
A vektor olyan matematikai objektum, amelynek van egy mérete, az úgynevezett nagysága, és egy iránya.
Egy vektor például arra szolgál, hogy megmutassa a távolságot és az irányt, amerre valami mozog. Ha útbaigazítást kérünk, és valaki azt mondja: "Menjünk egy kilométert észak felé", az egy vektor. Ha azt mondja, hogy "Menj egy kilométert", anélkül, hogy irányt mutatna, az egy skalár lenne.
A vektorokat általában nyilakként rajzoljuk. A nyíl hossza arányos a vektor nagyságával. Az irány, amelybe a nyíl mutat, a vektor iránya.
Alapfogalmak és jelölés
Vektor-ot gyakran kis félkövér betűvel jelölünk, például v, u vagy a → v (nyíllal). Egy vektor komponensekkel is megadható: például kétdimenzióban v = (x, y), három dimenzióban v = (x, y, z). A komponensek a vektor koordinátái egy adott koordináta-rendszerben.
Hossz (norma) és egységvektor
A vektor hossza vagy normája (|v| vagy ||v||) a komponensekből számítható: kétdimenzióban |v| = sqrt(x² + y²), három dimenzióban |v| = sqrt(x² + y² + z²). Példa: v = (3, 4) esetén |v| = 5.
Egységvektor az a vektor, amelynek hossza 1. Egy vektorból egységvektort kapunk úgy, hogy elosztjuk a vektort a hosszával: e = v/|v| (amennyiben v ≠ 0).
Algebrai műveletek
- Összeadás: v + w komponensenként: (x1, y1) + (x2, y2) = (x1 + x2, y1 + y2). Geometriailag vektorok „láncba fűzésével” adhatók össze.
- Skalárral szorzás: a·v = (a·x, a·y, a·z). A skalár megváltoztatja a vektor hosszát, és ha negatív, megfordítja az irányát.
- Zérusvektor: 0 = (0, 0, ...) — minden vektorhoz hozzáadva nem változtatja azt.
Skaláris szorzat (dot product)
A skaláris szorzat v·w = x1·x2 + y1·y2 (+ z1·z2) komponensenként számolva. Kapcsolat a szöggel: v·w = |v||w|cosθ, ahol θ a két vektor közötti szög. A skaláris szorzatból kapjuk meg a vektorok egymásra vetületét és azt, hogy merőlegesek‑e (v·w = 0 ⇒ merőlegesek).
Vektoriális szorzat (kereszt-szorzat)
Három dimenzióban létezik a vektoriális szorzat v × w, amely v és w-re merőleges vektort ad; hossza |v×w| = |v||w|sinθ és iránya a jobbkéz-szabály szerint határozódik meg. A kereszt-szorzatot gyakran használják a fizikában forgások és területek számítására.
Koordináta-reprezentáció, bázis és lineáris kombináció
Egy adott bázis (például az e1 = (1,0,0), e2 = (0,1,0), e3 = (0,0,1) standard bázis) mellett minden vektor előállítható lineáris kombinációként: v = x·e1 + y·e2 (+ z·e3). A vektorok lineáris függetlensége és a bázisok fogalma a vektorterek alapjai — ezek fontosak a dimenzió meghatározásához és a vektorműveletek általánosításához.
Példák
- Geometriai példa: v = (3, 4) → hossz = 5.
- Összeadás: (1, 2) + (3, 1) = (4, 3).
- Skalárral szorzás: 2·(1, 2) = (2, 4).
- Skaláris szorzat: (1, 2)·(3, 1) = 1·3 + 2·1 = 5. Ebből a két vektor közötti szög is kiszámítható.
Alkalmazások
A vektorok a matematika és a fizika alapvető eszközei: mechanikában (erők és sebességek), számítógépes grafikában (pozíciók, normálvektorok), mérnöki számításokban és numerikus módszerekben (irányok, gradiens) egyaránt használják őket. A vektorok általánosítása, a vektorterek és mátrixok pedig a lineáris algebra központi témái.
Összefoglalás
Röviden: a vektor irányt és nagyságot ad meg, 2D vagy 3D komponensekkel ábrázolható, és algebrai műveletek (összeadás, skalárszorzás, skaláris és vektoriális szorzat) segítségével kezelhető. A vektorok megértése alapvető a modern matematika és vele kapcsolatos tudományok számára.

