Gyűrűsnyakú kígyó (Diadophis punctatus) – ismertető, élőhely és alfajok
Gyűrűsnyakú kígyó (Diadophis punctatus) ismertető: élőhely, viselkedés, színek és 14 alfaj részletes bemutatása — minden, amit tudni érdemes.
A Diadophis punctatus, más néven gyűrűsnyakú kígyó, egy kígyófaj. A gyűrűsnyakú kígyók Észak-Amerika keleti és középső részén élnek. A gyűrűsnyakú kígyónak számos színe és mintázata létezik. Azért nevezik gyűrűsnyakú kígyónak, mert a nyakán egy gyűrűre emlékeztető csík húzódik.
A gyűrűsnyakú kígyók az Egyesült Államokban, Mexikó középső részén és Kanada délkeleti részén élnek. A gyűrűsnyakú kígyók éjszakai állatok, ami azt jelenti, hogy éjszaka ébren vannak. A gyűrűsnyakú kígyók kissé mérgesek, de az embereket nem bántják. Ez azért van, mert kicsik, és nem nagyon harapják az embereket. Amikor a gyűrűsnyakú kígyók megijednek, behúzzák a farkukat.
A tudósok szerint sok gyűrűsnyakú kígyó létezik. A tudósok nem tudják pontosan, hogy hány gyűrűsnyakú kígyó létezik. Ez azért van, mert a tudósok nem nagyon tanulmányozták a gyűrűsnyakú kígyókat.
A gyűrűsnyakú kígyók az egyetlen kígyófaj a nemzetségükben. A gyűrűsnyakú kígyónak 14 alfaja létezik.
Leírás
A gyűrűsnyakú kígyó kistermetű faj: felnőtt egyedek általában 25–40 cm hosszúak, ritkán nőnek ennél jóval nagyobbra. Testük karcsú, fejük nem különül el markánsan a törzstől. A hátoldal színe lehet barna, szürke, zöldes vagy fekete; a hasoldal általában élénk sárga, narancsos vagy vöröses, gyakran sötét foltokkal vagy mintázattal. A nyakon látható világos gyűrű a jellegzetesség, de ennek mérete és színe földrajzi változatosságot mutat.
Élőhely és elterjedés
A faj változatos élőhelyeken fordul elő: nedves erdőkben, ligetekben, réteken, lápok szélén, köves lejtőkön és kertekben is megél. Gyakran találhatóak avar alatt, fatörzsek, kövek, és odvak környékén, ahol rejtőzködhetnek nappal és onnan indulnak zsákmányt keresni este vagy hajnalban.
Táplálkozás és viselkedés
A gyűrűsnyakú kígyók különféle kis gerinctelen és gerinces zsákmányokra vadásznak. Kedvelt táplálékuk a földigiliszta, csigák, ászkák, békák, ugróköpenyes kétéltűek (pl. szalamandrák), kisebb gyíkok és ritkán kisebb hüllők. Vadászat közben szaglásra és tapintásra hagyatkoznak, és többnyire éjszakai vagy pirkadati aktivitást mutatnak.
Szaporodás
Szaporodásuk tavasztól nyárig zajlik. A tojásrakó egyedek laza közösségekben rakhatják le tojásaikat nedves, védett helyre (például farakásba vagy puha avar alá). A tojásokból néhány hét alatt kelnek ki a fiatal kígyók, amelyek rögtön önállóak és táplálékot keresnek.
Védekezés és mérgező hatás
A gyűrűsnyakú kígyók többféle védekező viselkedést mutatnak: ha megfogják őket, gyakran próbálják elrejteni fejüket, feltűnően mozgatják a farkukat, vagy bűzös váladékot (musk) bocsátanak ki a ragadozó elriasztására. Egyes egyedek "halálszínészkedéssel" (thanatosis) is reagálnak: háton fekszenek, nyelvüket nem mozgatják és mereven tartják magukat, így próbálják megtéveszteni a támadót.
Rendszertanilag a faj hátsó fogakkal rendelkezik és nyálában kis mennyiségű, zsákmányra ható anyag található, ezért technikailag enyhén mérgesnek tekinthető. Emberre nézve azonban általában ártalmatlan: a harapás ritka és a toxin mennyisége nem jelent veszélyt az egészséges felnőttekre. Allergiás reakció elméletileg előfordulhat, ezért bármilyen harapás esetén indokolt orvosi tanácsot kérni.
Alfajok és változatosság
A Diadophis punctatus jól ismert színbeli és mintázati változatosságáról: populációk között eltérhet a hát színe, a hasi mintázat és a nyaki gyűrű mérete. Éppen ezért a taxonómusok több alfajt különítettek el; a kutatások és a rendszertani viták ellenére különböző források körülbelül 14 alfajt sorolnak fel. Ezek az alfajok regionális különbségeket tükröznek, de határaik és besorolásuk időről időre változhat a tudományos vizsgálatok fényében.
Állományok és védettség
Általánosságban a gyűrűsnyakú kígyó népes és széles körben elterjedt faj, sok helyen gyakori. Ugyanakkor helyi szinten előfordulhatnak visszaesések élőhely-vesztés, szennyezés, utak miatti elgázolás vagy intenzív földhasználat miatt. Egyes területeken védett státuszú lehet; ha megtalálunk egy példányt, érdemes óvatosan bánni vele, és a természetben hagyni, illetve a helyi védelmi előírásokat betartani.
Kapcsolat az emberekkel
A gyűrűsnyakú kígyók hasznosak a kertek és erdők ökológiájában, mert segítenek kontrollálni a földigilisztákon, csigákon és kétéltűeken alapuló populációkat. Ritkán kerülnek konfliktusba az emberekkel; általában elkerülik a közvetlen érintkezést. Ha mégis találkozunk velük, a legjobb, ha nyugodtan elvonulunk, és nem zavarjuk őket.
Források és további információk keresésekor érdemes tudományos publikációkat és helyi természetvédelmi szervezetek közleményeit tanulmányozni, mert a faj elterjedése, alfajainak száma és védettségi státusza adott térségtől függően változhat.
Leírás
A gyűrűsnyakú kígyók általában sötét színűek, nyakukon világos csíkkal. A különböző területeken élő gyűrűsnyakú kígyók másképp nézhetnek ki. A fejük általában sötétebb színű, mint a testük többi része.
A különböző területeken élő kígyók gyakran különböző méretűek. A kifejlett egyedek általában 25-38 cm hosszúak. Az egy évnél fiatalabb kígyók általában 20 cm-esek, és évente körülbelül 2-5 cm-t nőnek.
A gyűrűsnyakú kígyóknak sima pikkelyeik vannak, a testük közepén 15-17 pikkelysorral.
Habitat
A gyűrűsnyakú kígyók sokféle élőhelyen élnek. Az északi és nyugati alfajok nyílt erdőkben, sziklás hegyek közelében, vagy nedvesebb környezetben élnek, ahol sok búvóhely van. A déli alfajok többnyire folyóparti és nedves környezetben élnek, különösen a szárazabb vagy szárazabb élőhelyeken. A kígyók szeretik, ha az élőhelyük kissé nedves. A gyűrűsnyakú kígyók nem élnek 2200 m-nél magasabban a tengerszint felett. Az északi területeken a gyűrűsnyakú kígyók barlangokban élhetnek. Általában több kígyó él egy barlangban. A gyűrűsnyakú kígyók gyakran fadarabok alá bújnak. Ha meleg van, a gyűrűsnyakú kígyók lyukakat és odúkat készíthetnek, amelyekben elrejtőzhetnek. Sziklák vagy más tárgyak alá is elbújhatnak. A gyűrűsnyakú kígyók általában síkvidéki erdőkben élnek.
Diéta
A gyűrűsnyakú kígyók leginkább szalamandrákat, földigilisztákat és csigákat fogyasztanak. Néha gyíkokat, békákat és más fajok fiatal kígyóit is megeszik. A különböző élőhelyeken élő gyűrűsnyakú kígyók egyes fajokból eltérő mennyiséget ehetnek. A gyűrűsnyakú kígyók a zsákmányt megszorítással, azaz a zsákmányt összenyomva ölik meg, és mérgezéssel, azaz a méreg felhasználásával ölik meg. A gyűrűsnyakú kígyók általában nem próbálnak nagyobb állatokat bántani. Ahelyett, hogy megharapná a nagyobb állatokat, a kígyó felhajtja a farkát, megmutatva élénk színű hasát.
Predators
A korallkígyók, a királykígyók és a versenyzők a gyűrűsnyakú kígyók ragadozói. Néha a nagy pókok vagy százlábúak megeszik a fiatal gyűrűsnyakú kígyókat.
Alfajok
A gyűrűsnyakú kígyónak 14 alfaja létezik.
Galéria
· 
A San Bernardino-i gyűrűsnyakú kígyó védekező bemutatója
· 
Déli gyűrűsnyakú kígyó, D. p. punctatus
· 
Diadophis punctatus térkép
· 
Frissen kikelt gyűrűsnyakú kígyó, Missouri Ozarks.
· 
D. p. pulchellus, korallhasú gyűrűsnyakú kígyó
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Diadophis punctatus?
V: A Diadophis punctatus egy kígyófaj, amelyet általában gyűrűsnyakú kígyóként ismernek.
K: Hol élnek a gyűrűsnyakú kígyók?
V: A gyűrűsnyakú kígyók Észak-Amerika keleti és középső részén, az Egyesült Államokban, Mexikó középső részén és Kanada délkeleti részén élnek.
K: Miért hívják gyűrűsnyakú kígyónak?
V: Azért hívják gyűrűsnyakú kígyónak, mert a nyakán egy gyűrűre emlékeztető csík húzódik.
K: Mikor aktívak a gyűrűsnyakú kígyók?
V: A gyűrűsnyakú kígyók éjszakai állatok, ami azt jelenti, hogy éjszaka aktívak.
K: Mérgezőek-e a gyűrűsnyakú kígyók?
V: Igen, a gyűrűsnyakú kígyók egy kicsit mérgezőek, de nem bántják az embereket, mert kicsik, és nem nagyon harapják az embereket.
K: Hogyan védekeznek a gyűrűsnyakú kígyók, ha megijednek?
V: Amikor a gyűrűsnyakú kígyók megijednek, behúzzák a farkukat.
K: Hány alfaja van a gyűrűsnyakú kígyónak?
V: A gyűrűsnyakú kígyónak 14 alfaja van, és ez az egyetlen faj a nemzetségében.
Keres