Orion űrhajó: NASA Hold- és Mars-küldetések űrkapszulája

Fedezd fel az Orion űrkapszulát: NASA és Lockheed Martin hajtja, SLS indítja — emberes Hold- és Mars-küldetések kulcsfontosságú űrhajója.

Az Orion a Lockheed Martin által a NASA számára fejlesztett űrhajó, amelyet kifejezetten mélyűri (hold- és később marsi) küldetésekhez terveztek. Hagyományos konfigurációban az Orion személyzeti modulja négy űrhajós biztonságos szállítására alkalmas hosszabb küldetések során; külön konfigurációk rövidebb repülések esetén akár nagyobb személyzetszámot is lehetővé tehetnek. Az Oriont a Space Launch System (SLS) hordozórakéta indítja, bár az első tesztrepülés (Exploration Flight Test‑1, EFT‑1) egy Delta IV Heavy rakétával történt.

Feladat és küldetések

Az Orion célja, hogy az emberes űrrepülés hatókörét a Föld környezetén túlra – elsősorban a Holdra és később a Marsra – kiterjessze. A program része az Artemis-programnak: az Orion fogja szállítani az űrhajósokat a holdkörüli vagy holdközeli pályákra, ellátja őket élettámogatással, majd visszavezeti őket a Föld légkörébe. Az első teljes küldetés az Artemis I volt (nemzetközi próbarepülés, amely sikeresen megkerülte a Holdat és visszatért).

Főbb elemek és műszaki jellemzők

• Személyzeti modul (Crew Module, CM): itt tartózkodnak az űrhajósok; belső tere a vezérlőpultokkal, ülésekkel és élettámogató rendszerekkel biztosítja a hosszabb küldetésekhez szükséges körülményeket.
• Szolgálati modul (Service Module, SM): az Orion hajtó- és energiaellátó egységeit tartalmazza — manőverező hajtóművek, üzemanyag, napelemtáblák és egyéb támogató rendszerek. A szolgálati modult (European Service Module, ESM) az ESA által biztosított európai ipari együttműködés építi.
• Startbiztonsági rendszer (Launch Abort System, LAS): rendkívüli helyzetben képes eltávolítani a személyzeti modult a hordozórakéta fejrészéről, hogy védje az űrhajósokat.
• Hővédő pajzs: az Orion visszatérésekor a Föld légkörébe történő belépéskor nagy sebességű fékezést visel el; a hővédő anyag (például Avcoat) biztosítja az űrhajósok védelmét.
• Dokkolási képesség: az Orion képes dokkolni más űreszközökkel, például a holdkörüli állomással (Lunar Gateway) vagy leszállóegységekkel, így részese lehet összetettebb hold- és deep‑space műveleteknek.

Indítás és visszatérés

Az Orion a Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról indul, ugyanarról a starthelyről, ahonnan korábban a Space Shuttle és a Saturn V is felszállt. Az SLS adja meg az indulóenergiát a holdfelé tartó pályához, míg a szolgálati modul hajtóművei finomítják a pályát és végzik a manővereket. A visszatérés után az Orion hagyományosan a Csendes-óceán területén történő leszállással, ejtőernyős fékezéssel és vízre szállással fejezi be küldetését; a személyzetet kimentő csapatok és haditengerészeti egységek végzik a helyszíni helyreállítást.

Történet és eddigi repülések

Az első kísérleti repülés, az EFT‑1 2014. decemberében egy Delta IV Heavy rakétával zajlott, célja a személyzeti modul hővédelmének és visszatérési képességeinek tesztelése volt. Később az Artemis‑program részeként több küldetés követte: az Artemis I sikeresen megkerülte a Holdat és visszatért a Földre, hosszabb, integrált rendszerteszteket biztosítva az űrhajó képességeiről. A közeljövőben tervezett fontosabb repülések közé tartozik az első emberes holdkörüli járat (Artemis II) és az első holdra szállás részvételével járó küldetések (Artemis III és további járatok), amelyek az Oriont a leszállóegységgel és a Lunar Gateway-jel együttműködve használják.

Jövőbeli szerep: Holdtól a Marsig

Az Orion fő célja a Hold körüli járatok és a holdra juttatás támogatása, de a rendszer alkalmassá tehető hosszabb, mélyűri utazásokra is. A jövőben az Orion és kapcsolódó szolgáltatások (például hosszútávú lakómodulok és új generációs leszállóegységek) együtt használva segíthetik az emberes Mars-missziók előkészítését és végrehajtását.

Az Orion tehát a NASA több évtizedes emberes űrprogramjának következő nagy lépése: kombinálja a modern műszaki megoldásokat, a nemzetközi együttműködést és a többcélú használhatóságot, hogy biztonságosan és megbízhatóan juttasson embereket a Föld környezetén túlra.

Történelem

Az Orion először 2004-ben készült a Constellation programhoz, Orion CEV (Orion Crew Exploration Vehicle) néven. Az Ares I rakétával akarták indítani. Ezután a Nemzetközi Űrállomásra is eljuthatott volna. Azt is tervezték, hogy különböző Ares V rakétákon darabokban indított űrhajóba is mehet, és az űrhajó az Orionnal együtt a Holdra, a Marsra vagy máshova megy.

2010. október 11-én a Constellationt törölték. Új programot és új rakétát hoztak létre Space Launch System néven, és az Orion nevét Orion Multi-Purpose Crew Vehicle-re változtatták. Ez a rakéta indítja majd az Oriont, hogy 2022-ben a Holdra, 2033-ban pedig a Marsra menjen.

Az Ares I egyetlen indítása, az Ares I-X. Ez nem tartalmazott Orion űrhajót, és nem állt pályára.


A Space Launch System művészi makettje

Keresés betűvel