Maschinengewehr 42
Az MG 42 (németül: Maschinengewehr 42, azaz "géppuska 42") egy általános célú géppuska volt. A náci Németországban hozták létre. A Wehrmacht 1942-ben kezdte használni. A német fegyveres erőknél az MG 34 géppuskával együtt használták (és néha felváltotta). Mindkét fegyvert gyártották és használták a háború végéig.
Az MG 42 arról volt ismert, hogy megbízható, egyszerű és könnyen használható. Azonban leginkább a nagyon magas tűzgyorsaságáról ismert, ezért a németek "Hitlersäge", azaz "Hitler fűrésze" néven emlegették. Voltak más, hasonló tűzerővel rendelkező automata fegyvertípusok is. Ilyen például a francia Darne, a magyar-Gebauer, az orosz 7,62 mm-es ShKAS és a brit Vickers K géppuska. Mivel azonban az MG 42 a lőszert övről kapta, és a csöve könnyen cserélhető volt, hosszabb ideig tudott tüzelni, mint ezek a fegyverek.
Az MG 42-t a náci Németország kapitulációja után új fegyverek létrehozására használták. Az MG1 (MG 42/59) szinte teljesen megegyezett az MG 42-vel. Az MG1-ből lett az MG1A3, amelyből pedig az MG 3. A svájci MG 51, a SIG MG 710-3, az osztrák MG 74 és a spanyol 5,56 mm-es Ameli könnyű géppuska mind az MG 42-ből készült. Az M60 és a belga MAG is lemásolt néhány jellemzőt. Az MG 42-t a háború után is számos fegyveres csoport használta.
Történelem
Fejlesztés
Az 1930-as években a német hadsereg elkezdte használni az MG 34-et. Az MG 34-et tartották az első általános célú géppuskának. Az MG 34-nek gyorsan cserélhető csöve volt. Nagy tárakból vagy övről is tudott tüzelni. Ez azt jelentette, hogy az MG 34 sokkal hosszabb ideig tudott tüzelni, mint az olyan fegyverek, mint a Browning automata puska, a japán Type 11, a brit Bren és a francia Châtellerault LMG. Emellett sokkal könnyebb volt, mint az olyan fegyverek, mint a Vickers géppuska és az M1917 Browning géppuska. Az MG 34 emellett nagyon jól cserélhető volt. Képes volt öv- és dobtárból is tüzelni. Emellett állványról vagy páncélozott járművekből is lehetett tüzelni vele. Még a Luftwaffe egyik fő védelmi fegyverévé is vált MG 81 néven. MG 34 Panzerlauf néven második lövegként is használták harckocsikon. Az MG 34-nek azonban voltak problémái. Ilyen volt például, hogy az MG 34 könnyen elromlott, ha por került rá. Emellett elég drága volt a gyártása. Az MG 34S a konstrukció továbbfejlesztéseként készült.
Annak érdekében, hogy ezeket a problémákat orvosolni lehessen, pályázatot írtak ki, hogy megtalálják az MG 34 helyettesítését. Három céget kértek fel a csere megtervezésére. Ezek a következők voltak: Metall und Lackierwarenfabrik Johannes Großfuß AG, Rheinmetall-Borsig és Stübgen. A Großfuß AG terve bizonyult a legjobbnak. Furcsa módon a Großfuß nem gyártott fegyvereket. Leginkább fémlámpákat készítettek. Ernst Grunow volt a Großfuß egyik vezető tervezőmérnöke. Semmit sem tudott a gépfegyverekről, amikor közölték vele, hogy részt vesz a projektben. Viszont sokat tudott azokról a gépekről, amelyekkel egy termékből sokat lehetett gyártani (tömegtermelés). Grunow elment egy katonai géppuskás tanfolyamra, hogy jobban megértse a gépfegyvereket. Néhány katonától is kért információkat. Ezután felhasznált néhány, Mauser által használt ötletet, és hozzáadott néhány olyan tulajdonságot, amelyet a hadsereg géppuskásaival folytatott beszélgetésekből és a II. világháború elején történt dolgokból ismert. Az új konstrukciót, az MG 42-t sokkal könnyebb volt megépíteni. Az új fegyver elkészítése 75 órát vett igénybe. Az MG 34-hez azonban 150 órára volt szükség. Az új fegyver 250 RM-ba került. Az MG 34 azonban 327 RM-ba került. Az MG 42 szintén préselt fémből készült. Ez megkönnyítette az elkészítését, mint más géppisztolyokét.
Ezt a fegyvert végül MG 39-nek nevezték el. Összességében hasonló volt az MG 34-eshez. A lövész számára az egyetlen nagy változás az volt, hogy már nem lehetett dobtárból tüzelni. Ez azt jelentette, hogy a fegyvernek övről vagy egy dob alakú tárból kellett tüzelni, amely a fegyver oldalára volt erősítve, és egy öv volt benne.
A fegyvert hivatalosan is szolgálatba állították. A fegyvert 1942-ben kezdték gyártani MG 42 néven. A Großfuß, a Mauser-Werke, a Gustloff-Werke és néhány más cég kapott megbízást az MG 42 gyártására.
Szerviztörténet
Az MG 42 nagyon nagy tűzgyorsasággal rendelkezett. Percenként körülbelül 1200 lövést tudott leadni. Ez kétszerese volt a brit Vickers géppuska és az amerikai Browning sebességének. A katonák annyira rettegtek az MG 42-től, hogy az Egyesült Államok hadserege kiképzőfilmeket készített, hogy segítsen a katonáknak feldolgozni a félelmet, amikor az MG 42 ellen harcba szállnak. Ilyen nagy sebességnél az emberi fül nem könnyen hallja egyetlen lövés hangját sem. Ez azt jelentette, hogy a fegyver az "rrrrp"-hez hasonló hangot adott ki. A szövetséges katonák az MG 42-nek a "Hitler zúzófűrésze" becenevet adták.
Amikor az MG 42-es hosszú ideig lőtt, sok lőszert használt el. Emiatt a német MG 42 lövész általában csak rövid sorozatlövésekben lőtt a fegyverrel.
A cső megváltoztatásának módja miatt az MG 42 nem volt használható a második világháborús német tankokon. Egy tankon azonban használható volt. Ezt a tankot Jagdpanzer IV-nek hívták.
A második világháború alatt minden német géppuskás osztagnak volt egy MG 42-es.
Német SS-katona MG 42-es MG-vel, Franciaország, 1944.
Fallschirmjägerek Monte Cassino védelmében.
Használja a
Az MG 42 súlya 11,8 kg volt. Ez könnyebb volt, mint az MG 34.
Az MG 42 általában hatfős legénységgel rendelkezett. Ezek az emberek a következők voltak: az ágyúparancsnok (az a személy, aki megmondta az 1-es számúnak, hogy mit csináljon az ágyúval), az 1-es számú, aki hordozta és elsütötte az ágyút, a 2-es számú, aki az állványt hordozta, valamint a 3-as, 4-es és 5-ös számú, akik lőszert, extra csöveket és a földbe ásott lövészárkok kiásásához szükséges szerszámokat hordták. Ezt a nagy csapatot gyakran csak három főre csökkentették: a lövész, a töltő (aki a lőszert töltötte a fegyverbe és hordta a csöveket) és a spotter (az a személy, aki a célpontokat figyelte, hogy a lövész lőhessen rájuk). Az osztag vezetője és segítője MP-40-es géppisztolyokat kapott.
Az MG 42-t szinte minden német páncélozott járművön használták. Harcban a fegyver csöve másodpercek alatt cserélhető volt.
Az MG 42 nagyon tartós volt. A fegyver működésének fenntartásához mindössze némi olajra volt szükség. Az MG 42-t sárba vagy vízbe lehetett dobni, és még mindig működött.
Sok német lövész feladata volt a géppuska támogatása. Ha az MG 42 és legénysége megmozdult, a lövészek fedezték őket, hogy biztonságban legyenek. Amikor a legénység felállította az MG 42-t, a lövészek lyukakat ástak a földbe, hogy az MG 42 legénysége leülhessen. Amíg az MG 42 tüzelt, a lövészek lőszert hordtak a tüzéreknek.
Egy harcban használt MG 42-es általában 3000 lövést használ el naponta.
Egy MG 42-es állványon.
Tervezés
Az MG 42 nyitott zárszerkezetű, szíjtöltésű 7,92 mm-es lőszerrel tüzel.
Az MG 42 csak teljesen automatikusan tud tüzelni. Az egyes lövések még az MG 42-vel gyakorlott emberek számára is nagyon nehezek. Ennek oka a fegyver nagy tűzgyorsasága.
Az MG 42 csöve gyorsan cserélhető. A csőben van egy eszköz, amely ezt megkönnyíti. Ez a funkció hasonló a Thompson könnyűfegyverhez.
Az MG 42 különböző típusai
MG 45
1944-ben a Harmadik Birodalomban kezdett hiányt szenvedni az anyagokból. Ez vezetett az MG 45 (vagy MG 42V) kifejlesztéséhez. Ez még nagyobb tűzgyorsasággal rendelkezett, és könnyebb volt elkészíteni.
T24 géppuska
Az amerikai hadsereg a háború alatt megpróbálta lemásolni az MG 42-t. Úgy gondolták, hogy a Browning automata puska és az M1919A4 gyalogosok számára lehetséges helyettesítője lehet. A Saginaw Steering Gear készített egy prototípust, és T24 géppisztolynak nevezte el. Rájöttek azonban, hogy a .30-06-os töltény, amelyet a fegyver kilőne, túl hosszú lehet. A prototípussal kapcsolatban egy tervezési probléma is felmerült. Ezek a problémák azt jelentették, hogy a projektnek véget vetettek.
M53
Jugoszlávia a Zavodi Crvena Zastava vállalatnál gyártotta az MG 42-t M53 géppuskaként. Ezt licenc alapján tették. Ez a fegyver még mindig a 7,92 x 57 mm-es Mauser töltényt lőtte ki. Ezáltal az M53 szinte pontos másolata volt a német MG 42-nek. Az egyetlen nagy különbség, hogy a tűzgyorsasága alacsonyabb, mint az MG 42-é. Néhány M53-ast Irakba küldtek az 1980-as években. Az Öböl-háborúk során is sokat használták őket. Az M53-as a Šarac becenév alatt volt ismert.
MG 3
A Beretta MG 42/59 csak az MG 42 volt néhány apró változtatással. Ezt még mindig használja az olasz hadsereg. A Rheinmetall MG 3 szintén csak az MG 42 némi változtatással. Az MG 3-t a német fegyveres erők (Bundeswehr) használják.
MG 74
Az MG 42 utolsó típusát MG 74-nek nevezik. Ausztriában fejlesztették ki. Az osztrák fegyveres erők fő géppisztolya 1974 óta.
Sokféle MG 42.
Az osztrák szövetségi hadsereg által használt MG 74-es.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az az MG 42?
V: Az MG 42 egy általános célú géppuska, amelyet a náci Németországban alkottak meg, és 1942-ben a Wehrmacht széles körben alkalmazta.
K: Hogyan hasonlított az MG 42 az MG 34-hez?
V: Az MG 42-t néha az MG 34 helyettesítésére használták, de mindkét fegyvert gyártották és használták a háború végéig. Az MG 42 arról volt ismert, hogy megbízható, egyszerű és könnyen kezelhető volt, és sokkal nagyobb tűzgyorsasággal rendelkezett.
K: Miért hívták a németek az MG 42-t "Hitlersäge"-nek?
V: A németek az MG 42-est "Hitlersäge"-nek, azaz "Hitler fűrészének" nevezték a nagyon magas tűzgyorsasága miatt.
K: Milyen más automata fegyvertípusok rendelkeztek hasonló tűzerővel, mint az MG 42?
V: Az MG 42-hez hasonló tűzerővel rendelkező egyéb automata fegyverek közé tartozik a francia Darne, a magyar-Gebauer, az orosz 7,62 mm-es ShKAS és a brit Vickers K géppuska.
K: Mi különböztette meg az MG 42-t ezektől a többi fegyvertől?
V: Az MG 42 hosszabb ideig tudott tüzelni, mint ezek a többi fegyver, mivel a lőszert övről kapta, és a csövét könnyű volt cserélni.
K: Milyen új fegyvereket hoztak létre az MG 42-ből a náci Németország kapitulációja után?
V: Az MG1 (MG 42/59) szinte teljesen megegyezett az MG 42-vel, és ez lett az alapja az MG1A3-nak, majd végül az MG 3-nak. Az MG 42-ből tervezett egyéb fegyverek közé tartozik a svájci MG 51, a SIG MG 710-3, az osztrák MG 74 és a spanyol 5,56 mm-es Ameli könnyű géppuska. Az M60 és a belga MAG is lemásolt néhány jellemzőt.
K: A háború után is használták az MG 42-t?
V: Igen, az MG 42-t a háború után is számos fegyveres csoport használta.
