Potsdami konferencia (1945) — a szövetséges csúcstalálkozó Németországról

Potsdami konferencia (1945): Truman, Sztálin és Attlee döntései Németország sorsáról — szövetséges csúcstalálkozó, területi rendezés és a háború utáni hatalmi elit alakulása.

A potsdami konferencia a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok találkozója volt a németországi Potsdamban 1945. július 17. és augusztus 2. között. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke (Clement Attlee), az Egyesült Államok elnöke (Harry S. Truman) és a Szovjetunió vezetője (Joszif Sztálin) 1945 júliusában találkozott, hogy Németországról tárgyaljanak, és megvitassák, mi történjen vele most, hogy a második világháború véget ért.

Az első konferenciára Jaltában került sor, de a szövetségesek semmi nagyon fontosban nem tudtak megegyezni. A jaltai konferencia óta azonban sok minden történt. Először is, az USA-nak új elnöke volt, Harry Truman. Ő sokkal keményebben lépett fel a kommunizmussal szemben, mint az előző elnök, Roosevelt. Ez problémát jelentett Sztálin számára. Churchillt is leszavazták, és helyére Clement Attlee került. Sztálin sokkal tapasztaltabbnak tartotta magát ezeknél az új vezetőknél. Sztálin azért is okozott gondot, mert a szövetségesek Jaltában többek között abban állapodtak meg, hogy Lengyelországnak semleges kormányt kell kapnia. Sztálin megölte a semleges kormány vezetőit, és olyanokkal helyettesítette őket, akik hallgatnak rá. Ez azt jelentette, hogy Potsdamban sok probléma merült fel.

Helyszín és résztvevők

A konferenciát a potsdami Cecilienhof-palotában tartották. A fő döntéshozók személyesen jelentek meg: az Egyesült Államok részéről Harry S. Truman, a Szovjetunió részéről Joszif Sztálin, a brit küldöttség vezetője eredetileg Winston Churchill volt, de a brit választások eredményeként a konferencia közben, július végén Clement Attlee vette át a miniszterelnöki tisztséget és ezzel a brit delegáció vezetését. A külügyminiszterek és más magas rangú delegáltak is részt vettek (például a Szovjetunió részéről Vjatszeszlav Molotov, az Egyesült Államok részéről James F. Byrnes), és létrejött a későbbi tárgyalásokra vonatkozó intézményi keret, a Küszöb- vagy Külügyminiszterek Tanácsa (Council of Foreign Ministers) munkájának előkészítése.

Fő döntések és megállapodások

A potsdami értekezlet legfontosabb célja Németország jövőjének rendezése volt. A konferencia során több alapelvet és gyakorlati intézkedést fogadtak el, amelyek meghatározták a megszállás és a háború utáni rendezés módját:

• Németország felosztása és megszállása: Németországot megszállási zónákra osztották (szovjet, amerikai, brit — később francia zóna is kialakult), és Berlinet is négy megszállási övezetre osztották.
• Demilitarizáció: A német hadsereg teljes felszámolása, a hadiipar visszaszorítása és a katonai kapacitások megsemmisítése volt a cél.
• Denacifikáció és igazságszolgáltatás: A nemzetiszocialista rendszer feloszlatása, a háborús bűnösök felelősségre vonása (a nürnbergi peres eljárások előkészítése és elfogadása).
• Gazdasági intézkedések és jóvátétel: A német ipari kapacitás korlátozása, bizonyos nehézipari létesítmények felszámolása vagy áthelyezése, valamint jóvátételi elvek megállapítása — a jóvátételt elsősorban a megszállási zónákból kellett biztosítani, a Szovjetunió különleges igényekkel lépett fel.
• Területi kérdések és lakosságcsere: A szövetségesek elfogadtak olyan ideiglenes megoldásokat, amelyek a keletnémet területek és Lengyelország határainak rendezését célozták (az Odera–Nysa vonalig húzódó nyugat-lengyel határ gyakorlatilag elfogadottnak tekinthető volt). A konferencia támogatott bizonyosnak tekintett lakosságcseréket és kitelepítéseket — ez az intézkedés milliók sorsát érintette.
• Külügyi intézmények: Megállapodtak egy Külügyminiszterek Tanácsának létrehozásáról, amely békeszerződések előkészítésével foglalkozik a tengelyhatalmak egykori területein.

Feszültségek és következmények

Bár a konferencia számos alapelvet lefektetett, sok kérdés részleteiben nem dőlt el, és a résztvevők között komoly bizalmatlanság volt. Az események a későbbi hidegháborús viszonyok gyökereit is mutatták:

• A Szovjetunió és a nyugati hatalmak eltérő biztonsági elképzelései és politikai ambíciói feszültséget okoztak.
• A háború utáni hatalom- és befolyáshiány miatt sok kérdést későbbre hagytak, ami későbbi vitákhoz és konfliktusokhoz vezetett.
• A konferencia idején és közvetlenül előtte az Egyesült Államoknál megtörtént az első atomkísérlet (Trinity), ennek ténye és például Truman tudomása befolyásolta a tárgyalások légkörét és a stratégiai számításokat.

Összegzés

A potsdami konferencia alapvető keretet adott Németország megszállására és a háború utáni rendezésre: felosztás, demilitarizáció, denacifikáció, jóvátétel és a háborús bűnösök megbüntetése. Ugyanakkor a részletek és számos politikai kérdés nyitva maradt, és a konferencia tapasztalatai, valamint a résztvevők közti növekvő bizalmatlanság hozzájárultak a második világháborút követő nemzetközi viszonyok, köztük a hidegháború kialakulásához.

A megállapodások

A szövetségesek megbeszélték és egyetértettek ebben:

• Németországot ideiglenesen négy részre osztanák (megszállási zónákra), egyet Franciaország, egyet a Szovjetunió, egyet az USA és egyet Nagy-Britannia tartana megszállva.
• Kelet-Németország nagy része lengyel lesz, a németeket pedig kiűzik.
• A náci bűnözőket elítélnék és elítélnék.
• Németországot demilitarizálni kell.

Szövetséges megszállási övezetek Németországban

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a potsdami konferencia célja?

K: Kik vettek részt a potsdami konferencián?

K: Mi volt a jaltai konferencia?

K: Miért volt az Egyesült Államok keményebb a kommunizmussal szemben a potsdami konferencián?

K: Ki váltotta Winston Churchillt az Egyesült Királyság vezetőjeként?

K: Miről állapodtak meg a szövetségesek a jaltai konferencián?

K: Miért okozott gondot Sztálin a potsdami konferencián?

Keresés betűvel