A parallaxis egy objektum két különböző helyről nézve érzékelt helyzetváltozását jelenti.
A csillagászatban az éves parallaxis az egyetlen közvetlen módja a Naprendszeren kívüli csillagok távolságának mérésére. A parallaxis lényegében az az érzékelhető eltolódás jelensége, amely akkor következik be, amikor egy objektumot különböző pozíciókból nézünk. Égi méréseknél ezt általában a Föld keringésének következményeként észlelt éves elmozdulás formájában figyeljük meg: ahogy a Föld a Nap körül mozog, a közeli csillagok látszó pozíciója enyhén eltolódik a háttérben lévő távolabbi objektumokhoz képest.
Hogyan mérjük a parallaxist?
Két megfigyelési vonal közötti szöggel mérik. A közeli objektumok azonos helyzetből megfigyelve nagyobb parallaxist mutatnak, mint a távolabbi objektumok, ezért a parallaxist a távolságok meghatározására lehet használni. Gyakorlati megfigyelésnél a csillag helyzetét általában hat hónap különbséggel mérik — ilyenkor a Föld a pályájának két, egymással majdnem ellentétes pontján áll, így a látszó eltolódás a legnagyobb.
A parallaxis geometriai értelmezése egyszerű háromszögen alapul: a Nap és a Föld helyzete adja az ismert referencia-vonalakat, és a csillag irányának mérése háromszöget alkot. A parallaxisszög definiálható úgy is, hogy az 1 csillagászati egység (1 AU, a Föld–Nap távolság) látszó szöge a csillagról nézve — ezt a szöget általában p-val jelölik.
Mértékegység és képlet
A gyakorlati szabály: ha a parallaxis p másodpercívben (") mérve ismert, akkor a csillag távolsága d parsecben (pc) egyszerűen d = 1 / p. Tehát p = 1" azt jelenti, hogy d = 1 pc. Egy parszek körülbelül 3,26 fényév (1 pc ≈ 3,26 fényév). A nagy távolságoknál a kis szögek miatt a geometria kicsiny szög-approximációjával dolgozunk, és a mérések millimásodpercnyi (mas = 0,001") pontosságot igényelnek a messzebb lévő csillagokhoz.
Korlátok és pontosítások
A módszer csak olyan távoli objektumok esetében nem működik, amelyek olyan messze vannak, hogy a Föld pályája túl kicsi ahhoz, hogy a parallaxisszög elég nagy legyen a pontos méréshez. Hagyományos földi méréseknél ez a határ néhány tíz–néhány száz parsec (több tíz–több száz fényév) körüli. A mérési pontosságot korlátozza a légkör zavaró hatása, a műszerek felbontása és a referenciaháttér pontossága. Az ilyen korlátok miatt alakultak ki továbbfejlesztett módszerek és űrbeli mérések.
A csillagászok a parallaxis elvét használják az égi objektumok, köztük a Hold, a Nap és a Naprendszeren kívüli csillagok távolságának mérésére. Itt a parallaxis kifejezés a csillaghoz vezető két látóvonal közötti szöget jelenti. A Föld pályájának pontos ismeretében az 1. pozíciótól a 2. pozícióig terjedő távolság kiszámítható, és a csillag horizonttól mért szögét figyelembe véve egy pontos háromszögbeli számítás adja a távolságot.
Fejlett módszerek és a csillagászati műholdak
A légkör hatásainak kiküszöbölésére és sokkal pontosabb mérések elérésére a csillagászat űreszközöket és interferometriát alkalmaz. 1989 és 1993 között a Hipparcos műhold több mint 100 000 közeli csillagról végzett méréseket, és fontos alapot adott a modern asztrometriának. A Gaia (űrszonda) célja, hogy hasonló, de sokkal pontosabb méréseket végezzen mintegy egymilliárd csillagról; a Gaia adatai révén a parallaxisok mérési tartománya és pontossága nagyságrendekkel javult, így most már a Tejútrendszerben távolabbi csillagok távolságát is számszerűsíteni tudjuk.
Emellett a rádiótartományban alkalmazott VLBI (Very Long Baseline Interferometry) módszer és optikai interferométerek lehetővé teszik a parallaxismérések mikromásodperces pontosságát bizonyos célpontoknál, ami tovább növeli a mérési hatótávolságot és megbízhatóságot.
Miért fontos a parallaxis?
A parallaxis a kozmikus távolsági létra első és legmegbízhatóbb fokozata: pontos, közvetlen távolságméréseivel kalibrálni lehet más, nagyobb távolságokra alkalmazott módszereket (például Cepheida változócsillagok, RR Lyrae, szupernóva-standardezők stb.), így az egész távolságskála megbízható alapot kap. Emellett a parallaxissal mért távolságok segítenek a csillagok fényességének, méretének és fizikai állapotának pontos meghatározásában.
Gyakorlati megjegyzések és példák
A gyakorlati számítás egyszerű: ha egy csillag parallaxisa 0,1" (másodpercív), akkor a távolsága 10 pc (kb. 32,6 fényév). Minél kisebb a parallaxis, annál nagyobb a távolság, de annál nehezebb is pontosan mérni. A mérések hibáit gondosan kezelni kell — a rendszerszintű eltérések, a csillag sajátmozgása (proper motion) és a többszörös rendszerek a pontos távolság meghatározását befolyásolhatják.
Sok állatnak, köztük az embernek is, két szeme van, amelyek biztosítják a mélységérzékelést; ezt nevezzük sztereopszisnak. Mivel a két szem a fej különböző pontjain helyezkedik el, ez adja a távolság automatikus érzékelésének alapját. Mi ezt egy normál 3 dimenziós jelenetként érzékeljük — ez a biológiai parallaxis analógja a csillagászati parallaxisnak.
