Raymond Gosling (1926. július 15. - 2015. május 18.) brit biofizikus. A DNS röntgendiffrakciós vizsgálatairól vált ismertté: ezek a kísérletek jelentették az első, kísérleti alapot adó lépéseket a DNS háromdimenziós szerkezetének feltárásához. A munkát doktoranduszként végezte a londoni Kings College Maurice Wilkins által irányított kutatócsoportjában, ahol röntgendiffrakciós technikák fejlesztésével és finomhangolásával foglalkozott.
Első felügyelője A. R. Stokes volt a Fizika Tanszéken. 1950-re Gosling diffrakciós felvételeiről Wilkins úgy nyilatkozott, hogy "sokkal jobbak, mint Astburyé, és majdnem olyanok, mint az egykristályok" — ez szemlélteti, hogy a kísérleti minőség a korabeli viszonyok között kiemelkedő volt.
Goslingot újra Rosalind Franklinhez rendelték, amikor 1951-ben Franklin csatlakozott Wilkins csoportjához; a következő években szorosan együtt dolgoztak a DNS röntgendiffrakciós fényképezésének tökéletesítésén. Gosling készítette el azt a híres röntgendiffrakciós felvételt, amelyet ma „51‑es fotóként” ismerünk: ez a kép fontos, egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatott a DNS kettős hélix‑szerkezetére. A felvételről leolvasható jellegzetes „X” alak és a rétegvonalak adatai kulcsfontosságú paramétereket (például ~3,4 Å hosszúságú bázispár‑ismétlést és ~20 Å átmérőt) jeleztek, amelyek nagyban hozzájárultak a Crick–Watson modell kialakításához.
A „51‑es fotó” jelentősége és a vita
A „51‑es fotó” közvetlenül segítette elő azt a hullámot a modellalkotásban, amelynek eredményeként Francis Crick és James D. Watson modellje megszületett. A fotón látható mintázat és a Franklin–Gosling által gyűjtött diffrakciós adatok fontos támpontokat adtak a kettős spirál geometriájára vonatkozóan. Ezek az eredmények, valamint más csoportok modellezési és elméleti munkái vezettek odáig, hogy 1962‑ben Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins megkapták az élettani vagyorvosiNobel-díjat. (Megjegyzés: a Nobel‑díjat 1962‑ben adták át; Rosalind Franklin 1958‑ban elhunyt, ezért a díjból nem részesülhetett.)
Gosling Franklinnel társszerzője volt a Nature-ben 1953 áprilisában megjelent, a DNS kettős spirálról szóló három cikk egyikének (Franklin & Gosling). Ezek a publikációk, együtt a Crick–Watson modellismertetésével, a DNS szerkezetének tudományos konszenzusához járultak hozzá.
Későbbi élet, elismerés
Bár a „Photo 51” és az azt körülvevő történet gyakran szerepelt vitákban a tudományos kredit és az adatok megosztásának körülményeiről, Gosling munkája a röntgendiffrakciós technika magas színvonalú alkalmazásának jó példája maradt. Tudománytörténeti forrásokban és interjúkban Gosling többször beszélt a korszak kísérleti nehézségeiről, a laboratóriumi munkáról és a Franklin–Wilkins–Watson–Crick közötti kapcsolatok bonyolult dinamikájáról.
Raymond Gosling 2015. május 18‑án, 88 éves korában hunyt el Londonban. Halála után munkásságát számos tudománytörténeti és ismeretterjesztő forrásban említették meg, különös tekintettel arra a szerepre, amelyet a DNS szerkezetének megértésében betöltött korai, kísérleti adatgyűjtés révén játszott.
Rövid műszaki magyarázat (nem szakmabelieknek)
- A röntgendiffrakciós felvételeken a röntgensugarak a rendezett molekularácsból eltérülnek; a keletkező mintázatból fordított számításokkal (Fourier‑analízissel és modellalkotással) lehet következtetni a molekula térszerkezetére.
- A „kereszt” formájú diffrakciós mintázat tipikusan helikális szerkezetre utal; a rétegvonalak távolsága a spirál tengely menti periodicitásra (a bázispár‑ismétlődésre) utal.
- A Gosling–Franklin adatok segítségével a modellalkotók pontosíthatták az adatokat, ami végül a kettős spirál modelljéhez vezetett.
