A Diadophis punctatus, más néven gyűrűsnyakú kígyó, egy kígyófaj. A gyűrűsnyakú kígyók Észak-Amerika keleti és középső részén élnek. A gyűrűsnyakú kígyónak számos színe és mintázata létezik. Azért nevezik gyűrűsnyakú kígyónak, mert a nyakán egy gyűrűre emlékeztető csík húzódik.
A gyűrűsnyakú kígyók az Egyesült Államokban, Mexikó középső részén és Kanada délkeleti részén élnek. A gyűrűsnyakú kígyók éjszakai állatok, ami azt jelenti, hogy éjszaka ébren vannak. A gyűrűsnyakú kígyók kissé mérgesek, de az embereket nem bántják. Ez azért van, mert kicsik, és nem nagyon harapják az embereket. Amikor a gyűrűsnyakú kígyók megijednek, behúzzák a farkukat.
A tudósok szerint sok gyűrűsnyakú kígyó létezik. A tudósok nem tudják pontosan, hogy hány gyűrűsnyakú kígyó létezik. Ez azért van, mert a tudósok nem nagyon tanulmányozták a gyűrűsnyakú kígyókat.
A gyűrűsnyakú kígyók az egyetlen kígyófaj a nemzetségükben. A gyűrűsnyakú kígyónak 14 alfaja létezik.
Leírás
A gyűrűsnyakú kígyó kistermetű faj: felnőtt egyedek általában 25–40 cm hosszúak, ritkán nőnek ennél jóval nagyobbra. Testük karcsú, fejük nem különül el markánsan a törzstől. A hátoldal színe lehet barna, szürke, zöldes vagy fekete; a hasoldal általában élénk sárga, narancsos vagy vöröses, gyakran sötét foltokkal vagy mintázattal. A nyakon látható világos gyűrű a jellegzetesség, de ennek mérete és színe földrajzi változatosságot mutat.
Élőhely és elterjedés
A faj változatos élőhelyeken fordul elő: nedves erdőkben, ligetekben, réteken, lápok szélén, köves lejtőkön és kertekben is megél. Gyakran találhatóak avar alatt, fatörzsek, kövek, és odvak környékén, ahol rejtőzködhetnek nappal és onnan indulnak zsákmányt keresni este vagy hajnalban.
Táplálkozás és viselkedés
A gyűrűsnyakú kígyók különféle kis gerinctelen és gerinces zsákmányokra vadásznak. Kedvelt táplálékuk a földigiliszta, csigák, ászkák, békák, ugróköpenyes kétéltűek (pl. szalamandrák), kisebb gyíkok és ritkán kisebb hüllők. Vadászat közben szaglásra és tapintásra hagyatkoznak, és többnyire éjszakai vagy pirkadati aktivitást mutatnak.
Szaporodás
Szaporodásuk tavasztól nyárig zajlik. A tojásrakó egyedek laza közösségekben rakhatják le tojásaikat nedves, védett helyre (például farakásba vagy puha avar alá). A tojásokból néhány hét alatt kelnek ki a fiatal kígyók, amelyek rögtön önállóak és táplálékot keresnek.
Védekezés és mérgező hatás
A gyűrűsnyakú kígyók többféle védekező viselkedést mutatnak: ha megfogják őket, gyakran próbálják elrejteni fejüket, feltűnően mozgatják a farkukat, vagy bűzös váladékot (musk) bocsátanak ki a ragadozó elriasztására. Egyes egyedek "halálszínészkedéssel" (thanatosis) is reagálnak: háton fekszenek, nyelvüket nem mozgatják és mereven tartják magukat, így próbálják megtéveszteni a támadót.
Rendszertanilag a faj hátsó fogakkal rendelkezik és nyálában kis mennyiségű, zsákmányra ható anyag található, ezért technikailag enyhén mérgesnek tekinthető. Emberre nézve azonban általában ártalmatlan: a harapás ritka és a toxin mennyisége nem jelent veszélyt az egészséges felnőttekre. Allergiás reakció elméletileg előfordulhat, ezért bármilyen harapás esetén indokolt orvosi tanácsot kérni.
Alfajok és változatosság
A Diadophis punctatus jól ismert színbeli és mintázati változatosságáról: populációk között eltérhet a hát színe, a hasi mintázat és a nyaki gyűrű mérete. Éppen ezért a taxonómusok több alfajt különítettek el; a kutatások és a rendszertani viták ellenére különböző források körülbelül 14 alfajt sorolnak fel. Ezek az alfajok regionális különbségeket tükröznek, de határaik és besorolásuk időről időre változhat a tudományos vizsgálatok fényében.
Állományok és védettség
Általánosságban a gyűrűsnyakú kígyó népes és széles körben elterjedt faj, sok helyen gyakori. Ugyanakkor helyi szinten előfordulhatnak visszaesések élőhely-vesztés, szennyezés, utak miatti elgázolás vagy intenzív földhasználat miatt. Egyes területeken védett státuszú lehet; ha megtalálunk egy példányt, érdemes óvatosan bánni vele, és a természetben hagyni, illetve a helyi védelmi előírásokat betartani.
Kapcsolat az emberekkel
A gyűrűsnyakú kígyók hasznosak a kertek és erdők ökológiájában, mert segítenek kontrollálni a földigilisztákon, csigákon és kétéltűeken alapuló populációkat. Ritkán kerülnek konfliktusba az emberekkel; általában elkerülik a közvetlen érintkezést. Ha mégis találkozunk velük, a legjobb, ha nyugodtan elvonulunk, és nem zavarjuk őket.
Források és további információk keresésekor érdemes tudományos publikációkat és helyi természetvédelmi szervezetek közleményeit tanulmányozni, mert a faj elterjedése, alfajainak száma és védettségi státusza adott térségtől függően változhat.
