 éves volt, és két évig uralkodott (2Sámuel 2:10). Saul király halála után azonban Júda törzse elszakadt Saul házának uralmától, és Dávidot kiáltotta ki királyának (2Sámuel 2:4), és háború következett (2Sámuel 2:12). Dávid frakciója végül győzött Izs-Bóset frakciójával szemben (2Sámuel 3:1), de a háború csak akkor ért véget, amikor Abner csatlakozott Dávidhoz (2Sámuel 3:6). Saul halála előtt Dávid Saul lányát, Michált, Isbóset húgát vette feleségül, amíg Saul és Dávid össze nem veszett, és Saul nem adta a lányt egy másik férfinak (Samuel%2025:44&verse=HE&src=! 1Sámuel%2025:44 HE). Később, az Izbóset elleni háború végén Dávid békefeltételei szerint Dávidnak vissza kellett adnia Michalt, és Izbóset eleget tett ennek (2Sámuel 3:14). Úgy tűnik, hogy Abner halála után Iz-bóset feladta a reményt, hogy megtarthatja a hatalmat (2Sámuel 4:1), és Iz-bósetet két saját hadvezére, Recháb és Bánáh meggyilkolta (2Sámuel 4:5), akik ezért jutalmat vártak Dávidtól. Dávid azonban nem volt hajlandó jutalmat adni a hazaárulásért; mindkét gyilkost felakasztatta, kezüket és lábukat levágva. Izbóset fejét Abner sírjába temették Hebronban. (2Sámuel 4:12)Michál gyermektelen volt.
Dávid jeruzsálemi uralkodásának első felében három évig tartó éhínség sújtotta Izraelt. Úgy vélték, hogy ez a csapás "Saul és az ő véres háza miatt történt, mert megölte a gibeonitákat". A gibeoniták nem izraeliták voltak, hanem az amoriták maradéka, akiket Saul Izraelből üldözött. Dávid megkérdezte a gibeonitáktól, hogy milyen elégtételt követelnek, és azt a választ kapta, hogy semmi más nem kárpótolja őket a Saul által velük szemben elkövetett rosszért, csak Saul hét fiának halála (2Sámuel 21:1-6).
Dávid ennek megfelelően átadta nekik Saul ágyasának, Rizpának két fiát (Armóni és Mefibóset (2Sámuel 21:8), valamint Saul legidősebb lányának, Merábnak öt fiát, akiket Adríelnek szült. Ezeket a gibeoniak megölték, és holttestüket a gibeai szentélynél felakasztották. (2Sámuel 21:8-9) Rizpa ezután helyet foglalt a gibeai sziklán, és öt hónapon át őrizte gyermekei felakasztott holttestét, nehogy a vadállatok és ragadozó madarak felfalják őket (2Sámuel 21:10), míg végül Dávid leszedte és eltemette őket (2Sámuel 21:13) a zelahi családi sírba Saul és Jónátán csontjaival együtt. (2Sámuel 21:14).
Saul egyetlen férfi leszármazottja, aki életben maradt, Mefibóset, Jonatán sánta fia volt (2Sámuel 4:4), aki ötéves volt apja és nagyapja halálakor. Idővel Dávid védelme alá került (2Sámuel 9:7-13). Mefibósetnek volt egy fiatal fia, Mikeás (2Sámuel 9:12), akinek négy fia és a kilencedik nemzedékig nevezett leszármazottai voltak (1Krónika 8:35-38).
- ↑ G. Darshan, "The Reinterment of Saul and Jonathan's Bones (II Sam 21, 12-14) in Light of Ancient Greek Hero-Cult Stories", ZAW, 125,4 (2013), 640-645.
- ↑ 1Krónikák 10:13-14
- ↑ "www.Bibler.org - Szótár - Rizpah". Letöltve 2012-10-29.
Kérdések és válaszok
K: Ki az a Saul?
V: Saul egy király Sámuel könyvében, az 1. Krónika könyvében és a Koránban. Ő volt az ókori Izrael első királya, és i. e. 1047-től i. e. 1007-ig uralkodott.
K: Mit tesz Saul, ami miatt Isten nem hallgat rá?
V: Saul szereti Istent és engedelmeskedik neki, egészen addig, amíg meg nem szűnik Istenre figyelni, és mohóvá nem válik, elveszítve Isten egész érdeklődését iránta.
K: Milyen figyelmeztetést ad Sámuel Saulnak?
V: Sámuel, a próféta eljön, és figyelmeztetést ad neki, hogy Isten már nincs vele. Amikor Saul távozásra fordul, megragadja Sámuel palástját, és az elszakad. Sámuel ezt mondja (1Sámuel15:28~29): "Az Úr ma elszakította tőled Izrael királyságát, és odaadta azt valamelyik szomszédodnak - egy nálad jobbnak. Aki Izráel dicsősége, nem hazudik, és nem változtatja meg a véleményét, mert nem ember, hogy meggondolja magát." Ekkor az Úr lelke távozik Saulból.
K: Hogyan kerül Dávid Saul szolgálatába?
V: Saul szolgálatába veszi Dávidot, a pásztort, Isai legkisebb fiát, hogy hárfázzon neki, hogy megnyugtassa, amikor gonosz szellem nyugszik rajta.
K: Hogyan kapcsolódik be Jonatán ebbe a történetbe?
V: Jonatánt barátság köti Dávidhoz, ami miatt a haragja is Jonatánon tombol, amikor féltékeny lesz Dávidra, és gyanakodni kezd Dávidra, mint a Sámuel által korábban említett "egyik szomszédodra".
K: Hogyan halt meg Saul?
V: Később a filiszteusok elleni csatában Saul meghal, amikor a saját kardjába esik, mert nem akarja, hogy a "körülmetéletlen" filiszteusok bántalmazzák. 1Sámuel és 2Sámuel ellentmondásos beszámolót ad arról, hogy pontosan hogyan történt, de az 1Sámuel és az 1Krónika 10. fejezetének párhuzamos beszámolója szerint, amikor a legyőzött izraeliták menekülnek, Saul megkéri a páncélhordozót, hogy ölje meg, de az visszautasítja és a saját kardjába esik. A 2Sámuelben egy amalekita azt mondja Dávidnak, hogy a csata után lándzsára támaszkodva találta Sault, és megadta neki a kegyelemdöfést .Dávid megöli az amalekitát, azzal vádolva magát, hogy megölte a felkent királyt.
Keres