A Hosszú menetelés a kínai kommunisták egyik legdrámaiabb és legmeghatározóbb eseménye volt 1934–1935-ben. A Mao Ce-tung vezette Kommunista Párt és katonai szárnya, a Vörös hadsereg visszavonult a saját erődítményükből, hogy elkerülje Csang Kaj-sek és a nacionalisták folyamatos bekerítő hadműveleteit. A visszavonulás célja nemcsak a túlélés volt, hanem az is, hogy a szétszorult erőket újraszervezzék és olyan területre jussanak, ahol újra felépíthetik befolyásukat.

Előzmények és okok

Az 1927 után formálódó polgárháborús helyzetben a Kínai Kommunista Párt többször vereséget szenvedett a Kuomintangtól. 1934-ben a nacionalisták nagy hadműveletet indítottak a kommunista bázisok ellen a délkeleti Jiangxi tartomány környékén. A kommunisták kénytelenek voltak kitörni körzeteikből és hosszú, kockázatos visszavonulásra indulni, hogy megmeneküljenek a teljes megsemmisüléstől — ez lett a Hosszú menetelés.

Az út és a nehézségek

A menetelés útvonala nem volt egyenes vonal: a különböző kommunista osztagok több irányból indultak és eltérő sorsra jutottak. A központi csoport által bejárt út többek között hegyeken, mocsarakon és a magas, zord tibeti-felföldhöz közeli területeken vezetett. Átkeltek nehezen járható hágókon és folyókon (például a híres Luding-híd esete a népszerű emlékezetben), valamint érintették a Szechuan, Gansu és Shaanxi tartományokat is.

  • A menetelés időtartama körülbelül egy év volt (1934 őszétől 1935 őszéig), vagyis közel 370 nap.
  • A megtett távolságról különböző források eltérő számokat adnak; a gyakran idézett értékek között szerepel mind a kb. 6 000 mérföld (kb. 9 600–12 400 km), mind a 12 400 km körüli becslés — a változatosság oka az eltérő útvonalak és mérési módszerek.
  • A körülmények rendkívül megpróbáltatóak voltak: éhezés, betegségek, hideg, kimerülés és folyamatos harcok a Kuomintang és helyi fegyveres alakulatok ellen.

Emberveszteség és vitatott számadatok

A Hosszú menetelés embervesztesége óriási volt, de a pontos számok vitatottak. Egyes források szerint a Jiangxi bázisból induló központi hadtestben körülbelül 80–100 ezer ember lehetett kezdetben, és közülük csak mintegy 7–8 ezer érte el végül a célként kijelölt északi területeket. Más, szélesebb számítások a különböző oszlopokkal együtt akár 300 000 résztvevőről és kevesebb mint 10% végigmaradásáról beszélnek. A lényeg: a veszteség rendkívüli, ugyanakkor a túlélők erősen elkötelezett magot alkottak.

Zunyi és Mao felemelkedése

Útközben, 1935 elején, a Zunyi városában tartott konferencián a párt vezetésében nagy változások történtek. Itt Mao Ce-tung politikai és katonai tekintélye megerősödött, és fokozatosan meghatározó szerepet kapott a kommunista mozgalom irányításában. A Zunyi-konferencia fordulópontként tekinthető abban, hogy a párt stratégiája és vezetése új irányt vett, ami később alapvető volt a kommunisták győzelméhez vezető utaknak.

Következmények és történelmi jelentőség

A Hosszú menetelés a Kínai Kommunista Párt történetében mítoszszerű jelentőséget kapott: a túlélők közössége erősen összekovácsolódott, és a menetelés személyi, politikai és stratégiai értelemben is megalapozta a párt későbbi sikereit. A kommunisták a nyugati és északi vidékeken új bázisokat építettek ki, növelték a parasztság támogatását, és idővel képesek voltak folytatni a fegyveres harcot, majd később a japán agresszió elleni ellenállást is kihasználva előnyöket szerezni.

Összegzés

A Hosszú menetelés nem csupán egy katonai visszavonulás volt, hanem a kínai kommunista mozgalom formálódásának és vezetői struktúrájának meghatározó eseménye. Bár a veszteségek óriásiak voltak, a túlélők közössége és a Zunyi-konferencián megerősödött vezetés — köztük Mao Ce-tung szerepe — kulcsfontosságú volt a későbbi kommunista sikerekhez.