A Nemzeti Munkáspárt egy rövid életű, parlamenti alapú politikai csoportosulás volt Ausztráliában, amely formálisan mindössze néhány hónapig létezett 1916–1917 folyamán. A pártot Billy Hughes miniszterelnök alapította 1916 novemberében, miután szakított az Ausztrál Munkáspárttal (ALP). Hughes a politikai életben már korábban is kiemelkedett: 1915-ben vette át a párt vezetését és a miniszterelnöki tisztséget Andrew Fisher lemondását követően. A szakítást és az új párt megalakulását döntően a világháború alatti hadkötelezettség kérdése idézte elő: Hughes támogatta a sorkötelezettséget az első világháborúra, bár az ország lakossága az 1916-os népszavazáson elutasította azt.
Előzmények és a szakadás
1916 nyarán és őszén a hadkötelezettség kérdése mély megosztottságot okozott a Munkáspárton belül. 1916. szeptember 15-én az új-dél-walesi Munkáspárt többsége hivatalosan is kiközösítette Hughes-t, aki továbbra is a sorkötelezettség mellett érvelt. A hadkötelezettségről szóló első országos népszavazást 1916 októberében tartották, amelyet a választók elutasítottak; ezt követően a párton belüli feszültség tovább éleződött. 1916. november 14-én Hughes és 24 másik munkáspárti képviselő kisétált a munkáspárti képviselők gyűléséről, miután a maradék 43 képviselő közölte, hogy nem kívánják őt tovább vezetőjüknek.
Alapítás, ideológia és működés
Hughes és hívei megalakították a Nemzeti Munkáspártot, amelyet gyakran a nemzeti érdekek és a háborús erőfeszítések támogatásának jegyében határoztak meg. A csoport azt állította, hogy az Ausztrál Munkáspárt már nem képvisel elégséges nacionalista álláspontot, ezért egy olyan erőt kívántak létrehozni, amely egyszerre volt szociálisan radikális — például munkásjogi és jóléti elköteleződést hirdetve — és határozottan nacionalista a külpolitikai, háborús kérdésekben. A Nemzeti Munkáspárt azonban soha nem épített ki nagy, országos szervezeti hátteret: elsősorban parlamenti frakcióként működött, szervezeti struktúra hiányában. Néhány szakszervezeti tisztségviselő, valamint egyes Munkáspárt-fiókok támogatták őket, különösen Nyugat-Ausztráliában és Tasmániában.
Koalíció, egyesülés és következmények
A Nemzeti Munkáspártnak a kormányzás fenntartásához a Commonwealth Liberális Párt (CLP) támogatására kellett támaszkodnia: Hughes kisebbségi kormányt alakított a Joseph Cook vezette liberálisok parlamenti támogatásával. A háborús idők politikai realitásai és a parlamenti erőviszonyok arra vezettek, hogy a két csoport 1917 elején egyesüljön; ebből jött létre az új Ausztrál Nacionalista Párt, amelynek vezetője Hughes lett. Az új formáció a következő parlamenti választáson is sikeres volt: a Nacionalista Párt 1917-ben jelentős győzelmet aratott, és Hughes továbbra is miniszterelnök maradt, tisztségét 1923-ig megtartva.
Jelentőség és örökség
A Nemzeti Munkáspárt rövid élete ellenére fontos töréspontot jelentett az ausztrál politika történetében. A hadkötelezettség körüli vita meggyengítette a Munkáspártot, és hosszabb távon átalakította a bal–jobb kori politikai felállást: az 1917-ben létrejött Nacionalista Párt hosszú időre meghatározó erővé vált. Emellett a szakadás rávilágított arra, hogy a háborús kérdések – különösen a kötelező besorozás – milyen erős társadalmi és politikai konfliktusokat képesek kiváltani. A Nemzeti Munkáspárt maga soha nem vált tömegpárttá, szervezeti hiányosságai és rövid élettartama miatt inkább átmeneti, parlamenti jellegű politikai formációnak tekinthető.