Monkwearmouth–Jarrow kolostorok: angolszász tudás és művészet központja

Fedezze fel Monkwearmouth–Jarrow kolostorait: angolszász tudás, Bede öröksége, középkori művészet és hatalmas könyvtár — UNESCO-jelölt történelmi központ.

Monkwearmouth-Jarrow két angol kolostor egyetlen közösségként való működtetése volt. Mindkettőt Biscop Benedek alapította. Az elsőként épült Monkwearmouth a római építészeti stílus pompás példája volt. Az egyik első angliai ólomüvegműhelynek adott otthont. Jarrow az angolszász tanulás központja lett Észak-Angliában, és itt volt az angolszász Anglia legnagyobb könyvtára. Bede, a nagy angolszász tudós itt tanult, tanított és írt. A testvérangolszász kolostorok 2011-ben a világörökségi státuszra jelölték az Egyesült Királyságban.

Történeti háttér és alapítás

Monkwearmouthot 674-ben, Jarrowt pedig 682 körül alapította Biscop Benedek. Biscop többször járt Rómában és a kontinentális kolostorokban, ahonnan kőműveseket, üvegfúvókat és könyveket hozott magával. Ennek köszönhető a római hatású kőépítészet és az üvegművesség korai megjelenése Észak-Angliában. A két kolostor valójában egy szerzetesközösség részét képezte: a közös szabályok, könyvtár és írnoki műhely együttesen szolgálta a tanítást és a tudományos munkát.

Művelődés, könyvtár és kézirat‑műhely

Monkwearmouth–Jarrow különlegessége a nagy könyvtár és a fejlett scriptorium volt. A kolostorokban latin nyelvű teológiai, liturgikus és tudományos szövegeket gyűjtöttek, másoltak és kommentáltak. Itt tanult és alkotott Bede, aki a "Historia ecclesiastica gentis Anglorum" (Az angol nép egyháztörténete) szerzőjeként a középkori Anglia legfontosabb írói közé tartozik.

Az egyik leghíresebb kézirati teljesítmény a kolostorokhoz köthetően a Codex Amiatinus, a korai teljes Vulgata‑ótestamentumot és újszövetséget tartalmazó kézirat, amelyet a 8. század elején készítettek itt. A munkálatokat Ceolfrith apát idején végezték el, és egyik példányát Rómába szánták ajándékként.

Építészet és művészet

Monkwearmouth épületein jól látható a római építészeti hagyomány hatása: vastag kőfalak, félköríves ablakok és egyszerű, tartós szerkezet jellemezte az épületeket. A kolostorban működő ólomüvegműhelynek köszönhetően az üvegfestészet korai példái is fellelhetők voltak – ezek közül sajnos kevés maradt fenn eredeti állapotban, de a műhely jelentőséget adott a helynek a művészettörténet szempontjából.

Szerep a középkori társadalomban és örökség

A kolostorok fontos szerepet játszottak a helyi és regionális oktatásban, írástudás fenntartásában, a liturgia és az egyházi irányítás kiszolgálásában. A tudás megőrzése és továbbadása révén Monkwearmouth–Jarrow az angolszász kultúra és művelődés egyik meghatározó központja lett.

Ma a két templom, St Peter's Monkwearmouthban és St Paul's Jarrowban, továbbra is kiemelt történelmi jelentőségű épületek; egyes részeik az angolszász korból származnak, és látogathatók. A helyi múzeumok és látogatóközpontok bemutatják a kolostorok történetét, a kézirat‑készítést és Bede munkásságát.

Védettség és kutatás

A Monkwearmouth–Jarrow komplexum és története régóta foglalkoztatja a történészeket és régészeket. Az épületek és a talaj alatti maradványok feltárása során sok információ gyűlt össze a középkori szerzetesi életről, kézművességről és könyvmásolásról. A helyszínt 2011-ben felvették az Egyesült Királyság világörökségi javaslatlistájára, ami a nemzeti és nemzetközi elismerést is tükrözi a kolostorok történelmi és kulturális fontossága miatt (világörökségi jelölés említése az eredeti szövegben).

Összességében Monkwearmouth–Jarrow nemcsak az építészet és a művészet korai angolszász példáit őrzi, hanem a korai középkori tudás, könyvmásolás és oktatás egyik legfontosabb központja is volt Angliában.

Történelem

674-ben Benedict Biscop, egy észak-amerikai nemes, Monkwearmouth néven kolostort épített. Egfrith, Northumbria királya ötven hide földet adott neki a Wear folyó torkolatánál. Ezt a kolostort Szent Péternek szentelték, és a Monkwearmouth-i Szent Péter-kolostor nevet kapta. Benedek azt akarta, hogy kolostora a tanulás és a vallás központja legyen. Benedek frank kőműveseket használt a kolostor építéséhez, akiket Angliába hozott. Monkwearmouth volt az első (és Jarrow a második) kőből épült templomépítmény Angliában. Benedek frank üvegműveseket hozott ide, hogy a templom és a kápolnák ablakait finom ólomüveggel szereljék fel. Műhelyt hoztak létre ott, Monkwearwolfban. Egy éven belül a kolostor elkészült. 678-ban Agatho pápa levele felmentette a kolostort a külső ellenőrzés alól. Benedek megkapta az összes berendezési tárgyat, szent edényeket, díszeket és ruhákat. Egyeseket helyben talált, másokat pedig Franciországban és Rómában vásárolt. 682-ben Egfrith király további negyven hold földet adott Benedeknek egy második kolostor számára. Ez a Trent folyó torkolatánál, Jarrow-nál lett volna. A jarrow-i apátság felavatási ünnepségére 685. április 23-án került sor. A Szent Pálról elnevezett testvérkolostor befejezésekor Benedek Ceolfrith apátot bízta meg. Bede, aki akkoriban körülbelül tízéves volt, egyike volt azoknak a szerzeteseknek, akik vele tartottak. Egfrid király, aki ott volt a felavatáson, kevesebb mint egy hónappal később meghalt a piktek elleni csatában. A két, egymástól mindössze hét mérföldre lévő testvérapátságot egynek tekintették.

A Benedek által alapított könyvtár lehetővé tette Bede számára, hogy megírja műveit, köztük a híres Ecclesiastical History of the English People című művét.information from. Nem volt még egy ilyen könyvtár Angliában. Benedek 689-ben bekövetkezett haláláig négy utazást tett Rómába és délre, és minden alkalommal nagy könyvgyűjteményt hozott haza. Bede munkásságának teljes terjedelme még mindig nem lenne lehetséges, ha nem lett volna Ceolfrid, a negyedik apát. Ő megduplázta a Biscop Benedek által hátrahagyott könyvtár méretét.

A Monkwearmouth-Jarrow-i scriptoriumot nagyon lefoglalták. Egyre nagyobb volt a kereslet a bibliák, könyvek, dokumentumok és különösen Bede műveinek másolatai iránt. Anglia más részeiből és a kontinensről is érkeztek kérések. A scriptoriumból származó művek Leningrádban, Rómában és Európa más részein is megtalálhatók voltak. A termékei iránti egyre növekvő kérések hatására a Monkwearmouth-Jarrow-i scriptorium gyorsabb írásmódot alkalmazott, amelyet a későbbi művekben használtak.

794-ben, alig egy évvel azután, hogy a vikingek kifosztották Lindisfarne-t, a vikingek megtámadták Monkwearmouth-t és Jarrow-t. A lángok olyan forróak voltak, hogy az üveg megolvadt. Mindkét helyszínt egy időre elhagyták. Northumbria partvidékén való elhelyezkedésük miatt könnyű célpontjai voltak a viking támadásoknak. Az ikerkolostorokat újjáépítették. Sok régi romtól eltérően, amelyek idővel eltűnnek, Monkwearmouth és Jarrow régi falai még mindig láthatók. A 674-ben és 682-ben épült eredeti épületek helyébe lépett modern épületek mellett vagy azok részei.

A tiszteletreméltó Bede

Keresés betűvel