Hosszú menetelés (1934-35): Mao Ce-tung és a kínai kommunisták visszavonulása
A Hosszú menetelés: Mao felemelkedése 1934–35-ben — 12 400+ km, hatalmas veszteségek, túlélés és összetartás, amely formálta a kínai kommunisták sorsát.
A Hosszú menetelés a kínai kommunisták egyik legdrámaiabb és legmeghatározóbb eseménye volt 1934–1935-ben. A Mao Ce-tung vezette Kommunista Párt és katonai szárnya, a Vörös hadsereg visszavonult a saját erődítményükből, hogy elkerülje Csang Kaj-sek és a nacionalisták folyamatos bekerítő hadműveleteit. A visszavonulás célja nemcsak a túlélés volt, hanem az is, hogy a szétszorult erőket újraszervezzék és olyan területre jussanak, ahol újra felépíthetik befolyásukat.
Előzmények és okok
Az 1927 után formálódó polgárháborús helyzetben a Kínai Kommunista Párt többször vereséget szenvedett a Kuomintangtól. 1934-ben a nacionalisták nagy hadműveletet indítottak a kommunista bázisok ellen a délkeleti Jiangxi tartomány környékén. A kommunisták kénytelenek voltak kitörni körzeteikből és hosszú, kockázatos visszavonulásra indulni, hogy megmeneküljenek a teljes megsemmisüléstől — ez lett a Hosszú menetelés.
Az út és a nehézségek
A menetelés útvonala nem volt egyenes vonal: a különböző kommunista osztagok több irányból indultak és eltérő sorsra jutottak. A központi csoport által bejárt út többek között hegyeken, mocsarakon és a magas, zord tibeti-felföldhöz közeli területeken vezetett. Átkeltek nehezen járható hágókon és folyókon (például a híres Luding-híd esete a népszerű emlékezetben), valamint érintették a Szechuan, Gansu és Shaanxi tartományokat is.
- A menetelés időtartama körülbelül egy év volt (1934 őszétől 1935 őszéig), vagyis közel 370 nap.
- A megtett távolságról különböző források eltérő számokat adnak; a gyakran idézett értékek között szerepel mind a kb. 6 000 mérföld (kb. 9 600–12 400 km), mind a 12 400 km körüli becslés — a változatosság oka az eltérő útvonalak és mérési módszerek.
- A körülmények rendkívül megpróbáltatóak voltak: éhezés, betegségek, hideg, kimerülés és folyamatos harcok a Kuomintang és helyi fegyveres alakulatok ellen.
Emberveszteség és vitatott számadatok
A Hosszú menetelés embervesztesége óriási volt, de a pontos számok vitatottak. Egyes források szerint a Jiangxi bázisból induló központi hadtestben körülbelül 80–100 ezer ember lehetett kezdetben, és közülük csak mintegy 7–8 ezer érte el végül a célként kijelölt északi területeket. Más, szélesebb számítások a különböző oszlopokkal együtt akár 300 000 résztvevőről és kevesebb mint 10% végigmaradásáról beszélnek. A lényeg: a veszteség rendkívüli, ugyanakkor a túlélők erősen elkötelezett magot alkottak.
Zunyi és Mao felemelkedése
Útközben, 1935 elején, a Zunyi városában tartott konferencián a párt vezetésében nagy változások történtek. Itt Mao Ce-tung politikai és katonai tekintélye megerősödött, és fokozatosan meghatározó szerepet kapott a kommunista mozgalom irányításában. A Zunyi-konferencia fordulópontként tekinthető abban, hogy a párt stratégiája és vezetése új irányt vett, ami később alapvető volt a kommunisták győzelméhez vezető utaknak.
Következmények és történelmi jelentőség
A Hosszú menetelés a Kínai Kommunista Párt történetében mítoszszerű jelentőséget kapott: a túlélők közössége erősen összekovácsolódott, és a menetelés személyi, politikai és stratégiai értelemben is megalapozta a párt későbbi sikereit. A kommunisták a nyugati és északi vidékeken új bázisokat építettek ki, növelték a parasztság támogatását, és idővel képesek voltak folytatni a fegyveres harcot, majd később a japán agresszió elleni ellenállást is kihasználva előnyöket szerezni.
Összegzés
A Hosszú menetelés nem csupán egy katonai visszavonulás volt, hanem a kínai kommunista mozgalom formálódásának és vezetői struktúrájának meghatározó eseménye. Bár a veszteségek óriásiak voltak, a túlélők közössége és a Zunyi-konferencián megerősödött vezetés — köztük Mao Ce-tung szerepe — kulcsfontosságú volt a későbbi kommunista sikerekhez.
Háttér
A Hosszú Menetelés előtt Kínának két oldala volt: a nacionalisták és a kommunisták. Mindkét oldal uralni akarta az országot. Ez hozta a kínai polgárháborút. A kínai nacionalisták 500 000 katonát vetettek be, hogy eltávolítsák a kommunistákat Csiang Hszi elől. Korábban négyszer is kudarcot vallottak. Most a nacionalisták megváltoztatták a kommunisták megtámadásának módját: bekerítést (kört alkotnak az ellenséges hadsereg körül) használtak, hogy megállítsák őket a menekülésben. A kommunisták vezetője, Borgu megpróbált szemtől szemben harcolni 500 000 katonával. De a probléma az volt, hogy a jianxi kommunistáknak csak 86 000 katonájuk volt, és több mint a felüknek csak egy széles kardja volt, fegyver nélkül. Nem sikerült visszaszorítaniuk a nacionalista sereget, ezért megpróbáltak egy másik kommunista sereggel találkozni Shaanxi-ban.
Hogyan változtatta meg Kína történelmét
A Hosszú Menetelés fontos esemény volt a kínai történelemben. Ez tette a kínai kommunista hadsereg túlélését és megváltoztatta a kapitalizmus elleni harc módját. A kommunisták Mao Ce-tungot választották a kommunisták és a kínai vörös hadsereg (a kínai kommunista hadsereg) vezetőjének, és Mao Ce-tungra kellett hallgatniuk a harcban. A kommunisták számára ez volt a lényeg, hogy harcoljanak és éljenek vidéken, és gerillákkal harcoljanak a nacionalistákkal.
A Hosszú Menetelés a nacionalistákat is arra késztette, hogy kövessék a kommunistákat, és megöljenek néhány helyi hadvezért, így Kína több részét is ők irányították. Egészen ShaanXiig követték a kommunistákat, és rengeteg vörös hadsereg katonát öltek meg, így a második világháború után a kommunistáknak nagyon kevés katonájuk volt. Négy évükbe telt, hogy több katonát szerezzenek, hogy meg tudják nyerni a polgárháborút.
Különböző vélemények a menet eredményéről
A kommunisták úgy vélték, hogy győztek, mivel sok katona túlélte és sikeresen találkozott a kommunista párttal Shaanxi-ban. Azt is mondták, hogy ez olyan sikeres, hogy elmeneküljön 100.000 katona bekerítés és körülbelül 200.000 katona vadászat között a hosszú menetelés.
A nacionalisták úgy gondolták, hogy sikerrel jártak, mert a kommunisták elmenekültek a csata elől, és kénytelenek voltak Kína másik oldalára vonulni. A Vörös Hadsereg katonáinak legalább a felét megölték Kínában.
Azért vannak eltérő vélemények, mert céljaik nagyon különbözőek voltak: a kommunisták csak túl akarták élni a nacionalista hadsereg támadását. A nacionalisták célja az volt, hogy megsemmisítsék a Vörös Hadsereget Jian Xiben, így a kommunisták gyengébbek lettek, mint korábban. A kommunistáknak négy évbe telt, mire újraépítették a hadseregüket és megnyerték a polgárháborút.
Keres