Oszip Emiljevics Mandelstam — orosz költő és esszéista (1891–1938)

Oszip Mandelstam (1891–1938) — orosz költő és esszéista; szimbolista hagyaték, nonkonformista hang, a Sztálin-epigramma és a politikai elnyomás drámai élete.

Oszip Emiljevics Mandelstam (más írásmóddal Mandelstam, orosz: Осип Эмильевич Мандельштам; 1891. január 15. – 1938. december 27.) orosz költő és esszéista, akit ma a 20. századi orosz líra egyik legkiemelkedőbb hangjaként tartanak számon.

Élete és tanulmányai

Mandelstam Varsóban született egy tehetős zsidó családban. Már gyerekkorától fogékony volt az irodalom iránt: 1900-ban felvették a tekintélyes Tenisevszkij iskolába, amely Vlagyimir Nabokovot és az orosz (és szovjet) kultúra más jelentős alakjait is nevelte. Első versei 1907-ben jelentek meg az iskola almanachjában.

Tanulmányai miatt rövid ideig külföldön is járt: 1908 áprilisában a Sorbonne-ra ment irodalmat és filozófiát tanulni, de 1909-ben a Heidelbergi Egyetem hallgatója lett. 1911-ben visszatért Szentpétervárra, áttért a metodizmusra (külön vallási gyakorlattól igencsak távol állva), és beiratkozott a helyi egyetemre.

Pályakezdés és irodalmi közösség

Mandelstam költészete a korabeli orosz irodalmi mozgalmak, különösen a szimbolizmus és az akmeizmus határán mozogott: korai versei erőteljes képalkotásról és klasszikus allúziókról tanúskodnak. 1911-ben több fiatal költővel együtt megalapította a "Költők Céhét" (oroszul: Цех Поэтов, Tsekh Poetov), amelynek formális vezetői között ott volt Nyikolaj Gumiljov és Szergej Gorogyetszkij. A céh és az akmeista eszmék a tiszta, plasztikus képek és a formai tömörség szempontjából voltak irányadók.

Korai, emlékezetes verseskötete a Kő (oroszul: Камень, Kamen) volt, amely a költő korai hangját, nyelvi bátorságát és klasszikus érdeklődését foglalta össze. Későbbi munkáiban—így a Berlinben megjelent, 1922-es Trisztia kötettel—Mandelstam hangja tovább finomodott; a líra mellett azonban esszéket, kritikákat és rövidebb prózai munkákat is írt.

Élet Moszkvában, fordítás és próza

1922-ben Mandelstam újdonsült feleségével, Nagyezsdával érkezett Moszkvába, és ebben az időszakban indult el intenzív fordítói, kritikai és prózai tevékenysége. Ugyanekkor jelent meg Berlinben második verseskötete, a Trisztia. A következő években időnként távol maradt a lírától, és esszékre, irodalomkritikára, emlékiratokra (Az idő dínomdánom, oroszul: Шум времени, Shum vremeni; Феодосия, Feodosiya – mindkettő 1925) valamint kisprózára (Az egyiptomi bélyeg, oroszul: Египетская марка, Jegipetskaja marka – 1928) koncentrált. Emellett főállásban fordított: rövid idő alatt számos idegen nyelvű művet juttatott orosz nyelvre (a rendelkezésre álló adatok szerint hat év alatt több tucat kötet fordítása fűződik nevéhez), és dolgozott újság tudósítójaként is.

Művészet és témák

Mandelstam költészete erősen allúzív, tömör, rétegzett nyelvezetű: verseiben gyakoriak a történelmi és mitológiai utalások, a klasszikus formákból merített motívumok és a pontos, tárgyias képalkotás. Hangja egyszerre lírai és intellektuális; esszéiben és kritikáiban a kultúra, művészet és történelmi tudat kérdéseit vizsgálta. Művészetében kritikus reflexiók és személyes lírai megszólalás egyaránt jelen vannak, ezért gyakran emlegetik a modern orosz líra egyik legismertebb, legösszetettebb alkotójaként.

Politikai konfliktus, üldöztetés

Mandelstam nonkonformista, a hivatalos állami ízlésnek gyakran ellentmondó állásfoglalásai miatt többször is problémába került a hatalommal. Ezek a törekvések a felszín alatt folyamatosan jelen voltak költészetében és magatartásában, és 1933 őszén a híres, Sztálinra kritikusnak tekintett "Sztálin-epigramma" formájában kerültek nyilvánosságra. Az epigramma körüli ügy idővel a hatóságok figyelmét is felkeltette: Mandelstamot letartóztatták és belső száműzetésre, majd későbbi éveiben ismételt rendőri beavatkozásoknak vetették alá.

Az üldöztetések következtében 1930-as évekbeli élete zaklatottá vált: rövidebb elbocsátások, állásvesztések, letartóztatások és száműzetések szakították meg alkotói munkáját. Végül 1938-ban újabb letartóztatás és büntetőeljárás után fogságba került; ebben az évben hunyt el fogságban: Mandelstam 1938-ban halt meg börtönben.

Örökség és emlékezet

Mandelstam munkássága csak részben jelenhetett meg szabadon élete során; műveit felesége, Nagyezsda nagy áldozatos munkával mentette és őrizte meg. Nagyezsda emlékiratai és szervezett küzdelme jelentősen hozzájárultak férje hírnevének későbbi, nemzetközi elismeréséhez: emlékiratai révén az utókor megismerhette a költő személyes és alkotói sorsát.

Mandelstam utánkövető hatása jelentős: költészete inspirálta a későbbi orosz és nemzetközi költőgenerációkat, művei számos nyelvre lefordították, és a 20. századi irodalmi kánon meghatározó részévé vált. A sztálini időszak áldozataként és a szellemi függetlenség példázataként ma is gyakran emlegetik.

Főbb művek (válogatás): korai versei és kötetei (köztük a Kő), a berlini Trisztia, esszék és emlékiratok (Az idő dínomdánom, Feodosiya), valamint rövidebb prózai darabok (Az egyiptomi bélyeg).

Megjegyzés: Mandelstam életének és halálának pontos körülményeit a 20. századi politikai helyzet és a részben zárt levéltári források is befolyásolták; utólagos kutatások és felesége emlékiratai segítettek abban, hogy munkássága és sorsa a mai olvasóközönség számára is elérhetővé váljon.

Kérdések és válaszok

K: Mikor született Oszip Emiljevics Mandelstam?

K: Milyen iskolába járt 1900-ban?

K: Hol folytatta tanulmányait 1911-ben?

K: Melyik évben érkezett Moszkvába friss feleségével, Nagyezsdával?

K: Milyen munkával kereste a kenyerét ebben az időszakban?

K: Mikor halt meg?

Keresés betűvel