Aszfaltozás
Az útburkolat vagy járda (amerikai angolul: pavement) a jármű- vagy gyalogosforgalomra szánt területen lerakott tartós burkolati anyag. Elsősorban útburkolatként használják. A járda, (brit angolul) általában járdára vagy gyalogjárdára utal. A múltban széles körben használták a kavicsos útburkolatokat, a macskakövet és a gránit térkőburkolatot. Ezeket a felületeket mára többnyire felváltotta a tömörített alaprétegre fektetett aszfalt vagy beton. Az útfelületeket gyakran jelölik a forgalom irányítására. Napjainkban a vízáteresztő burkolási módszereket kezdik alkalmazni az alacsony terhelésű utak és járdák esetében.
Történelem
1984-ben Laura Ingalls Wilder, a Little House on the Prairie szerzője, miközben szüleivel egy szekéren utazott, arról írt, amikor először látott járdát:
| " | "A város kellős közepén a földet valami sötét anyag borította, amely elhallgattatott minden kereket, és elnémította a paták hangját. Olyan volt, mint a kátrány, de Papa biztos volt benne, hogy nem kátrány, és valami olyan volt, mint a gumi, de nem lehetett gumi, mert a gumi túl sokba került. Láttunk selyembe öltözött, fodros napernyőt tartó hölgyeket, akik kísérőikkel együtt sétáltak át az utcán. A sarkuk behorpasztotta az utcát, és miközben néztük, ezek a horpadások lassan feltöltődtek és kisimultak. Olyan volt, mintha ez az anyag élne. Olyan volt, mint a varázslat." | " |
Az első burkolt utakat a karthágóiak hozták létre i. e. 600 körül. Az ókori Rómaés elpusztította Karthágót, de lehet, hogy kölcsönvette a burkolt utak ötletét. Birodalmukban több mint 87 000 kilométernyi utat építettek.
Thomas Telford (1757-1834) skót építőmérnök volt. Nevéhez fűződik a lapos utak építése, amelyekhez kevesebb lóra volt szükség a szekerek húzásához. Útjai jól megtervezettek voltak, és elbírták a nehéz terheket. John Loudon McAdam (1756-1836) skót mérnök és útépítő volt. Feltalált egy új eljárást, a "makadámozást", amellyel sima, kemény, gyorsan lefolyó, sima felületű utakat lehetett építeni. Útjai tartósabbak és kevésbé sárosak voltak, mint a talajalapú utak.
Aszfalt
1870-re az Egyesült Államokban az utakat már gereblyékkel szétterített és gőzhengerekkel tömörített aszfaltból építették. 1894-ben Clifford Richardson amerikai mérnök megállapította, hogy az aszfalttal burkolt utak nem tartalmaznak elég durva kavicsot. Elkészítette az akkori legtartósabb burkolat specifikációját.
1907-re 1907-ben a természetes aszfaltot már kevésbé használták az utakra, mint a kőolajalapú aszfaltot. Az autók egyre népszerűbbé váltak, és több útra volt szükség. Ez új aszfaltgyártási módszereket hozott létre. A II. világháború jobb és erősebb aszfaltburkolat iránti igényt teremtett, amelyre a nehéz repülőgépek leszállhattak.
Beton
Az ókori rómaiak voltak a beton legkorábbi nagyméretű alkalmazói. A Nyugatrómai Birodalom összeomlása után azonban a betont csak ritkán használták. A beton, mint építőanyag a 18. század közepén kezdett újjáépülni. A betonburkolatok egyik legjelentősebb felhasználása az 1950-es években, az Egyesült Államokban az Interstate Highway System (államközi autópálya-rendszer) elindulásával jött létre. Az Egyesült Államokban mintegy 45 000 mérföldnyi államközi autópálya található. Ennek körülbelül 60 százaléka beton.
