Buru

Földrajz és geológia

Buru szigete a Csendes-óceán két tengere - az északi Seram-tenger (indonézül: Laut Seram) és a déli és nyugati Banda-tenger (indonézül: Laut Banda) - között fekszik. Keleten a Manipa-szoros (indonézül: Selat Manipa), majd a Seram-sziget (indonézül: Pulau Seram) található. Buru területe 9 505 km² (3 670 négyzetmérföld),. Buru a harmadik legnagyobb Maluku-szigetek.

Buru ovális alakú. Keletről nyugatra körülbelül 130 km (81 mi), északról délre pedig 90 km (56 mi). A sziget legmagasabb pontja (2700 m) a Kapalatmada-hegy csúcsa. A sziget többnyire hegyvidéki, különösen a középső és nyugati részén. A sziget nagy részét trópusi esőerdő borítja.

 

Kayeli-öböl Namlea közelében 1949-ben


Kayeli Bay

Növények és állatok

Buru Ausztrália és Ázsia között fekszik. Növényei és állatai egyedülállóak.

A Buru racket-tail endemikus a szigeten.

Adminisztratív részleg

A sziget az indonéziai Maluku tartományhoz (indonézül: Propinsi Maluku) tartozik. Buru tartományra (indonézül: Kabupaten Buru) és Dél-Buru tartományra (indonézül: Kabupaten Buru Selatan) oszlik.

 

Népesség

A 2010-es népszámláláskor a Buru néven kezelt szigetek lakossága 161 828 fő volt; a 2015-ös időközi népszámláláskor ez a szám 186 779-re emelkedett. Ennek mintegy 68,3%-a az északi, 31,7%-a pedig a déli rezidencián;

Történelem

Gyarmatosítás előtti időszak

Buru egyik első említése a Nagarakretagamában található 1365-ben. Ez egy régi jávai temetési beszéd Hayam Wuruknak, a Majapahit Királyság uralkodójának.

A 16-17. században Burut a Ternate-sziget uralkodói és a portugálok is birtokolták. De egyik nemzet sem ellenőrizte a szigetet. Csak kereskedelmi céllal látogatták. A Sulawesi-szigetről származó makassariak erődítményeket építettek Burun. A makassarok arra kényszerítették a helyieket, hogy értékes fűszereket, például szegfűszeget termesszenek.

Gyarmati időszak

A makasszáriak és a Holland Kelet-indiai Társaság egyaránt a Maláj-szigetvilág keleti részén lévő fűszereket akarták. Háborút vívtak. 1648-ban a hollandok kiszorították a makassarokat Buruból. A hollandok tanyákat és épületeket pusztítottak el, mert nem tudtak Burun maradni, és féltek, hogy a makassarok visszatérnek. Négy ágyúval és 24 katonával a fedélzetükön 1658-ban a Kayeli-öböl déli partjainál tértek vissza. Állandó települést és erődöt építettek. A hollandok mintegy 2000 helyi szigetlakót kényszerítettek arra, hogy a Kayeli-öbölbe költözzön. Közülük sokan nemesek voltak. A hollandok ellenőrzésük alá akarták vonni a helyi lakosságot, és a szegfűszegföldeken akarták dolgoztatni őket. Ezek a helyi Kayeli emberek fontos vezetőkké váltak.

A Holland Kelet-indiai Társaság a 18. század elején megszűnt. A Maláj-szigetvilágban lévő összes földje a holland korona tulajdonába került. Burut regenátusokra osztották. A helyi uralkodók, az úgynevezett rádzsák irányították a hollandok számára a tartományokat. A rádzsák mindegyike Kayeli törzsi nemes volt.

A kayeli dominancia megszűnése az 1880-as években kezdődött, amikor a Leliali, Wae Sama és Fogi klánok vezetői etnikai csoportjaik jelentős részét eredeti településeikre költöztették; hozzájuk az 1900-as évek elején csatlakozott Tagalisa. Ekkorra az eredeti 13 kayeli falu közül sok más vagy elhagyatottá vált, vagy elvesztette a rádzsait. Körülbelül 1910-re a Kayeli klán vezető szerepe szinte teljesen megszűnt.

Átmeneti évek 1942-1950

1942 tavaszától 1945 nyaráig a japán hadsereg ellenőrizte az egész Holland Kelet-Indiát, beleértve Burut is. A szigetet a szövetségesek repülőgépei bombázták. A namleai repülőteret támadták.

Miután Japán elvesztette a háborút, a sziget ellenőrzése visszakerült Hollandiához. 1946 decemberében Buru a többi Maluku-szigettel, Szulawesivel és a Kis-Szunda-szigetekkel együtt a részben független Kelet-Indonéziai Államba került. Ezt a holland kormány hozta létre. Azt tervezték, hogy Kelet-Indiából lassan függő államot csinálnak. Kelet-Indonézia 1949 decemberében csatlakozott az Indonéz Köztársasághoz.

1950 áprilisában Buru, Ambon, Seram és néhány kisebb közeli sziget megalapította a Dél-Molukkai Köztársaságot. Megígérték, hogy szoros politikai kapcsolatokat tartanak fenn Hollandiával. Az Indonéz Köztársaság tárgyalások útján próbálta bekebelezni az RMS-t. Ez azonban nem sikerült. Ezért az Indonéz Köztársaság 1950 júliusában hat hónapos háborút indított. 1950 decemberében az Indonéz Köztársaság ellenőrzése alá vonta Burut, és az az Indonéz Köztársaság része lett.

Indonézia részeként

1950 és 1965 között az új kormány Burut Indonézia részévé akarta tenni. Az 1960-as és 1970-es években, Suharto tábornok katonai rezsimje alatt Buru fő börtönévé vált. A legtöbb fogoly kommunista és más baloldali képviselők, valamint értelmiségiek voltak. A legtöbb burui tábort 1980-ban bezárták. Több mint 12 000 ember volt fogoly. Legalább több százan meghaltak vagy megölték őket.

Az egyik fogoly egy indonéz író, Pramoedya Ananta Toer volt. Ő 14 évig volt börtönben (1965-1979). Ott írta számos regényét, köztük a Buru kvartett nagy részét. Toer 1975-ig nem kaphatott ceruzát vagy papírt. Regényeit memorizálta és elmondta cellatársainak. Ők segítettek neki emlékezni a történetekre.

Szegfűszeg - egy fűszer, amely jelentős szerepet játszott Buru történelmében.


Szegfűszegfa


A holland erőd maradványai a Kayeli-öbölben.

Szállítás

Buru tengeren keresztül kapcsolódik Indonézia más részeihez. Két fő kikötője van Namlea és Namrole. A Namleában található katonai repülőtér (750 méteres kifutópálya) a légi közlekedést szolgálja. A helyi közlekedés nagy része közúton történik.

Hagyományos munka és kultúra

Hagyományosan a falvakban a munka és a kultúra az évszakokkal együtt változott, és az emberek a munka és az élelem követése érdekében költöztek. A férfiak vaddisznóra, a buru babirusa nevű vaddisznóra, szarvasra és oposszumra vadásztak. A nők vadon termő zöldségeket gyűjtöttek. A nyugati monszun idején (novembertől áprilisig) a férfiak és a nők együtt dolgoztak a földeken. A sziget talaja nem volt jó, ezért a falvak néha újabb, jobb talajra költöztek. Néha az emberek az egész falut elköltöztették, miután 20 évig használtak egy darab földet. A legtöbb település kicsi volt.

A hagyományos buru ruhák hasonlóak a legtöbb más indonéz nép ruházatához. A férfiak szarongot és hosszúszoknyás tunikát viselnek. A nők szintén szarongot, de rövidebb kabátot viselnek. A ruhák színe a sziget különböző törzseinél eltérő.

Hagyományos burui ház az 1900-as évek elejéről


Liselai férfiak egy faluban, 20. század eleje.

Kutatás

Indonéz és külföldi tudósok egyaránt tanulmányozzák a sziget különleges növény- és állatvilágát. A partvidék eredeti növényeit és a hegyvidéki erdők nagy részét azonban kivágták vagy elpusztították a mezőgazdaság miatt. Csak két nagy területű esőerdő maradt a hegyekben. Ezek a Gunung Kapalat Mada (1380 km² ) és Waeapo (50 km² ) nevű védett területek.