A Vasálarcos Ember: azonosítatlan rab és rejtélye a XIV. Lajos korában
A Vasálarcos Ember rejtélye XIV. Lajos udvarában: titokzatos rab, arca elrejtve, vitatott név és évszámok — feltárjuk az 1669–1703 közötti sorsát és temetésének nyomait.
A vasmaszkos ember XIV. Lajos foglya volt, akinek személyazonossága ma sem bizonyítottan ismert. A férfi 1669-től 1703-ban bekövetkezett haláláig volt bebörtönözve. A férfit arra kényszerítették, hogy az arca felett legtöbbször fekete kendőt viseljen; senki sem látta az arcát. A rabnak mindig ugyanaz az őre volt: Bénigne Dauvergne de Saint‑Mars, akinek a feletteseihez írt levelei adják a legtöbb fennmaradt tényt a fogvatartásról. Amikor először bebörtönözték, a férfi személyazonosságát Eustache Dauger néven adták meg; ezt a nevet sokan ál‑ vagy álnevének tekintik. A párizsi Saint-Paul-Saint-Louis templom temetőjében van eltemetve. Sírkövén az áll, hogy a neve Marchiali volt. Más források a Marchioly vagy Marchialy nevet is megadják.
Fogvatartás, őrizet és források
Legfontosabb forrásaink a Saint‑Mars és felettesei (például Louvois) közötti levelezések, a börtönnaplók és a temetési bejegyzések. Ezekből tudjuk, hogy a férfit különösen szigorúan őrizték, és soha nem engedték, hogy neve, arca vagy története nyilvánosságra kerüljön. Saint‑Mars volt az ő állandó őre, és több helyre is költöztette: a fogság évei alatt a rabot különböző erődökben és börtönökben tartották — többek között Pignerol (Pinerolo környéke), Exilles és az Île Sainte‑Marguerite szigete említhető a forrásokban —, végül Párizs környékén temették el.
A maszk anyaga és a valóság
A köznyelvben és a művészi feldolgozásokban gyakran vasmaszkról beszélnek, ám a történeti dokumentumokban található utalások nem mind egyértelműek: több feljegyzés fekete kendőről vagy bársonymaszkokról ír. Voltaire és később Alexandre Dumas irodalmi munkái erősen hozzájárultak a „vasmaszk” romantikus, vaskos mitologizálásához. A kutatók többsége ma már úgy véli, hogy a maszknak inkább a láthatóság és az azonosíthatóság megakadályozása volt a célja, nem feltétlenül az, hogy valóban vasból készült darab volt.
Személyazonossági elméletek
A fogvatartott kilétéről számos elmélet született; egyik sem tekinthető bizonyítottnak. A leggyakoribb feltételezések:
- Eustache Dauger valódi személye: egyes kutatók szerint az eredeti név inkább ál‑név vagy leplezés volt, és maga a név feljegyzésekben maradt meg.
- Politikai vagy kémkedéssel kapcsolatos titok: az egyik elmélet szerint a rab valamilyen állami titkot vagy kompromittáló információt hordozott, ezért tették különösen diszkrétté az őrizetét.
- Nemesi vagy dinasztikus kapcsolat: irodalmi és népszerű elméletekben felmerült, hogy a fogvatartott királyi vagy nemesi származású lehetett (a legismertebb fikciós változat szerint XIV. Lajos ikertestvére), de erre bizonyíték nincs.
- „Marchiali” felirat: a sírkőre vésett név miatt egyes kutatók és amatőr nyomozók olasz vagy más mediterrán eredetet vélelmeznek, ám a névvariánsok miatt ez sem tisztázott.
Kulturális hatás
Az ismeretlen fogoly története nagy hatást gyakorolt az irodalomra és a kultúrára: Voltaire foglalkozott vele, majd Alexandre Dumas nagyszabású regényfolyamában (A gróf Monte Cristo szerzőjének kortársa) a „vasmaszk” legendája újjászületett mint izgalmas, romantikus rejtély. Számos film, színdarab és kutatás foglalkozott a témával azóta is, és a „vasmaszkos ember” a titok és a királyi intrika szimbólumává vált.
Összegzés
Röviden: a vasmaszkos ember körüli alapvető tények viszonylag jól dokumentáltak — 1669 és 1703 közötti fogság, az állandó őr jelenléte, a névként szereplő Eustache Dauger és a párizsi temetés —, ám személyazonossága, a maszk anyaga és a valós motivációk a fogvatartás mögött továbbra is vitatottak. A rendelkezésre álló levéltári források és a sírkövi felirat ugyan segítenek rekonstruálni az eseményeket, de a teljes igazság minden részlete ma még rejtve marad.
L'Homme au Masque de Fer (A vasmaszkos férfi). Névtelen metszet (metszet és mezzotinto, kézzel színezve) 1789-ből. Az eredeti (itt nem látható) felirat szerint a vasmaszkos férfi Louis de Bourbon, Vermandois grófja, XIV. Lajos törvénytelen fia volt.
A vasmaszkos ember cellája Sainte Margerite szigetén
Annak a férfinak a bábuja, akit Vaux le Vicomte kastélyában raboskodtak több éven át.
Történelem
Ez a férfi először egy levélben szerepel, amelyet Erzsébet Charlotte pfalzi hercegnő írt Hannoveri Zsófiának 1711-ben. Elmondja, hogy maszkot kellett viselnie, méghozzá állandóan, de a személyazonosságáról semmit sem tud. Egy 1698-as levélben a Bastille egyik őre említi, hogy egy idős foglyot hoztak a Bastille-ba, és hogy ennek a fogolynak maszkot kellett viselnie. A fogoly őre Bénigne Dauvergne de Saint-Mars. Ez a személy számos levelet írt François Michel Le Tellier de Louvois-nak, az akkori hadügyminiszternek. Abban az időben erős cenzúra volt; a levelek mintegy 90%-a elveszett.
1669. augusztus 24-én Pinerolóban bebörtönöztek egy férfit. Pinerolo a Pignerol nevet viselte, és akkoriban Franciaországhoz tartozott. Augusztus 19-én Louvois bejelentette, hogy ez a dunkerque-i fogoly nagyon fontos személy, de még nem tartóztatták le. A fogoly neve Eustache Dauger volt. Pinerolóban találkozott más fontos foglyokkal, például Nicolas Fouquet-vel vagy Antoine Nompar de Caumont-val. Dauger beszélhetett Fouquet-val. Daguer időnként Fouquet szolgájaként tevékenykedett, amikor Fouquet szolgája beteg volt. Fouquet 1678-ban nagyobb szabadságot kért, és ez a kívánsága teljesült. Fouquet 1680-ban bekövetkezett halálakor egy lyukat fedeztek fel az ő és Caumont cellája között. Ettől kezdve mind Fouquet szolgája, mind Dauger elkülönült Caumont-tól. Mind a vasmaszkos férfit, mind Fouquet szolgáját a mindössze 26 kilométerre fekvő Exilles-be szállították.
1682-ben a kettő különvált. Fouquet szolgája 1687-ben meghalt. Mivel Exilles-t háború fenyegette, a vasmaszkos embert a Cannes melletti Sainte-Marguerite szigetére helyezték át. Ebben az időben csak egy másik személyt tartottak fogva Sainte-Marguerite-ben. Dauger-t 1698 szeptemberében a párizsi Bastille-ba szállították, ahol 1703-ban meghalt. Minden alkalommal, amikor az ismeretlen foglyot átszállították, ez vonatkozott Saint-Marsra is, aki pozícióba emelkedett. Az áthelyezés a Saint-Mars által őrzött néhány másik fogolyra is vonatkozott.
Amikor nyilvánosan vagy idegenekkel volt, Daugernek maszkot kellett viselnie. Senkivel sem léphetett kapcsolatba. Amikor áthelyezték, az emberek látták, hogy senki sem látja az arcát, nem hallja a hangját, és nem is beszélhet vele.
Ennek ellenére az emberek mindig úgy látták, hogy viszonylag nyugodtan érzi magát. Hetente kétszer kapott új, mosott ruhát, és bármilyen könyvet kérhetett. Engedélyezték neki, hogy lanton játsszon, és orvoshoz is mehetett, ha erre volt igény. Saint-Mars napi 12 livre-t kapott, a fogoly élelmezésére és italára. A cella, amelyet Sainte Marguerite-ban foglalt el, 5000 livre-ba került. Pinerolóban egy különleges cellát építettek, amelybe három ajtón keresztül kellett belépni. Ez a cella hangszigetelt volt, semmit sem lehetett hallani a cellán kívül. Saint-Mars személyesen felelt a vasmaszkos ember jólétéért. Vannak tanúvallomások arról, hogy a jelenlétében a tiszteknek le kellett venniük a kalapjukat, és csak akkor vehették vissza, ha erre felszólították őket.
A beszámolók szerint a fogoly halálakor körülbelül 60 éves volt. Amikor 1687-ben Exillesbe szállították, a rabnak már ősz haja volt.
A maszk
A vasmaszkos férfi nem viselt mindig maszkot. Valószínű, hogy csak akkor viselte, amikor áthelyezték, hogy az emberek ne ismerhessék fel. Ha állandóan viselte volna a maszkot, az fertőzésekhez vezetett volna. Ráadásul mivel a fogoly férfi volt, az arcába növő hajat időről időre le kellett vágni. A maszk viselésének szükségességét csak kétszer említik: a Bastille-ba való átszállítását elrendelő dokumentumban, valamint a Cannes melletti szigetre való átszállításakor.
A Bastille-ba való szállítást elrendelő dokumentum, 1698
Voltaire találmánya?
Voltaire 1717-ben a Bastille-ban raboskodott. Elmondása szerint ez a fogoly a király egyik idősebb testvére volt. 1751-ben adta ki A Louis XIV. évszázada című művét, amelyben egy fejezetet szentel a vasmaszkos férfi történetének részletezésére. Voltaire szerint a férfi 1661-ben, Mazarin bíboros halála után került börtönbe. Lehetséges, hogy a ma ismert dolgok nagy része Voltaire találmánya, aki ezt az embert használta fel arra, hogy példát mutasson arra, milyen rossz lehet egy abszolút uralkodó.
Az igazi Eustache Dauger
Amikor a legelső levélben bejelentette a fogoly érkezését, Louvois "Eustache Dauger"-ként adta meg a nevét. A történészek kiderítették, hogy volt egy ilyen nevű férfi, aki akkoriban még élt. Ennek a férfinak a teljes neve Eustache Dauger de Cavoye volt. A feljegyzések szerint Eustache 1637. augusztus 30-án született, és François Dauger fia volt, aki Richelieu bíboros szolgálatában álló őr volt. Azt is kiderítették, hogy Eustache-nak a jelek szerint köze volt a méregügyként ismertté vált ügyhöz. Ez az "ügy" 1675-től körülbelül 1680-ig tartott. Számos nemest megmérgeztek, vagy kivégeztek boszorkányság miatt. Eustache akkor került kegyvesztetté, amikor kiderült, hogy pazar partikon vett részt, amelyeken fekete miséket és valószínűleg homoszexuális szexet is tartottak. Az 1930-as években kiderült, hogy a valódi Eustache Daugher a párizsi Saint-Lazaire börtönben halt meg. A börtön a 17. században egy elmegyógyintézet volt, amelyet szerzetesek vezettek elmebetegek számára. Sok nemesi család használta arra, hogy megszabaduljon a család "fekete bárányaitól". A feljegyzések szerint a valódi Dauger nevű férfit a párizsi Saint-Lazaire-ben tartották fogva, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a hamis Daugert Pignerolóban tartották fogva. Louis-Henri de Loménie de Brienne szerint, akit szintén Saint-Lazaire-ben tartottak fogva abban az időben, a valódi Eustache Dauger de Cavoye az 1680-as évek végén erős alkoholfogyasztás következtében halt meg. A történészek mindezt elég bizonyítéknak tartják arra, hogy a maszkos férfinak semmi köze nem volt az álarcoshoz.
Az identitással kapcsolatos elméletek
Jelöltek
Több elmélet is létezik arról, hogy ki lehetett ez a fogoly. A legvalószínűbbek közül néhányat az alábbiakban ismertetünk
XIV. Lajos testvére
Voltaire úgy vélte, hogy ez a férfi XIV. Lajos ikertestvére volt. Voltaire szerint ez a férfi máshol nőtt fel, mint XIV. Lajos. Azt mondta, hogy a férfi 1661-ben került börtönbe, néhány hónappal Jules Mazarin halála után. Marcel Pagnolnak is ez a feltevése.
A királynő törvénytelen gyermeke
Egy másik feltételezés szerint a fogoly a királynő, Ausztria Anna törvénytelen gyermeke volt. Az apa vagy Mazarin bíboros, vagy George Villiers, 1. Buckingham hercege, vagy valamelyik muskétás lehetett. Richelieu bíboros szervezte volna meg ezt a találkozót. Ez az elmélet azonban kevésbé valószínű, mert a gyermeknek nem lett volna joga a trónra, és ezért a bebörtönzésének nem lett volna semmi értelme.
XIV. Lajos apja
A fogoly lehetett XIV. Lajos apja. Richelieu-nek viszonya lehetett Anna királynéval, és mind XIV. mind XIII. Lajosnak meg kellett volna akadályoznia, hogy Gaston de Bourbon, d'Orléans hercege király legyen.
Valaki, aki tud Louis származásáról.
XIII. Lajos boncolása megállapította, hogy XIII. Lajos nem tudott gyermeket nemzeni. Aki ezt tudta, az tudott XIV. Lajos származásáról, és potenciálisan veszélyes lehetett rá nézve. Ez az elmélet szerint a fogoly valójában a boncolást végző orvos volt.
Összefoglaló
Ma már nincs olyan meggyőző elmélet, amely megmagyarázná, hogy ki is volt ez az ember valójában. Az utolsó személy, aki ismerte a fogoly személyazonosságát, valószínűleg Michel Chamillart, XIV. Lajos kormányának egyik minisztere volt. Chamillart 1723-ban halt meg.
A király rokona
Azok az elméletek, amelyek a foglyot XIV. Lajos családjának részeként látják, figyelmen kívül hagyják, hogy akkoriban nagy volt a társadalmi ellenőrzés. Egy gyermek születése a király udvarában, vagy akár a nemesek körében nyilvános esemény volt. XIV. Lajos születésénél több száz ember volt jelen. Lajos ikertestvérének "titkos születése" igen valószínűtlen. A társadalmi ellenőrzés mértéke szinte lehetetlenné tette, hogy Ausztriai Annának viszonya lett volna. Anna többször volt terhes, ami azt jelenti, hogy férje, XIII. Lajos képes volt gyermekeket nemzeni. Egy másik tény, amely az ellen az elmélet ellen szól, hogy a fogoly a király rokona volt, az, hogy a fogoly időnként szolgai beosztást töltött be. XIV. Lajos idejében a nemesi származású emberek nem lettek volna szolgák.
Szolga
Azoknak az elméleteknek, amelyek a foglyot szolgának tekintik, szintén megvannak a gyengeségei: Bár bebörtönözték, kényelmes életet élt. Egy egyszerű szolgát megöltek volna, és senki sem törődött volna a kényelmével. Ennek ellenére XIV. Lajos, a király maga is érdeklődött a fogoly jóléte iránt.
Irodalom
Számos könyv és film szól erről az emberről. Ezek közül talán a legismertebbek Alexandre Dumas "Bragelonne helytartója" című története (amely a Három testőr című művének harmadik kötete), Victor Hugo "Az ikrek" című elbeszélése és Marcel Pagnol "A vasálarc" című regénye. Dumas összefoglalja a fogolyról szóló elméleteket is, amelyek az ő korában elterjedtek voltak.
A történetet több filmhez is felhasználták.
Keres