Vlagyimir Nabokov – életrajz, fő művek (Lolita, Pnin, Halvány tűz)
Vlagyimir Nabokov (1899. április 22. - 1977. július 2.) orosz-amerikai író. Első könyveit oroszul írta, majd miután az Egyesült Államokba költözött, angolul írt. Leghíresebb könyve a Lolita, de mások is híressé váltak, mint például a Pnin, a Halvány tűz és az Ada vagy az Ardor.
Nabokov az oroszországi Szentpéterváron született öt gyermek közül elsőként. 1919-ben családjával együtt Európába ment. 1945-ben amerikai állampolgár lett. A svájci Montreux-ban halt meg.
Életpálya röviden
Nabokov arisztokrata hátterű családban nőtt fel; fiatalkorában felsőbb osztálybeli neveltetést kapott, több nyelvet megtanult, és korán érdeklődni kezdett az irodalom és a nyelv iránt. 1919 után Angliában és Németországban élt, tanulmányait Cambridge-ben folytatta. A két világháború közötti emigráns években főként orosz nyelven publikált, újságírással és irodalmi tevékenységgel foglalkozott.
A második világháború idején az Egyesült Államokba költözött, ahol egyetemi tanárként dolgozott (többek között Wellesleyben és Cornellben). Itt vált egyre gyakrabban angol nyelvű íróvá; angol nyelven írt regényei közül több a világirodalom klasszikusává vált. Felesége, Véra Nabokova, egész életében hűséges társa és munkatársa volt: sokszor szerkesztett, szervezett, és aktívan részt vett férje karrierjében.
Fő művek és rövid ismertetésük
- Lolita — A legismertebb és egyben legvitatottabb regény, amely egy középkorú férfi, Humbert Humbert kísérleteit írja le egy kislány iránti megszállott szerelme kapcsán. Stílusát az angol nyelv gazdag játékossága és a narrátor megbízhatatlansága jellemzi; a mű megosztotta a kortárs közönséget, ugyanakkor irodalmi elismerést is hozott.
- Pnin — Egy mosolyt kiváltó, de együttérző portré egy orosz emigráns professzorról az Egyesült Államokban; Nabokov humora és groteszk érzéke jól érvényesül benne.
- Halvány tűz — Különleges, posztmodernebb megoldásokat alkalmazó mű: egy költemény és annak kommentárja köré épülő regény, amely a narráció, a kiengesztelhetetlen identitás és a szöveg értelmezésének kérdéseit járja körül.
- Ada vagy az Ardor — Nagyszabású, szerteágazó családtörténet és szerelmi eposz, amelyben Nabokov virtuózan játszik az idővel, memóriával és családi mítoszokkal.
- Beszélj, emlékezz (Speak, Memory) — Nabokov önéletrajzi írása, amelyben gyermekkori emlékei, családi anekdotái és a nosztalgia lírai feldolgozása jelenik meg.
- Korábbi orosz nyelvű regényei közé tartozik többek között A Luzsin védelme (The Defense), A bánat (Despair) és A tehetség (The Gift) — ezekben az emigráció, identitáskeresés és a művészi tudat témái bontakoznak ki.
Stílus, témák, irodalmi módszerek
Nabokov nyelvi virtuozitásáról ismert: precíz szóválasztás, többszintű szóviccek és allúziók jellemzik műveit. Kulcstémái közé tartozik az emlékezet és identitás, a száműzetés és az idegenség, valamint az elbeszélői megbízhatatlanság. Gyakran alkalmaz nemlineáris elbeszélési technikákat, beépít rejtvényszerű elemeket és játékos szerkezeteket.
Fordítások, nyelvek és tudományos érdeklődés
Nabokov maga is foglalkozott fordítással: rendezett és ellenőrzött fordításokat, továbbá készített fontos angol nyelvű fordítást Puskin Eugene Onegin című művéből. Több művét ő maga fordította vagy dolgozta át egyik nyelvről a másikra, és szigorúan felügyelte a kiadásokat.
Hivatásos irodalmi tevékenysége mellett nagy szenvedélye volt a lepidopterológia (pillangók tanulmányozása): gyűjtött, rendszerezett és szakmai tanulmányokat is írt a témában. Ez a természettudományos érdeklődés néha visszaköszön írásaiban is (például részletes természeti leírások formájában).
Vita és hatás
Nabokov művei – különösen a Lolita – erősen vitatottak voltak megjelenésük idején, ugyanakkor irodalmi körökben gyorsan elismerést is kivívtak. Művei nagy hatást gyakoroltak a 20. századi irodalomra: a posztmodern elbeszélésmódra, a narratológiai kísérletekre és a nyelvi játékosság népszerűsítésére.
Örökség
Nabokovot ma az irodalomtörténet kiemelkedő alakjaként tartják számon: munkássága és nyelvi leleménye generációk írójára volt hatással. Felesége, Véra, valamint fia, Dmitri Nabokov, később irodalmi örökségének gondozói voltak; Dmitri többek között fordításokkal és apja műveinek kiadásával foglalkozott.
Nabokov személye egyszerre példázza a klasszikus oktatottságot, a poliglott képességeket és az avantgárd irodalmi megújulást: művei továbbra is élénk vitákat és értelmezéseket gerjesztenek, és rendszeresen szerepelnek az egyetemi irodalomkurzusok tananyagában.
Life
Nabokov apja ügyvéd és politikus volt. Gyermekkorában Vlagyimir oroszul, angolul és franciául tanult. Az októberi forradalom után a család többször költözött, de 1920-ban Berlinben telepedett le. Két évvel később az apját véletlenül lelőtték, mert megakadályozta azt, akit a fegyveres meg akart ölni. Édesanyja és nővére Prágába költözött, de Vlagyimir Berlinben maradt. Más oroszoknak írt, akik Oroszországot elhagyták, hogy ott éljenek. 1923-ban találkozott Véra Szloninnal, egy zsidó-orosz családból származó nővel. 1925-ben házasodtak össze. 1934-ben született meg egyetlen gyermekük, Dmitrij.
1937-ben Nabokov új munka után nézett. Még abban az évben Franciaországba utazott, és a családja is követte. Mindannyian Amerikába menekültek 1940-ben, kivéve testvérét, Szergejt, aki egy náci koncentrációs táborban halt meg.
Pillangók
Nabokov a pillangók szakértője volt. Gyermekkorában Maria Sibylla Merian entomológus könyveit olvasta, amelyeket családja vidéki házának padlásán talált Vyra-ban.
Az 1940-es években zoológiai kutatómunkatárs volt. Ő szervezte a Harvard Egyetem Összehasonlító Zoológiai Múzeumának lepkegyűjteményét. Szakterülete a Lycaenidae család Polyommatini törzse volt.
A Nabokovia nemzetséget e műve tiszteletére nevezték el róla, akárcsak számos lepke- és lepkefajt (például a Madeleinea és a Pseudolucia nemzetségek számos fajának neve Nabokovra utal vagy regényeiből származik). Nabokov 1967-ben így nyilatkozott: "Az irodalmi ihlet öröme és jutalma semmi ahhoz az elragadtatáshoz képest, amikor egy új szervet fedezünk fel a mikroszkóp alatt, vagy egy le nem írt fajt egy iráni vagy perui hegyoldalon. Nem valószínűtlen, hogy ha nem lett volna forradalom Oroszországban, teljesen a lepkekutatásnak szenteltem volna magam, és soha nem írtam volna regényeket".