Pramoedya Ananta Toer — indonéz író, politikai fogoly és a Buru-kvartett

Korai évek

Pramoedya 1925. február 6-án született a közép-jávai Blorában, amely akkoriban Kelet-Indiához tartozott. Családjában ő volt a legidősebb fiú. Pramoedya apja tanár volt. Apja a Boedi Oetomo (az első elismert indonéziai őslakos nemzeti szervezet) szervezetben is tevékenykedett. Pramoedya édesanyja rizskereskedő volt. Anyai nagyapja elzarándokolt Mekkába. Ahogy a Cerita Dari Blora című, félig önéletrajzi ihletésű novelláskötetében olvasható, eredetileg Pramoedya Ananta Mastoer volt a neve. De úgy érezte, hogy a Mastoer családnév túl arisztokratikus. A jávai "Mas" előtag egy nemesi családban magasabb rangú embert jelent. Ezért a "Mas"-t eltávolította, és megtartotta a Toer családnevet. Pramoedya a Surabayai Rádiós Szakképző Iskolába járt, de éppen csak végzett, amikor Japán 1942-ben megszállta Surabayát.

A második világháború alatt Pramoedya eleinte a Japán Birodalom megszálló erőit támogatta. Úgy vélte, hogy a japánok rosszak, de jobbak, mint a hollandok. Gépíróként dolgozott egy jakartai japán újságnál. A háború előrehaladtával azonban az indonézek ellenezték a japán hadsereg kemény bánásmódját és a háborús fejadagokat. A Sukarnóhoz hű nacionalista erők átálltak a Japánnal szemben a bejövő szövetségesek támogatására. Pramoedya is így tett.

1945. augusztus 17-én, miután a szövetségesek Japán feletti győzelmének híre elérte Indonéziát, Sukarno kikiáltotta Indonézia függetlenségét. Ez indította el az indonéz nemzeti forradalmat a britek és a hollandok ellen. Ebben a háborúban Pramoedya csatlakozott egy félkatonai csoporthoz Karawangban, Kranjiban (Nyugat-Jáva). Jakartába küldték. Jakartában novellákat és könyveket írt, valamint propagandát a nacionalista ügy érdekében. A hollandok a jakartai Bukit Duri börtönbe zárták 1947-től 1949-ig, amikor Hollandia elismerte Indonézia függetlenségét. A börtönben írta első nagy regényét, A szökevényt.

Jelentősége Indonézia függetlenné válása után

Az Indonézia függetlenné válását követő első években Pramoedya történeteket írt az új nemzet problémáiról. Félig önéletrajzi jellegű műveket is írt, amelyek a második világháború alatt szerzett visszaemlékezései alapján készültek. Ezután egy kulturális csereprogram keretében Hollandiába ment élni. Később több más kulturális csereprogramban is részt vett, többek között a Szovjetunióba és a Kínai Népköztársaságba utazott.

Indonéziában Pramoedya irodalom- és társadalomkritikusként szerzett hírnevet. Csatlakozott a Lekra nevű baloldali írócsoporthoz, és újságokba és irodalmi folyóiratokba írt. Írói stílusa egyre politikusabbá vált. Egyik példája a Korupsi (Korrupció) című elbeszélése. Ez egy köztisztviselő története, aki a korrupció csapdájába esik. Ez gondot okozott neki a Sukarno-kormánnyal.

Az 1950-es évek végétől Pramoedya irodalomtörténetet kezdett tanítani az Universitas Res Publica egyetemen. Ez az egyetem politikailag baloldali volt. Az órák előkészítése során kezdett rájönni, hogy az indonéz nyelvről és irodalomról alkotott elképzeléseket a holland gyarmati hatóságok eltorzították. Olyan anyagok után kutatott, amelyeket a gyarmati oktatási intézmények és a függetlenséget követően az indonéziaiak figyelmen kívül hagytak.

Pramoedya sok időt töltött Kínában, ezért jó érzéseket táplált az indonéziai kínaiak iránt. Ez szokatlan volt Indonéziában a függetlenség után. Az indonéz kormány számos olyan törvényt hozott, amely korlátozta az indonéziai kínaiak szabadságát, és az etnikai maláj vagy jávai emberek gyakran diszkriminálták az indonéziai kínaiakat. Pramoedya Hoakiau di Indonesia (A tengerentúli kínaiak története Indonéziában) címmel egy képzeletbeli kínai levelezőtársának írt levélsorozatot, amelyben az indonéziai kínaiak történetét tárgyalja. Kritizálta a kormányt, amiért az túlságosan Jáva-központú és érzéketlen Indonézia más régióinak és népeinek igényeivel és vágyaival szemben. Ennek következtében az indonéz hadsereg letartóztatta, és kilenc hónapig a Cipinang börtönben raboskodott.

Börtönbüntetés Suharto alatt

1965 októberében a hadsereg puccsot hajtott végre, miután hamisan állította, hogy több magas rangú tábornok meggyilkolását az Indonéziai Kommunista Párt szervezte. Ez volt Suharto Új Rendjének kezdete. Ez a kormány erőszakosan kommunistaellenes volt. Pramoedya az Indonéziai Kommunista Párthoz kötődő irodalmi csoport, a Népi Kulturális Szervezet vezetője volt. Ezért az új rendi rezsim kommunistának és az állam ellenségének nevezte őt. Az 1965-66-os erőszakos kommunistaellenes tisztogatás során Pramoedyát letartóztatta, megverte és bebörtönözte a Suharto-kormány. Politikai fogolyként nevezték ki. Könyveit betiltották, és tárgyalás nélkül bebörtönözték, először a Jáva déli partjainál fekvő Nusa Kambanganban, majd az indonéz szigetvilág keleti szigetein található Buru büntetőkolóniában. .

A Buru szigetén töltött börtönbüntetése alatt eltiltották az írástól. De megalkotta legismertebb művét, a Buru-kvartettet. Ez egy négy történelmi regényből álló sorozat, amely az indonéz nacionalizmus kialakulásáról szól. A könyvek részben a saját gyermekkori élményein alapulnak. A könyvek angol címei a következők: This Earth of Mankind, Child of All Nations, Footsteps és House of Glass. A sorozat főszereplőjének neve Minke. Ő egy kiskorú jávai királyi családból való. A karakter hasonlít egy Tirto Adhi Surjo nevű indonéz újságíróra. Aktívan részt vett a nacionalista mozgalomban.

A kvartettben erős indonéz és kínai származású női karakterek szerepelnek. A könyvek megmutatják, milyen nehéz volt ezeknek az embereknek a gyarmati uralom alatt élni. Rasszista megkülönböztetést és támadásokat éltek át. Küzdöttek személyes és nemzeti politikai függetlenségükért. Ezek a könyvek jellemzőek Pramoedya írói munkásságának nagy részére. Személyes történeteket mesélnek el, és egy nemzet történelmének mozgalmaiba keveredett egyénekre összpontosítanak.

Pramoedya a könyvek számára végzett kutatásokat, mielőtt a burui fogolytáborba küldték. Letartóztatásakor könyvtárát felgyújtották, és gyűjteményének és korai írásainak nagy része elveszett. A Buru nevű börtönkolónia szigetén még ceruzát sem tarthatott magánál. Pramoedya úgy gondolta, hogy valaha is képes lesz a regényeket papírra vetni. A regények történeteit fogolytársainak mesélte el. A többi fogoly meghallgatta a történeteket, majd segített neki. Többletmunkát végeztek, hogy Pramoedyának ne kelljen annyit dolgoznia. Így végül le tudta írni a regényeket. A végleges könyvek a "Buru kvartett" nevet kapták a börtönről, ahol megalkotta őket. Ezeket összegyűjtötték és angolul is kiadták. Maxwell Lane fordította le őket. Sok más nyelven is megjelentek. 2005-ig 33 nyelven jelentek meg (BIWP). Indonézián kívül sokan úgy gondolták, hogy ezek kiváló könyvek. Számos díjat nyertek. Az indonéz kormány azonban betiltotta a kiadást Indonéziában. Így Indonézia egyik leghíresebb irodalmi művét szinte lehetetlen volt megtalálni annak az országnak az emberei számára, amelynek történelmével foglalkozott. A külföldön élő indonéziaiak beszkennelték a másolatokat, és az interneten megosztották azokat az országon belüli emberekkel.

Pramoedya a gyarmati Indonéziáról szóló munkáiban felismerte az iszlám jelentőségét a hollandokkal szembeni népi ellenállás eszközeként. Művei nem a vallásról szólnak, és nem tartalmaznak egyértelmű vallási témákat. Ellenezte azokat az embereket, akik a vallást arra használták, hogy irányítsák az emberek gondolkodását. Néha negatívan írt a vallásosan jámbor emberekről.

A börtönből kiszabadulva és később írva

Pramoedya 1979-ben szabadult a börtönből. De 1992-ig házi őrizetben volt Jakartában. Ez idő alatt adta ki A parti lányt, egy másik félregényt, amely nagyanyja saját élményein alapult (a mű 2. és 3. kötetét 1965-ben a könyvtárával együtt megsemmisítették). Megírta továbbá a Nyanyi Sunyi Seorang Bisu (1995); A néma monológja (A Mute's Soliloquy) című önéletrajzot, amely a burui börtönből lányának írt, de elküldeni nem engedett levelein alapul, valamint az Arus Balik (1995) című regényt.

Számos rovatot és rövid cikket írt, amelyekben bírálta az indonéz kormányt. Írt egy könyvet Perawan Remaja dalam Cengkeraman Militer (Fiatal szüzek a katonaság szorításában) címmel, amely egy dokumentumfilm, amely azoknak a jávai nőknek a sorsát mutatja be, akiket a japán megszállás alatt kénytelenek voltak vigasztaló nőkké válni, és akiket később saját indonéz társadalmuk elnyomott. A japán hadsereg elhurcolta ezeket a nőket Buru szigetére. A japánok megerőszakolták és szexuálisan bántalmazták őket. Sokan ott maradtak ahelyett, hogy visszatértek volna Jávára. Más politikai foglyok, akik Pramoedyával együtt Buru szigetén voltak, találkozhattak néhány ilyen nővel. Elmondták a nők történeteit Pramoedyának. Ő az 1970-es években elbeszélő formában leírta őket. Ebből született meg a 2001-ben megjelent könyv.

Pramoedya 2006. április 27-én került kórházba cukorbetegség és szívbetegség szövődményei miatt. Emellett a Kretek (szegfűszeges) cigaretták erős dohányosa volt, és a fogva tartás alatt évekig tartó bántalmazásoknak volt kitéve. Pramoedya írói munkásságát dicsérték, és számos díjat nyert. Sokan úgy vélték, hogy ő volt Indonézia és Délkelet-Ázsia legjobb jelöltje az irodalmi Nobel-díjra.

Pramoedya Indonéziáról szóló írásai a történelem politikai eseményei által kiváltott nemzetközi és regionális áramlatokkal foglalkoznak, valamint azzal, hogy ezek az események hogyan áramlottak át hazáján és hogyan sújtották annak népét. Pramoedya megosztja személyes történetét is, amelyben az önkifejezési törekvései és írásainak politikai vonatkozásai miatt nehézségek és fogva tartás várta, és küzdött a saját népe vezetői által gyakorolt cenzúra ellen.

Díjak

• 1988 PEN/Barbara Goldsmith Freedom to Write Award.
• 1989 The Fund for Free Expression Award, New York, USA.
• 1992 Angol P.E.N. Centre Award, Nagy-Britannia.
• 1992 Stichting Wertheim-díj, Hollandia.
• 1995 Ramon Magsaysaysay-díj újságírásért, irodalomért és kreatív kommunikációs művészetekért.
• 1999 A Michigani Egyetem díszdoktora.
• 1999 A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kancellárjának kitüntető díja.
• 2000 Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres Francia Köztársaság.
• 2000 11. Fukuoka Ázsiai Kulturális Díj.
• 2004 A Norvég Írószövetség díja a világirodalomhoz való hozzájárulásáért és a véleménynyilvánítás szabadságáért folytatott folyamatos küzdelméért.
• 2004 Pablo Neruda-díj, Chile
• A Prospect 2005-ös Globális értelmiségi felmérése.

Főbb művek