Programozott tanulás
A programozott tanulás (vagy "programozott oktatás") egy kutatáson alapuló rendszer, amely segíti a tanulók sikeres munkáját. A módszert különböző alkalmazott pszichológusok és pedagógusok által végzett kutatások vezérlik.
A tananyag egyfajta tankönyvben, tanítógépben vagy számítógépben található. A médium logikus és kipróbált sorrendben mutatja be az anyagot. A szöveg kis lépésekben vagy nagyobb darabokban van. Minden lépés után a tanulók egy kérdést kapnak, hogy teszteljék a megértésüket. Ezután azonnal megjelenik a helyes válasz. Ez azt jelenti, hogy a tanuló minden szakaszban választ ad, és azonnal tudomást szerez az eredményekről.
Elég érdekes, hogy Edward L. Thorndike 1912-ben azt írta: "Ha a mechanikus lelemény csodájára egy könyvet úgy lehetne elrendezni, hogy csak az láthassa a második oldalt, és így tovább, aki elvégezte az első oldalon leírtakat, akkor sok mindent, ami most személyes oktatást igényel, nyomtatással lehetne megoldani".
Thorndike azonban semmit sem kezdett az ötletével. Az első ilyen rendszert Sidney L. Pressey dolgozta ki 1926-ban. "Az első... [tanítógépet] Sidney L. Pressey fejlesztette ki... Bár eredetileg önpontozó gépként fejlesztették ki... [bebizonyította], hogy képes ténylegesen tanítani".
Későbbi fejlemények
A második világháborúban, amikor a hadseregek nagyrészt sorkatonák voltak, nagy hangsúlyt fektettek a kiképzésre. A tanultak befolyásolták a háború utáni oktatást és képzést. Az egyik fő módszer a filmek csoportos kiképzési módszerként való alkalmazása volt. A kiképzőfilmek hatékonyságát illetően széles körű kutatásokat végeztek. Egy beszámolóban Lumsdaine megjegyzi, hogy a filmekkel kapcsolatos kutatások "körülbelül 1918-tól napjainkig" (1962-re gondol) folytak.
A kutatásból néhány következtetés kitűnt. Az egyik az volt, hogy a filmek kiválóan alkalmasak arra, hogy áttekintést adjanak egy helyzetről vagy műveletről. Kevésbé sikeresek voltak azonban a részletek átadásában. A film (és később a televízió) néhány általános jellemzője kiemelkedik. Az egyik az, hogy a film a saját tempójában halad. A másik, hogy a nézőtől nem követelnek meg konkrét válaszokat vagy tevékenységeket. A harmadik az, hogy a közönség változatos, néha nagyon is változatos. Ez támpontokat ad az oktatófilmek javításának módjaihoz.
A Yale Egyetemen 1946-ban végzett kísérletben a diákoknak szóló kérdéseket a szívről és a keringésről szóló filmrészletek közé helyezték, és a helyes válaszokat a diákok válaszadása után adták meg (az eredmények ismeretében). Ez jelentősen növelte a filmből tanultakat. Lumsdaine megjegyezte, hogy még az alapfilm kétszeri bemutatása sem volt olyan hatékony, mint a kérdésekkel és válaszokkal ellátott változat bemutatása. 612
Az összefüggések e kísérlet és Pressey kísérletei között nyilvánvalóak voltak. A tanulók aktív reakcióit és a tevékenységekre adott hasznos visszajelzéseket most már minden sikeres tanulási rendszer kritikus elemének tekintették. Pressey munkája félig-meddig feledésbe merült, de most már jelentősnek ismerték el.
Programozott tanulás érkezik
Mi a programozott tanulás?
Ha már ennyi kutatást végeztek a filmekből való tanulásról, akkor mit tett hozzá pontosan a programozott tanulás? A rövid válasz az "ingerek ellenőrzése", ami alatt nagyjából magát a tananyagot értjük. A programozott tanulásban is egy teljes rendszert javasoltak, amely ezeket a szakaszokat tartalmazta:
- A tanfolyam céljait objektív és mérhető módon fogalmazzák meg.
- Előzetes tesztet adnak, vagy megállapítják a kezdeti viselkedést.
- Egy utólagos tesztet biztosítunk.
- Az anyagokat kipróbálták és az eredményeknek megfelelően átdolgozták (fejlesztési tesztelés).
- Az anyagokat egy előre meghatározott séma szerint építik fel (stimulusszabályozás).
- Az anyagot megfelelő lépésekben rendezzük.
- A tanulónak aktívan (nem feltétlenül nyíltan) kell reagálnia.
- Intézkedések történnek a válaszok megerősítésére (az eredmények ismerete).
- A tananyagnak és a tanulóknak megfelelő oktatási médium.
- Az anyagokat a tanuló saját tempójában vagy a tanulónak megfelelő módon mutatja be.
A különböző programozási technikákról Klaus tartott hasznos megbeszélést.
A két fő rendszer
Bár három-négy másik rendszert is javasoltak, itt a két legismertebb módszert tárgyaljuk.
Az egyiket Norman Crowder, az amerikai légierő pszichológusa írta. Felkérték, hogy vizsgálja meg a repülőgép-karbantartók képzését. Crowder rendszere az volt, hogy a szövegben feleletválasztós kérdéseket tett fel, és minden egyes alternatívára visszajelzést adott. A módszer példái azt mutatják, hogy a kérdésekben felkínált alternatívákat úgy választották ki, hogy azok a tanulók által valószínűleg elkövetett hibákat lefedjék.
Sokkal ismertebb volt a programozott tanulás másik stílusa, amelyet a behaviorista B. F. Skinner javasolt. Skinner igen hatásos kritikát fogalmazott meg a hagyományos tanítási módszerekkel szemben. Az ő programozott tanítási sémája az volt, hogy a tananyagot egy "megerősítési ütemterv" részeként mutatta be, tipikusan behaviorista módon. Skinner behaviorista elméletének programozott szövege a legteljesebb példája elképzeléseinek a gyakorlatban. Skinner csodálatos publicistája volt saját elképzeléseinek, amint az ebből a passzusból is kiderül:
"Van egy egyszerű feladat, amit el kell végezni. A feladat konkrétan megfogalmazható. A szükséges technikák ismertek. A felszerelés könnyen rendelkezésre áll. A kulturális tehetetlenségen kívül semmi sem áll az útjában... Egy izgalmas és forradalmi időszak küszöbén állunk, amelyben az ember tudományos tanulmányozása az ember érdekében fog működni. Az oktatásnak ki kell vennie a részét ebből. El kell fogadnia azt a tényt, hogy az oktatási gyakorlat átfogó felülvizsgálata lehetséges és elkerülhetetlen...".
Eredetileg mindkét módszert gépeken mutatták be, és később mindkettőt könyv formájában is bemutatták. Mindkét rendszer bizonyos mértékig tanulóközpontú volt. Az egyéni tanulók tanításának módjai voltak, akik a saját tempójukban dolgoztak. Mindkét rendszer (különböző módon) az eredmények ismeretét használta fel a tanulás elősegítésére. p619 Mindkét rendszerben a tartalmat előzetesen tesztelték, hogy a problémákat azonosítsák és kivasalják. Mindkét rendszer hangsúlyozta az egyértelmű tanulási célokat. A tanulásban elért haladást azonos nehézségű előzetes és utólagos tesztekkel mérték. Számos gyakorlati teszt bizonyította e módszerek hatékonyságát.
Ezek közül az ötletek közül sokat átvettek és felhasználtak más oktatási területeken, például a nyílt tanulásban (lásd a Nyílt Egyetemet) és a számítógépes tanulásban.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a programozott tanulás?
V: A programozott tanulás a tanulás olyan rendszere, amely pszichológusok és pedagógusok kutatásain alapul, és amely segíti a tanulók sikeres munkáját.
K: Mit használnak a programozott tanulásban az anyag bemutatására?
V: A megtanulandó anyagot egyfajta tankönyvben vagy tanítógépen, illetve számítógépen mutatják be.
K: Hogyan mutatják be az anyagot a programozott tanulásban?
V: Az anyagot logikus és kipróbált sorrendben, kis lépésekben vagy nagyobb darabokban mutatják be.
K: Mi történik az egyes lépések után a programozott tanulásban?
V: Minden egyes lépés után a tanulók egy kérdést kapnak, hogy teszteljék a megértésüket, és a helyes választ azonnal megmutatják.
K: Ki javasolta először a programozott tanulás ötletét egy könyv segítségével?
V: Edward L. Thorndike 1912-ben vetette fel a könyvön keresztül történő programozott tanulás ötletét.
K: Ki fejlesztette ki az első tanítógépet?
V: Az első tanítógépet Sidney L. Pressey fejlesztette ki.
K: Mi volt eredetileg az első tanítógép célja?
V: Az első tanítógépet eredetileg önértékelő gépként fejlesztették ki, de bebizonyította, hogy képes ténylegesen tanítani.
