Juan de Pareja (kb. 1606–1670) spanyol festő volt, aki a Málaga környékén született és Madridban halt meg. Élete nagy részét — szakmai pályafutása kezdetétől fogva — egy híres mester, Diego Velázquez műhelyében töltötte, ahol előbb rabszolgaként, később szabad emberként dolgozott. Velázquez 1650 körül Rómában felszabadította, majd Pareja a szabadulása után is folytatta festői pályáját, saját művekkel és megrendelésekkel.
Pareja szerepe Velázquez műhelyében sokrétű volt: segített a háztartásban és a műhely mindennapi munkáiban, de részt vett az előkészítő munkákban is (színek előkészítése, vásznak előkészítése, kisebb javítások). A műhelyi gyakorlat miatt volt alkalma megtanulni a festészet technikáit és Velázquez stílusának megfigyelésével kialakítani saját képi látását. A korabeli spanyol művészeti gyakorlatban nem volt ritka, hogy festők rabszolgákat tartottak, akik a háztartási és műhelymunkán túl időnként művészi feladatokat is elláttak: például Francisco Pacheco, Velázquez tanára, török rabszolgát tartott, míg Francisco López Caro, Pacheco másik tanítványa, egy fekete rabszolgát tartott.
Velázquez 1650-es római tartózkodása alatt megfestette híres portréját, a Portrait of Juan de Pareja című képet, amely nagy feltűnést keltett a korabeli római művészeti körökben, és hozzájárult Pareja ismertségéhez. Ugyanebben az időszakban Velázquez hivatalosan is megszabadította Pareját a rabszolgaságtól, így Pareja szabad művészként folytathatta munkáját. Szabad emberként portrékat és vallásos témájú képeket festett, megrendeléseket kapott egyházi intézményektől és magánmegrendelőktől is.
Kiemelkedő műveinek egyike a Szent Máté hívása (néha Szent Máté hivatása néven említik), amely 1661-ben készült, és a madridi Museo del Prado kiállítóhelyen található. Ezen felül több oltárkép és portré is fűződik a nevéhez, melyekben Velázquez hatása mellett saját, visszafogottabb, de érzékeny vonásai is megmutatkoznak.
Velázquez 1660-ban bekövetkezett halála után Pareja rövidebb ideig más műhelyeknél is dolgozott; több forrás szerint együttműködött Juan del Mazo munkáival, aki Velázquez unokaöccse és tanítványa volt. Pareja életműve fontos dokumentuma a spanyol barokk művészetnek, különösen azért, mert személyes története — rabszolgából szabadult művésszé válása — ritkán dokumentált pályafutás a 17. századi spanyol művészettörténetben.
Haláláig Madridban élt és dolgozott; munkássága ma elsősorban a vallásos kompozíciók és portrék terén ismert. Művei a Prado és más gyűjtemények révén ma is tanulmányozhatók, és életútja a korabeli társadalmi viszonyok és a műhelyi gyakorlatok fontos példája.
