Liancourt-sziklák (Dokdo/Takeshima): definíció, történelem és területi vita
Liancourt‑sziklákat (Dokdo/Takeshima) bemutató cikk: történelmi háttér, 19. századi felfedezés és a Korea–Japán területi vita részletes összefoglalója.
A Liancourt-sziklák (japánul Takeshima 竹島, koreaiul Dokdo 독도) egy kisebb szigetcsoport a Japán-tengeren. A szigeteket jelenleg a dél-koreai rendőrség és parti őrség tartja ellenőrzése alatt. A „Liancourt” elnevezés a francia Liancourt bálnavadászhajóról származik; a hajó fedélzetén tartózkodók 1849-ben térképet készítettek a szigetekről. A terület feletti szuverenitást Korea és Japán egyaránt vitatja. Japán azt javasolja, hogy a vitát a Nemzetközi Bíróság előtt rendezzék, de a dél-koreai kormány ezt folyamatosan elutasítja[1].
Definíció és földrajzi adatok
A Liancourt-sziklák két nagyobb, vulkanikus eredetű szigetből és több kisebb sziklából állnak. A két fő sziget koreai elnevezéssel Dongdo (동도, „Keleti-sziget”) és Seodo (서도, „Nyugati-sziget”), japánul gyakran Higashi-Takeshima és Nishi-Takeshima néven említik. A terület összterülete nagyon kicsi (néhány százezer négyzetméter nagyságrendű), és nincs állandó civil lakosság: állandóan ott tartózkodó személyek elsősorban biztonsági, kutatási és karbantartási feladatokat ellátó személyzet.
Történeti áttekintés
A terület történetében mindkét fél történeti forrásokra és térképekre hivatkozik. A koreai oldal régebbi, Joseon-kori feljegyzéseket és szigetekhez fűződő hagyományos közigazgatási kapcsolatokra mutat rá, míg a japán oldal történelmi térképekre és a 19–20. századi adminisztratív lépésekre (például a 20. század eleji bejegyzésekre) hivatkozik. 1905-ben Japán beemelte a szigeteket saját közigazgatásába, és a második világháború utáni jogi helyzetet a felek eltérően értelmezik: a San Francisco-i békeszerződés és annak értelmezése körüli viták részét képezik a vita történetének.
Az 1950-es években, a Koreai-félsziget megosztottsága és a regionális politikai helyzet közepette, Dél-Korea fokozatosan növelte a szigetek fölötti ellenőrzést. 1952-ben a koreai kormány kitűzte a saját külterületi határait (a „Rhee-vonal”), majd 1954-ben állandó rendőri és parti őrségi jelenlétet létesített a Liancourt-sziklakon. Azóta Dél-Korea gyakorolja a tényleges közigazgatási ellenőrzést a terület felett.
Az igények és a nemzetközi jog
A vita lényege a szuverenitás kérdése. Mindkét állam történelmi, jogi és ténybeli érveket sorol fel:
- Dél-Korea: történelmi igazolásokra, a közeli koreai partokkal való kapcsolatra, valamint a szigeteken lévő tartós közigazgatási jelenlétre hivatkozik.
- Japán: történeti térképekre, 1905-ös közigazgatási döntésekre és a nemzetközi jog értelmezésére támaszkodik, és a kérdés békésebb rendezését javasolja nemzetközi bíróság előtt.
A Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt történő rendezést Japán többször felajánlotta; Dél-Korea azonban elutasította az ICJ-hez fordulást, részben azért, mert álláspontja szerint a kérdés nem kizárólag jogi, hanem ténybeli és politikai természetű, tekintettel a már fennálló koreai közigazgatási gyakorlatra[1].
Jelenlegi helyzet
Jelenleg Dél-Korea gyakorolja a tényleges kontrollt a Liancourt-sziklák felett: kisebb rendőri és parti őrségi állomány, kutatási létesítmények, világítótorony, kikötő és helikopterleszállóhely található a szigeteken. A szigetek sporadikusan szolgálnak helyszínéül kulturális és politikai megnyilvánulásoknak is (emlékművek, látogatások). Japán továbbra is hivatalosan igényli a szuverenitást, és a kérdés időről időre feszültséget okoz a két ország bilaterális kapcsolataiban.
Gazdasági, környezeti és stratégiai jelentőség
- Gazdaságilag a környező vizek gazdag halászóhelyek, ezért a halászat és a halászattal kapcsolatos kérdések fontosak mindkét ország számára.
- Számos vizsgálat zajlott és zajlik a térség tengeri ásványkincseinek, köztük potenciális szénhidrogének és más tengerfenéki erőforrások feltárására vonatkozóan; ezek gazdasági érdeklődést keltenek.
- Környezeti szempontból a szigetek fontos tengeri madártelepek és speciális tengeri élőhelyek helyszínei, ezért a környezeti védelmet és a fenntartható használatot is figyelembe veszik a hatóságok.
- Stratégiai értelemben a Liancourt-sziklák elhelyezkedése a regionális hajózati és biztonsági viszonyok szempontjából is jelentős lehet.
Külkapcsolatok és viták
A Liancourt-sziklák vitája időről időre éles diplomáciai és társadalmi konfliktusok forrása: tiltakozó jegyzékek, kulturális akciók, oktatási és történelmi viták, valamint időnként partikuláris incidensek előfordulnak a halászok és a parti őrségek között. A kérdés a két ország közötti bizalomépítés és együttműködés fontos, ismétlődő akadálya.
Összegzés
A Liancourt-sziklák (Dokdo/Takeshima) egy kis, de geopolitikailag érzékeny szigetcsoport, amelynek szuverenitása mind Dél-Korea, mind Japán részéről vitatott. Bár Dél-Korea ténylegesen ellenőrzi a szigeteket, a jogi és történelmi érvek mindkét oldalon erősek, és a kérdés rendezése jelenleg is fontos része a térség diplomáciájának és nemzetközi jogi vitáinak.[1]
Térkép
Földrajz
| Liancourt sziklák | |
| Vitatott szigetekMás | |
|
| |
| A Liancourt-sziklák elhelyezkedése a Japán-tengeren | |
| Földrajz | |
| Helyszín | {{{helyszín}} |
| Koordináták | 37°14′30″N 131°52′0″E / 37.24167°N 131.86667°E / 37.24167; 131.86667 |
| Szigetek összesen | 90 (37 állandó földterület) |
| Nagyobb szigetek | East Islet, West Islet |
| Terület | 0,18745km2 |
| Kezelője | |
|
| |
| Megye | Ulleung megye, North Gyeongsang |
| Igénybe vette | |
|
| |
| Város | Okinoshima, Shimane |
|
| |
| Megye | Ulleung megye, North Gyeongsang |
A Liancourt-sziklák két szigetből állnak, amelyek egymástól 150 méterre helyezkednek el. Ezeket a kis szigeteket nyugati és keleti szigetnek nevezik. A nyugati szigetecske a nagyobb a két sziget közül. Összesen mintegy 90 sziget és zátony található itt. A szigetek és sziklák vulkanikus jellegűek. E szigetek közül összesen 37 szigetet ismernek el állandó szárazföldnek. A keleti szigetecske 4,5 millió évvel ezelőtt alakult ki. Ulleungdo 2 millió évvel később alakult ki. Mindkettő gyorsan erodálódik és málladozik.
A szigetek teljes területe körülbelül 187 450 négyzetméter. A legmagasabb pontjuk 169 méter a nyugati szigeten. A nyugati szigetecske területe körülbelül 88 640 négyzetméter, a keleti szigetecske pedig körülbelül 73 300 négyzetméter. A Liancourt-sziklák a keleti hosszúság 131°52′ és az északi szélesség 37°14′ fokán helyezkednek el. A nyugati szigetecske az a keleti szigetecske pedig az . A fő szigetek partvonalai 217 km távolságra vannak a koreai szárazföldtől és 212 km távolságra Japán fő szigeteitől (Honshu). A legközelebbi koreai terület (Ulleung-do) 87 km-re van, és szép időben látható; a legközelebbi japán terület (Oki-szigetek) 157 km-re van.
A nyugati szigetecske egyetlen csúcsból áll. A partvonal mentén számos barlang található. A keleti sziget sziklái körülbelül 10-20 méter magasak. Két barlang is van, amelyekből a tengerbe lehet bejutni, valamint egy kráter.
Gazdaság
A szigeteken 40 koreai ember tartózkodik,[] több koreai távközlési szolgáltató (nevezetesen az SK Telecom, a KT és az LG U+) is telepített állomásokat a Liancourt-sziklákon, hogy a szigeteket lefedje a dél-koreai vezeték nélküli telefonhálózat.[] Az Ulleung-dóból rendszeres kompjárat is közlekedik.
Bár maguk a szigetek alig lakhatóak, az őket körülvevő kizárólagos gazdasági övezet gazdag halászterületeket és lehetséges földgázkészleteket rejt. 2006-ig nem találták meg a várt készleteket. A szigetek körül sokféle hal, valamint hínár, moszat, tengeri csiga és kagyló él. A térségben a legfontosabb halászati fogások a tintahal, az alaszkai tőkehal, a tőkehal és a polip. A hínárnak 102 faja van, bár ezek közül soknak nincs gazdasági értéke.
Ez a terület a Meidzsi-korszak végén (1868-1912) a tengeri oroszlánok (Zalophus californianus japonicus) egyik legnagyobb szaporodóhelye volt, és jó hely a vadászatukra, valamint az abalone beszerzésére. Az 1950-es évekig az önkéntes őrök megfigyelték a szigeteken élő oroszlánfókákat.
Több mint 900 koreai állampolgár állítja, hogy a szigeteken él. Több mint 2000 japán ugyanezt teszi. Állandóan azonban csak két ember, egy koreai házaspár él ott.
Turizmus
Mivel természetvédelmi területnek minősülnek, a turistáknak külön engedélyre van szükségük ahhoz, hogy a szigeteken landoljanak, és ne csak körözzenek körülöttük. 2003-ban és 2004-ben 1 507, illetve 1 597 turistát regisztráltak. A látogatók általában hajóval érkeznek Ulleung-dóból.
2005-ben tartották az első esküvői szertartást a szigeteken. A dél-koreai pár a japán területi igények elleni tiltakozásul választotta a helyszínt.
Éghajlat
Liancourt Rocksban zord időjárási körülmények uralkodhatnak. Ennek oka az elhelyezkedése és kis mérete. Néha a hajók nem tudnak kikötni, mert télen erős északnyugati szél fúj. Az éghajlat meleg és párás. Erősen befolyásolják a meleg tengeri áramlatok. Egész évben sok eső esik (éves átlag - 1324 mm), és időnként havazik is. A köd gyakori látvány. Nyáron a déli szelek dominálnak. A szigetek körüli víz tavasszal, amikor a leghűvösebb, körülbelül 10 Celsius-fokos. Augusztusban 25 Celsius-fok körülire melegszik.
Ökológia
Az Ulleung-dóhoz hasonlóan a szigetek is vulkanikus sziklákból állnak, és csak vékony talaj- és moharéteggel borítottak. A szigeteken a helyi tengeri élővilág mellett mintegy 80 növényfajt, több mint 22 madárfajt és 37 rovarfajt jegyeztek fel.
Az 1970-es évek eleje óta az őshonos növény- és állatvilág mellett fákat és néhány virágfajt is telepítettek. (A fák telepítése a nemzetközi jog szerint szükséges ahhoz, hogy a szigeteket ne zátonyoknak, hanem természetes szigeteknek ismerjék el.)
A Liancourt-sziklákat Dél-Korea az 1990-es években a "336. számú természeti műemlékké" nyilvánította. Néhány madár valóban a szigeteken él, de a legtöbbjük csak megállóhelyként használja őket, hogy máshová repüljön. A szigeteken él a villásfarkú bolyongó, a csíkos csíkbúvár és a feketefarkú sirály. A sziklákon számolt költő madárpopuláció azonban az elmúlt években csökkent.
1999-ben a szigeteket a dél-koreai kormány különleges környezetvédelmi védett területté nyilvánította. A szigetek idősebbek, mint bármely más koreai vulkanikus sziget, beleértve az Ulleung-dót is.
2005-ben bejelentették, hogy a Koreai Köztársaság tudósai három új baktériumnemzetséget és öt új baktériumfajt azonosítottak a szigetek előtti vizekben. A nemzetségek a Dokdonella koreensis, a Dokdonia donghaenensis és a Donghae dokdoensis. Az újonnan azonosított fajok a Virgilbacillus dokdoensis, Maribacter dokdoensis, Marimonas dokdoensis, Polaribacter dokdoensis és Porphyrobacter dokdoensis.
Stratégiai elhelyezkedés
A szigetek nemcsak gazdasági,[] hanem katonai okokból is fontosak[] . Alkalmanként katonai támaszpontként szolgáltak, leginkább az orosz-japán háború idején. A dél-koreai kormány radarállomást és helikopterleszállóhelyet épített a szigeteken, amely lehetővé teszi a külföldi tengeri erők nyomon követését[] .
Kiegészítő megjegyzés a vitáról
A dél-koreai fegyveres erők 1952 és 1965 között 3929 japán embert fogtak el és 44 japán embert öltek meg, amíg a Syngman Rhee-vonalat meg nem határozták. A Dél-Korea és Japán közötti, a szigetekkel kapcsolatos vita 2008-ban tovább éleződött, mivel új japán tankönyvek említik a szigeteket, júliusban pedig a dél-koreai miniszterelnök látogatást tett a szigetcsoportnál. Tíz évvel ezelőtt még nem éltek emberek a szigeteken. Dél-Korea azonban elkezdte benépesíteni a szigetet, hogy megerősítse igényét. Dél-Korea ragaszkodik ahhoz, hogy a szigetet korábban Usan-dónak vagy Szokdónak hívták, majd később megváltoztatták a nevét, de nincs történelmi bizonyíték arra, hogy mikor változtatták meg a nevet.
Rusk 1951-es dokumentumai szerint "Ami Dokdo szigetét, más néven Takeshima vagy Liancourt-sziklák szigetét illeti, ezt az általában lakatlan sziklaalakzatot információink szerint soha nem kezelték Korea részeként, és körülbelül 1905 óta a japán Shimane prefektúra Oki-szigeteki kirendeltségének fennhatósága alá tartozik. Úgy tűnik, hogy a szigetet korábban soha nem követelte Korea".
Történelem
512: Jijeung szillai király 13. évében Isabu meghódította az esernyőországot és beolvasztotta a szillai területbe (A Három Királyság feljegyzései).
Egy Yong-bok, halász : és 1693 sógunátus gyász, Japán erőszakkal eltávolították, és megtalálni, hogy miért az óceánban közelében Ulleungdo Dokdo és Ulleung sziget koreai terület Seogye kapok (az Annals of the reign.History).
Banpo Uldo Ulleung sziget Gojong király, a császári rendelet 41 : 1900, logisztika és a vezető és a Dokdo uldogun, és a Dokdo uldogun, hogy a joghatóság eredményezi majd
Takeshima 1905-ben: Japán, Dokdo, (Takeshima) Shimane és a 40-es szám, és hogy Japán eredményez (Japán-Korea szerződés 1905 novemberében 1905-ben, hogy elveszíti szuverenitását,).
1907-ben: Ulleungdo és Dokdo, Gangwon tartomány joghatósága két lépésben Gyeongsang tartományhoz kerül.
1946-ban : gho scapin a (Szövetséges Legfelsőbb Parancsnokság) (legfelsőbb parancsnokság szövetséges parancsnokság) 677. albekezdése szerint Japán kizárta a Dokdo feletti ellenőrzés alól.
Dokdo : 1953 és egy önkéntes (Colon 32 ügynökök, hongsunchil) helyőrségi szervezetek.
És 1956 : Nemzeti Rendőrség, Dokdo a költségek miatt.
Dokdo : 1981-ben, az első lakos-regisztrációs kártya (Choi Jong-Duk Dodong-ri, Ulleung-eup, 67 éves korában vásárolt).
Állami kulturális javak : 1982, és a 336. számú természeti emlék (Dokdo tengeri algák szaporodóhelye).
1998: A Shinhan és Japán közötti halászati megállapodás aláírása.
Állami kulturális javak : 1999-ben és a menedzsment szervezetek és a természeti műemlék No. 336, Dokdo a névváltoztatás menedzsment iránymutatások, a kulturális örökség (→ Dokdo a Dokdo alga reprodukálja természeti erőforrás védelmi terület).
Dodong-ri vásárolt 42 : a tételszám 76-ra / Közigazgatási körzetek : név és szám (Dodong-ri → a keleti sziget és Dokdo, (a nyitó. - 1. - 2. osztály: régiók), 2000 → Dokdo, hegy, 37-1-re.
Dokdo, valamint az Információs és Kommunikációs Minisztérium : 2003-ban a "799-805" postai szám.
2005: 11 közterület (Dongdo), köztük a nyomvonal (belépési engedélyezési rendszer → átállás a jelentési rendszerre) és a Zip Bungyeong (1-37 hegyek → 1-96 utcák) kijelölésének visszavonása.
És 2008 : Az új utcai cím "Dokdo to Kim Isabu" és "Dokdo An Yong-bok gil" a változásoknak megfelelően.
Keres