A Madridi Szimfonikus Zenekar (spanyolul: Orquesta Sinfónica de Madrid) egy több mint százéves múltra visszatekintő szimfonikus zenekar Madridban, Spanyolország fővárosában. A zenekart 1903-ban alapították, s tevékenysége azóta is meghatározó a spanyol zenei életben: koncertsorozatok, operai szereplések és felvételek révén a spanyol, illetve a nemzetközi repertoár fontos előadójaként ismert.
Történet és korai évek
A zenekar első nyilvános koncertjét Alonso Cordelás karmester vezénylésével 1904. február 7-én adta a Teatro Realban. Rövid időn belül, 1905-ben Enrique Fernández Arbós vált a zenekar vezető karmesterévé; Arbós több mint harminc évig irányította a zenekar művészi pályáját, és alapvető szerepet játszott a zenekar szakmai színvonalának kialakításában.
Arbós vezetése alatt a zenekar rendszeresen játszott spanyol szerzők műveit, ugyanakkor a nagy európai repertoár is fontos részét képezte programjuknak. A zenekar vendégként olyan kiemelkedő karmestereket és alkotókat fogadott, mint Igor Stravinsky és Richard Strauss, és részt vett jelentős művek bemutatásában: ilyenek többek között Manuel de Falla Noches en los jardines de España (spanyol címén Éjszakák a spanyol kertekben, 1916) és Sergej Prokofjev második hegedűversenyének (1935) madridi előadásai is.
A spanyol polgárháború és az 1940-es évek
A spanyol polgárháború alatt a zenekari élet nagymértékben megnehezült: a koncertek száma csökkent, a társadalmi és politikai viharok hatással voltak az együttes működésére. 1939 júniusában Arbós elhunyt, és a háborút követő politikai változások miatt—sok zenésszel együtt—többen száműzetésbe kényszerültek a Francisco Franco vezette rezsim idején. Enrique Jordá karmester törekedett a zenekar fennmaradására egészen a második világháború utáni időszakig, 1945 körül.
Az opera és a zarzuela szerepe
Az 1950-es évektől a zenekar gyakran működött együtt a spanyol könnyebb operai műfajjal, a zarzuelával, és rendszeresen játszott a zarzueláknak otthont adó színházakban. 1958-tól különösen erős lett a kapcsolata a zarzuelák világával; az operai tevékenység stabil bevételi és foglalkoztatási forrást jelentett a zenekar számára. Emellett a zenekar belföldi és nemzetközi turnékra is vállalkozott, rendszeresen koncertezve Spanyolországban, Portugáliában és Latin-Amerikában.
Verseny és felvételek: 1960–1980
1965-ben létrejött az Orquesta Sinfónica de RTVE, ami új versenyhelyzetet teremtett a madridi zenekar számára: a rádió- és televíziós együttes megjelenése csökkentette a piaci lehetőségeket, és a Madridi Szimfonikus Zenekarnak részben több időt kellett fordítania színházi (Teatro de la Zarzuela) munkára. Az 1970-es években azonban a zenekar nagy mennyiségű felvételt készített zarzuelákból és spanyol operákból; ezek a felvételek hozzájárultak a spanyol könnyű és színpadi repertoár rögzítéséhez és szélesebb körű megismertetéséhez. Bár a stúdiómunkák dicséretesek voltak, emiatt időnként korlátozódott a szimfonikus koncertekre fordítható műsoridő.
Új helyszínek és oktatás
Franco halála után a zenekar hivatalosan is a Teatro de la Zarzuela zenekarává vált, de a későbbi években új lehetőségek nyíltak a szimfonikus koncertek számára: megnyílt az Auditorio Nacional de Música, amelynek köszönhetően több, főként szimfonikus programot tudtak kínálni. 1997-ben a zenekar elköltözött a Teatro de la Zarzuelából, és a Teatro Realba költözött; a rendelkezésre álló adatok szerint ott legalább 2009-ig szerepeltek rendszeresen. A zenekarnak fontos közösségi feladata is van: ma is működtet oktatási programokat, amelyek célja, hogy a kisgyermekeket megszerettessék a zenét, és zenélésre, hangszerhasználatra ösztönözzék őket.
Repertoár, vendégművészek és lemezek
A zenekar repertoárja a korai spanyol szerzőktől a 20. századi európai hangszeres és vokális művekig terjed. Hangsúlyt kapnak a spanyol zeneszerzők művei, ugyanakkor a klasszikus és romantikus szimfonikus irodalom, valamint a 20. századi zeneszerzők darabjai is rendszeresen felhangzanak. A zenekar lemezei, különösen a zarzuela- és operafelvételek, fontos dokumentumai a spanyol zenei örökségnek, és sok felvételük a korabeli rádiós vagy televíziós együttműködésekhez kötődik.
Karmesterek és vendégművészek
A zenekar történetében több kiemelkedő vezető és vendégkarmester játszott szerepet. A korai években Enrique Fernández Arbós munkássága volt meghatározó, később pedig számos más hazai és külföldi karmester és szólista közreműködött a zenekar életében. Több híres zeneszerző és karmester is vezényelte az együttest, köztük a már említett Igor Stravinsky és Richard Strauss. A későbbi időszakban a zenekart olyan karmesterek is vezették, mint például Jesús López Cobos, akinek munkássága hozzájárult a zenekar nemzetközi megítélésének erősödéséhez.
Jelentőség és örökség
A Madridi Szimfonikus Zenekar fontos intézmény a spanyol zenei életben: százéves története alatt nemcsak a hazai zenei repertoár ápolásában játszott szerepet, hanem a nemzetközi zenekultúra terjesztésében és a spanyol zenei hagyományok dokumentálásában is. Koncertjei, premierekhez kapcsolódó bemutatói és stúdiófelvételei értékes részét képezik Spanyolország zenei örökségének.
A zenekar ma is aktív szereplője Madrid kulturális életének: rendszeresen tart koncerteket, vesz részt felvételekben és közösségi programokban, illetve továbbra is fontos szereplője a zarzuela- és operai előadások kíséretének.