Csillagfürt
A lupin, Észak-Amerikában gyakran lupine néven írják, a Fabaceae családba tartozó Lupinus nemzetség tagjainak közös neve.
A nemzetség 150-200 fajt foglal magában, és a mediterrán térségben széles körben elterjedt - Subgen. Lupinus, és az amerikai kontinensen - Subgen. Platycarpos (Wats.) Kurl.
A fajok többnyire 0,3-1,5 m magas lágyszárú évelő növények, de néhány egynyári növény és néhány 3 m magas bokor is előfordul, egy faj, a Lupinus jaimehintoniana, a mexikói Oaxaca államból származó, 8 m magas, 20 cm átmérőjű törzsű fa. Jellegzetes és könnyen felismerhető levélformájuk van, a lágyzöldtől a szürkészöldig terjedő vagy ezüstös színű levelekkel, amelyek pengéje általában tenyérszerűen 5-17 levélkére osztott, vagy az Egyesült Államok délkeleti részén élő néhány fajnál egyetlen levélkére redukálódik; sok fajnál a levelek ezüstös szőrzetűek, gyakran sűrűn szőrösek. A virágok sűrű vagy nyitott fürtökben, felálló tüskén fejlődnek, egyenként 1-2 cm hosszúak, jellegzetes borsóvirág alakúak, a felső "standard", két oldalsó "szárny" és két alsó sziromlevél "kiel"-ként összenőtt. A termés egy hüvely, amely több magot tartalmaz.
Lupin alulról távozik
A lupinok mint behurcolt kártevők
Új-Zélandon a csillagfürtök elszabadultak a vadonba, és nagy számban nőnek a főutak és patakok mentén a Déli-szigeten. A magokat az autók gumiabroncsai és a vízfolyások szállítják, és sajnos a jelentősebb turisztikai területeken néhány turistaüzlet a jelentések szerint csillagfürtmag-csomagokat árult a turistáknak, azzal az utasítással, hogy ültessék el, öntözzék meg és nézzék, ahogyan óriási babszárrá nőnek. A főként kék, rózsaszín és lila színű, néhol sárga színű, nagyon vonzó, színes látványt nyújt a hegyek és tavak hátterében. Az új-zélandi környezetvédelmi hatóságok kampányt indítottak számuk csökkentésére, bár ez reménytelen feladatnak tűnik, különösen, ha a fent említett tudatlansággal szembesülünk. A mezőkön úgy tűnik, hogy a juhok kiirtják őket, és ezért nagyrészt a kaszálatlan útszegélyekre és patakpartokra korlátozódnak.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a csillagfürt?
V: A lupin, Észak-Amerikában lupine néven is írják, a Fabaceae családba tartozó Lupinus nemzetség tagjainak közismert neve.
K: Hány faja van a csillagfürtnek?
V: A Lupinus nemzetségbe 150-200 faj tartozik.
K: Hol vannak elterjedve a csillagfürtök a világon?
V: A lupinok széles körben elterjedtek a mediterrán régióban - Subgen. Lupinus, és az amerikai kontinensen - Subgen. Platycarpos (Wats.) Kurl.
K: Melyek a csillagfürt-fajok jellemzői?
V: A fajok többnyire 0,3-1,5 m magas lágyszárú évelő növények, de néhány faj egynyári növény, néhány pedig akár 3 m magas cserje. Leveleik lágyzöldtől szürkészöldig vagy ezüstös színűek, a levélkék általában tenyérszerűen 5-17 levélkére osztottak, vagy az Egyesült Államok délkeleti részén élő néhány fajnál egyetlen levélkére redukálódnak. Sok fajnál a levelek szőrösek, gyakran sűrűn ezüstös szőrökkel.
K: Hogyan néznek ki a csillagfürt virágai?
V: A virágok sűrű vagy nyitott fürtökben fejlődnek egy felálló tüskén, mindegyik virág 1-2 cm hosszú, tipikus borsóvirág alakú, egy felső "standard", két oldalsó "szárny" és két alsó, "kiel"-ként összeolvadt sziromlevéllel.
K: Mi a csillagfürt termése?
V: A termés egy hüvely, amely több magot tartalmaz.
K: Van olyan csillagfürt-faj, amelyik fává nőhet?
V: Igen, a Lupinus jaimehintoniana a mexikói Oaxaca államból származó, akár 8 m magas, 20 cm átmérőjű törzzsel rendelkező fává is megnövő csillagfürt faj.
