A Mosin-Nagant az Orosz Birodalom, majd később a Szovjetunió által használt csavaros csövű puskák sorozata. Ez volt a fő fegyverük az orosz-japán háború, az első és a második világháború alatt. A második világháború után az SKS puska váltotta fel. A hidegháború alatt a Szovjetunió szövetségesei is gyakran használták, és néhány kisebb hadsereg még ma is használja. Olcsó ára miatt a civilek körében is népszerű. Ez minden idők legtöbbet gyártott csigás puskája. Több mint 37 millió Mosin-Nagant készült.

Öt darab 7,62 x 54mmR lövedék fér el benne, amelyet az orosz gépfegyverek és mesterlövészpuskák ma is használnak.

Ezt a puskát használta Vaszilij Zajcev, a második világháborús szovjet mesterlövész, minden idők egyik leghalálosabb mesterlövésze.

Története és fejlesztése

A Mosin–Nagant az 1890-es években tervezett, 1891-ben rendszeresített orosz csavarzáras puskacsalád. A puska megalkotásában fő szerepet játszottak orosz és külföldi tervezők (elsősorban S. I. Moszin és részleteiben a belga Léon Nagant tervei is befolyásolták a végleges típust). Az alapmodell folyamatosan fejlődött: az M1891/30 lett a legismertebb változat, a kettes világháború előtt és alatt számos korszerűsítést kapott. Később rövidebb csövű karabélyváltozatok (például M38, M44) és mesterlövész-kiadások (puppet scope/PU) születtek.

Felépítés és főbb jellemzők

  • Működés: csavarzáras (bolt-action) kialakítás.
  • Kaliber: 7,62×54mmR, peremes lőszer, amelyet a keleti blokk több gépfegyvere és mesterlövészpuskája is használt és ma is használ.
  • Tár: belső, nem leválasztható tár, általában 5 töltényes; töltése csíkos töltőkkel (stripper clip) történik.
  • Súly és méretek: a teljes hosszú puskák súlya ~3,8–4,1 kg körül van, a csőhossz puskaváltozatoknál nagyjából 730 mm, karabélyváltozatoknál rövidebb.
  • Hatótáv: gyakorlati pontossága célzott tűzben 500–800 m, mesterlövész változatokkal (PU) ennél nagyobb hatékonyság érhető el.
  • Kiegészítők: bajonett, egyszerű optikai irányzékok; a puskák sokféle gyári és házi módosításon estek át a szolgálat során.

Fő változatok

  • M1891 – az eredeti, hosszú csövű hadipuska.
  • M91/30 – a legelterjedtebb, korszerűsített változat (ezt használták széles körben a második világháborúban).
  • M38 és M44 – rövidebb karabélyváltozatok, utóbbi gyakran összecsukható bajonettel.
  • M1891/30 PU – mesterlövész változat, optikai irányzékkal; ilyen volt Vaszilij Zajcev fegyvere is.

Szolgálat és hadszínterek

A Mosin–Nagant hosszú szolgálatot teljesített: a orosz-japán háborúban és az első világháborúban már rendszerben állt, majd a második világháborúban a Vörös Hadsereg alapvető gyalogsági fegyvere volt. A hidegháború idején a gyártás és a készletek lehetővé tették, hogy a Szovjetunió szövetségesei és számos harmadik világbeli állam is megkapja őket; ezek a puskák szerepeltek Koreában, a közel-keleti és afrikai konfliktusokban, valamint számos gerilla- és rendfenntartó egységnél.

Civilek, gyűjtők és modern használat

A háborús többletkészletek olcsó eladása és a megbízhatóság hosszú távon is népszerűvé tette a Mosin–Nagantot a civilek, vadászok és gyűjtők körében. Sok példány maradt fenn restaurált vagy eredeti állapotban; emellett bizonyos régiókban még mindig használják egyszerű, masszív katonai puskaként.

Örökség

A Mosin–Nagant az egyik legtöbbet gyártott hadi- és lövészfegyver a történelemben – több mint 37 millió példány készült. Egyszerűsége, javíthatósága és a 7,62×54mmR lőszer továbbra is emlékeztet a típust körülvevő tartósságra és történelmi jelentőségre: ikonikus fegyver mind a katonai, mind a polgári fegyverhasználat történetében.