Leirpollen: második világháborús koncentrációs tábor Norvégiában (Sør-Varanger)

Leirpollen: a második világháború norvég koncentrációs tábora Sør-Varangerben — szovjet foglyok szenvedése, erőszak és a történelmi emlékezet feltárása.

A Leirpollen egy koncentrációs tábor volt Norvégiában - Sør-Varangeer megyében - a második világháború idején. Norvégiát Adolf Hitler németországi uralma alatt a német hadsereg megszállta.

A tábort a norvég kormány 1998-as jelentése szerint az orosz [és más szovjet katonák] foglyainak megsemmisítő táborának (vagy haláltáborának) nevezték.

A táborban 150 fogoly volt, és [legalább] szovjet foglyok. A táborban tartották fogva a Varanger-félszigeten lévő Persfjord-csoportok partizánjainak feltételezett tagjait is. I 1943-ban 11 foglyot öltek meg, akiket egy [vagy több] bunkósbottal ütöttek meg.

Történelmi háttér

Norvégia 1940 és 1945 között a német megszállás alatt állt. A norvég és a német hadsereg viszonyát, valamint a megszállás politikáját meghatározta az északi térség stratégiai fontossága: a határ közelsége a Szovjetunióhoz és a tengerre nyíló kikötők. A Sør-Varangeer megyéhez (Finnmark régió) tartozó Varanger-félsziget különösen érzékeny terület volt, ahol a szovjet-német front közelsége és a partizántevékenység miatt a megszálló hatóságok kemény intézkedéseket vezettek be.

A tábor működése és a foglyok helyzete

A Leirpollen tábora a rendelkezésre álló források szerint körülbelül 150 foglyot tartott fogva; a foglyok között voltak szovjet hadifoglyok és többek között olyan helyi vagy feltételezett partizánok, akiket a német hatóságok a Persfjord-csoportokhoz kapcsoltak. A norvég kormány 1998-as jelentése a tábort a megsemmisítésre létrehozott létesítmények egyikeként értékelte, hangsúlyozva, hogy a foglyokkal szembeni bánásmód súlyos jogsértéseket és emberiesség elleni bűncselekményeket foglal magában.

A táborbeli viszonyokról fennmaradt beszámolók és a jelentés azt jelzik, hogy a foglyokat gyakran rossz körülmények között tartották: elégtelen élelem, hideg, az orvosi ellátás hiánya és kényszermunka jellemezte a hétköznapokat. 1943-ban dokumentált eset szerint 11 foglyot megöltek; ezek a halálesetek részben úgy történtek, hogy az áldozatokat bunkósbottal megverték.

Emlékezés, vizsgálatok és jelentőség

A Leirpollenhez hasonló északi táborok történetének feltárása részben a háború utáni vizsgálatokra és — jelentősen — a 20. század végén készült kutatásokra, kormányzati jelentésekre épül. A 1998-as norvég jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy a szóban forgó létesítmények nem csupán őrizetbiztosítási célú táborok voltak, hanem egyes esetekben megsemmisítő jellegű működésre is utalnak.

Az ilyen helyszínek emlékezete fontos része a háborús bűnök feltárásának és a történelmi felelősségvállalásnak. A Leirpollen és a hozzá hasonló táboregyüttesek története emlékeztet arra, hogy a mészárlások és a hadifoglyokkal szembeni kegyetlenségek nem kizárólag a központi európai területeken történtek, hanem a Skandináv-félsziget északi részén is. A történészek, túlélők családjai és a közösségek számára ezért fontos a további kutatás, a dokumentumok feltárása és az emlékezés fenntartása.

Megjegyzés: A Leirpollen táborral kapcsolatos információk részben a háborús időszakban vagy azt követően keletkezett dokumentumokra, tanúvallomásokra és az 1998-as norvég kormányzati jelentésre támaszkodnak. Sok részletre vonatkozóan a források szűkösek és a kutatás továbbra is folyamatban van; pontos adatok feltárása további levéltári munkát és helyszíni vizsgálatokat igényel.

Keresés betűvel