A nagamaki egy japán hosszú rúdfegyver, amelyet nagy, nehéz penge és a kardéhoz hasonló, különlegesen kialakított markolat jellemez. A fegyver a Kamakura-korban (1192-1333), a Nanbokucho (1334-1392) és a korai Muromachi (1392-1573) időszakban vált ismertté és használttá. Lényegében egy hosszú, egyélű kard és egy rúdfegyver közti átmeneti forma volt: a penge általában hosszú, a markolat pedig szintén nagy méretű, így a fegyver összhatása robusztus és impozáns. A penge hátsó oldalán is kialakíthattak élezett részt, részben a súly csökkentése, részben a jobb egyensúly érdekében.
A nagamaki több szempontból hasonlít a hagyományos naginatához, de a két fegyver között fontos különbség van. A nagamaki markolata, vagyis tsukája nem egyszerű fanyél volt, hanem inkább a katana markolatához hasonlóan kialakított, zsinórral betekert rész. Maga a név is erre utal: a nagamaki jelentése nagyjából „hosszú tekercselés”. A nyél teljes hosszában alkalmazott kötözés olyan megjelenést adott a fegyvernek, mint amilyen a katanákon alkalmazott hagyományos markolatborítás. Emiatt a nagamakit gyakran a no-dachi kard egyik változataként, vagyis a hosszú szamurájkardok családjába tartozó fegyverként is említik.
A nagamaki kezelése külön technikát igényelt. Általában két kézzel fogták, és a kéztartás viszonylag kötött maradt, hasonlóan a katana használatához. A naginata esetében a harcos gyakran a nyél különböző részeit is váltogatva használta a fegyvert, ezzel szemben a nagamakinál a kéz helyzete kevésbé változott, és a jobb kéz többnyire a penge közelebb eső oldalán helyezkedett el. A fegyver így inkább erőteljes, kontrollált vágásokra, söprő mozdulatokra és nagy lendületű csapásokra volt alkalmas, mint gyors, folyamatos nyéltoldásokra.
Harctéri szerepe elsősorban gyalogos fegyverként volt jelentős. A nagamaki nagy előnye az volt, hogy hosszú pengéje és nagy hatótávolsága miatt alkalmas volt a lovas ellenfelek megállítására, illetve a közelgő támadások elhárítására. Nemcsak vágásra, hanem bizonyos helyzetekben döfésre is használható volt, bár elsődlegesen mégis a széles, íves mozdulatok domináltak. Készítése azonban idő- és anyagigényesebb volt, mint egy egyszerű lándzsáé vagy naginatáé, ezért soha nem terjedt el olyan széles körben, mint ezek a gyakoribb fegyverek.
Ma az eredeti nagamaki legközelebbi ismert formái a nagamaki-naoshi példányok, vagyis olyan átalakított fegyverek, amelyeket később rövidebb vagy más arányú pengével alakítottak át. Ezek gyakran hosszú, egyenesebb és karcsúbb sziluettűek, mint az eredeti nagamaki, de még mindig megőrzik a fegyver sajátos karakterét. Ezzel szemben a naginata rendszerint rövidebb markolattal, szélesebb pengével és a hegye felé enyhén ívelt formával rendelkezik. A nagamaki ezért a japán fegyvertörténet egyik különleges, ritkább, de rendkívül érdekes darabja, amely jól mutatja, milyen sokféle megoldást alkalmaztak a szamurájkor harci eszközeinek fejlesztése során.
