Józef Klemens Piłsudski (1867. december 5. – 1935. május 12.) Lengyelország egyik legfontosabb politikai és katonai vezetője volt, akinek tevékenysége meghatározó szerepet játszott a modern lengyel állam megszületésében és korai működésében.
Korai élet és politikai indulás
Piłsudski az orosz birodalmi részhez tartozó területen, hazafias, nemesi eredetű családban született. Ifjúkorától politikailag aktív volt: a cári hatalommal szembeni ellenálló mozgalmakhoz és a társadalmi forradalmi csoportokhoz kapcsolódott. 1887-ben letartóztatták politikai tevékenysége miatt, és Szibériába száműzték. A fogságból visszatérve tovább mélyítette részvételét a politikába, különösen a függetlenség visszaszerzését célzó mozgalmakban.
Az első világháború és a Lengyel Légiók
1795 és 1918 között Lengyelország nem volt független ország: területeit három nagyhatalom osztotta meg — Oroszország, Poroszország (később Németország) és Ausztria-Magyarország. Piłsudski az I. világháború kitörésekor arra törekedett, hogy a háború hevét felhasználva visszaállítsa a lengyel államot. Megalapította a Lengyel Légiókat, amelyek az oroszok ellen küzdve kezdetben az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán harcoltak. 1917-ben azonban konfliktus alakult ki a központi hatalmakkal: a katonák letettettek egy hűségesküt a német–osztrák császárnak (ezt az epizódot gyakran „esküválsági válságként” említik), és Piłsudskit emiatt a németek letartóztatták és internálták (Magdeburgban) egészen 1918 őszéig.
Függetlenség kikiáltása és államszervezés
Amikor a háború véget ért és a központi hatalmak összeomlottak, Piłsudski 1918 novemberében visszatért Varsóba, és aktívan részt vett az új lengyel állam megszervezésében. Rövid ideig a fiatal köztársaság tényleges vezetője volt (Naczelnik Państwa, azaz Államfői Vezető), de nem viselte a köztársasági elnök hivatalos címét.
A politikai élet bizonytalanságát jól mutatja, hogy Gabriel Narutowicz lett Lengyelország első elnöke, ám megválasztását követően pár nappal merénylet áldozata lett. Ezután Stanisław Wojciechowski került a köztársasági elnöki székbe. A fiatal állam belső helyzete nehéz volt: határok, kisebbségi kérdések és erős politikai vita súlyosbította a helyzetet.
A lengyel–szovjet háború és a „Visztula csodája”
Piłsudski fontos szerepet játszott a 1919–1921 közötti lengyel–szovjet háborúban. 1920 nyarán, a Vörös Hadsereg előretörése idején Piłsudski tervei és parancsnoki szerepe hozzájárult a varsói csata sikeréhez — ezt a győzelmet a lengyel történetírás gyakran a „Visztula csodájaként” említi. A háborút végül a 1921-es rigai béke zárta, amellyel a keleti határokat ideiglenesen rendezni tudták.
A májusi puccs (1926) és a „Sanacja”
A politikai instabilitás és a pártok közötti heves harcok következtében sokan, különösen a katonák, visszahívták Piłsudskit. 1926 májusában, amikor Wojciechowski nem volt hajlandó lemondani a parancsra, Piłsudski a hadsereg segítségével átvette a hatalmat (ez az esemény a „májusi puccs”). A parlament ezt követően Ignacy Mościckit választotta meg államfőnek, ám Mościcki alatt Piłsudski maradt a de facto vezető: ő rendelkezett a legnagyobb befolyással a kormányzás és a hadügyek felett.
Piłsudski és politikai követői alkotta rendszert gyakran „Sanacja”-nak nevezték (latinul: „gyógyítás”), célja a politikai közélet megreformálása és a közrend helyreállítása volt. A gyakorlatban ez erős elnöki és kormányzati befolyást, a pártpolitika korlátozását és tekintélyelvűbb működést jelentett, bár a rendszer nem vált teljesen diktatórikussá.
Utolsó évek, halál és örökség
Piłsudski további évekig meghatározó politikai és katonai személyiség maradt. 1920-ban Marsallá nevezték ki (Marszałek Polski), és haláláig nagy tekintéllyel bírt a lengyel közéletben. 1935. május 12-én hunyt el; temetése és koporsója a krakkói Wawel-dombon található, ahol a lengyel nemzeti nagyok sírhelye van.
Öröksége kettős: egyrészt széles körben elismerik, hogy nagy szerepe volt a lengyel függetlenség visszaállításában és a bolsevik előrenyomulás megállításában, másrészt sokan bírálják a társadalmi és politikai pluralizmus korlátozásáért és a demokratikus intézmények gyengítéséért. Piłsudski alakja a mai napig vitákat vált ki történészek és a közvélemény körében, de tény, hogy életműve alapvetően alakította a 20. századi Lengyelország történetét.
