Judy Garland: a meleg ikon eredete és kulturális jelentősége
Judy Garland: a meleg ikon eredete és kulturális jelentősége — Dorothy-szereptől a Stonewall-korszakig, hatása a meleg közösség identitására és a popkultúrára.
Judy Garland amerikai színésznő és énekesnő, akit széles körben meleg ikonnak tekintenek. A közönség és a kritika először az 1950-es években kezdte ikonikusként értelmezni, de népszerűsége és a közösséggel való kapcsolata ennél sokrétűbb és hosszabb folyamat eredménye volt. Az alábbiakban összefoglalom, miért vált Garland ilyen fontos figurává a városi melegek körében, hogyan jelent meg a kultúrában, és milyen viták övezik ezt a státuszt.
Miért vált meleg ikonná?
Garland ikonikus státuszának egyik alapköve a szerepe volt Az Óz, a nagy varázslóban, ahol Dorothy Gale bőrében az Over the Rainbow című dal az elvágyódás, a remény és az otthon utáni vágy érzéseit fogalmazta meg. Számos ok magyarázza, miért rezonált ez a dal és a karakter a meleg közönséggel:
- Kívülállóság és vágyakozás: Dorothy figurája és a dal érzelmi magja sokak számára a „kívülálló” érzését és a jobb, elfogadóbb világ utáni reményt testesítette meg.
- Személyes kiszolgáltatottság és sebezhetőség: Garland nyílt érzelmessége, a színpadon átadott fájdalom és erő egyszerre kínált azonosulási pontot azoknak, akik a társadalmi előítéletek miatt sérültek.
- Előadói készség és figura: kivételes hangja, karizmája és színpadi jelenléte ünneplésre ösztönzött, és a showbiznisz miliője gyakran biztonságosabb közeget jelentett a rejtőzködő melegek számára.
Drag, camp és társadalmi megjelenítés
Garlandot gyakran parodizálták és tisztelték drag revükben: az ő alakja és repertoárja jól illeszkedett a camp esztétikájába, amely a túlzást, a teatralitást és az iróniát ünnepli. A drag-performerek számára Garland dalai és gesztusai egyszerre adtak anyagot a paródiához és a tiszteletadásra. A „Friend of Dorothy” kifejezés — amely a meleg identitást burkoltan jelezte — részben szintén Garlandhoz és Dorothy alakjához köthető kulturális utalásként élt tovább.
Személyes küzdelmek és azonosulás
Garland felnőttkori problémái — a gyógyszerekkel és alkohollal folytatott küzdelem, a magánéleti nehézségek és a stúdiórendszer általi kihasználtság — sokak szemében párhuzamba álltak a városi meleg férfiak küzdelmeivel: a kiszolgáltatottság, a megbélyegzettség és a menedék keresése. Ez a párhuzam erős azonosulást eredményezett: nem csupán a riffszerű, látványos teljesítményeket ünnepelték, hanem magát a túlélő és sérülékeny embert is, aki kiáll a színpadon.
Stonewall, halála és a mítosz
Garland 1969. június 22-én hunyt el; néhány nappal később, 1969. június 28-án, New Yorkban kitörtek a Stonewall-lázadások. Ez az időbeli közelség hozzájárult ahhoz a kollektív emlékezethez, amelyben Garland halálát és temetését a későbbi lázadások előjelének vagy katalizátorának tekintették. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a történészek között vita van arról, mennyiben volt közvetlen ok-okozati kapcsolat: sokak szemében Garland temetése szimbolikus szerepet játszott, de a Stonewall-lázadások mögött komplex társadalmi és rendőri intézkedések, valamint sokféle helyi feszültség álltak.
Kritika és árnyalt értelmezés
Noha Garland státusza erős volt és sokáig inspiráló, az 1970-es évektől más queer politikai és kulturális irányok is megjelentek. Egyes fiatal meleg férfiak és aktivisták már kevésbé találtak azonosulási pontot Garland melodramatikus, „áldozati” szerepében, amikor a közösség egyre inkább az önbizalomra, büszkeségre és politikai láthatóságra helyezte a hangsúlyt. Emellett a Garlandhoz fűződő ikonográfia kritikákat is kapott: például azért, mert a fehér, hollywoodi sztár köré épülő mitológia nem fedte le a közösség sokszínűségét, köztük a nők, a transz emberek és a színesbőrűek tapasztalatait.
Örökség
Garland öröksége tovább él: dalai — különösen az Over the Rainbow — továbbra is érzelmi horgonyok a queer kultúrában, és drag- és revival-előadások rendszeresen idézik meg alakját. Tudományos munkák és kulturális elemzések ma is vizsgálják, hogy miként alakult ki a meleg ikon fogalma, és milyen szerepet játszottak benne olyan személyiségek, mint Judy Garland. Végső soron Garland státusza egyszerre történelmi tény és kulturális mítosz: személyes tragédiák, tehetség és a társadalmi változások találkozásából született jelenség, amelynek értelmezése generációnként változik.
Judy Garland 1957-ben
Ki volt Judy Garland?
Judy Garland 1922-ben született Francis Ethel Gumm néven a minnesotai Grand Rapidsban. Szülei vaudeville-művészek voltak, akik egy mozit üzemeltettek, ahol vaudeville-számokat adtak elő. Judy még kisgyermek volt, amikor két idősebb nővérével együtt énekelte a "Jingle Bells"-t szülei színházának színpadáról. A nővérek a következő években The Gumm Sisters néven léptek fel. Gummék 1926-ban a kaliforniai Lancasterbe költöztek, amikor Judy apjáról az a hír járta, hogy szexuálisan közeledett fiatal színházi jegyszedőkhöz.
A Gumm Sisters továbbra is sikeresen szerepelt. Filmes debütálásuk 1929-ben volt. 1934-ben nevüket The Garland Sisters-re változtatták. Judy 1935-ben leszerződött az MGM-hez, és számos filmet forgattak, köztük az Andy Hardy-sorozatot Mickey Rooneyval és Az Óz, a nagy varázslót. Judy amfetaminokat és barbiturátokat kapott, hogy lépést tudjon tartani a mozifilmkészítés hektikus tempójával. A drogok rabja lett.
Judy bizonytalan volt a külseje miatt. Érzéseit a kegyetlen stúdióvezetők csak fokozták. 1947 áprilisában idegösszeomlást kapott, és szanatóriumba került. Júliusban öngyilkosságot kísérelt meg. A stúdióból 1950-ben engedték ki, de új életet kezdett a koncertszínpadon. Magánéletét a drogok és az alkohol zavarta. Ötször ment férjhez, négy házassága válással végződött. Londonban 1969-ben halt meg véletlen kábítószer-túladagolásban. Temetésén több ezren vettek részt New Yorkban.
A Gumm nővérek Judyval (középen)
Garland mint tragikus figura
A Garlanddal mint tragikus figurával való meleg azonosulás már 1967-ben szóba került. A Time magazin áttekintette Garland 1967-es New York-i Palace Theatre-előadását, és azt írta, hogy "úgy tűnik, hogy esti kórusának aránytalanul nagy része homoszexuális". A kritika a továbbiakban azt írja, hogy "[a] szűk nadrágos fiúk" (a Time többször használta ezt a kifejezést a meleg férfiak jellemzésére) "forgatják a szemüket, tépik a hajukat és gyakorlatilag lebegnek a székükről" Garland előadásai alatt.
A Time megpróbálta megmagyarázni Garland vonzalmát a homoszexuálisokhoz. A pszichiáterek úgy vélték, hogy "a vonzalmat [Garland iránt] jelentősen erősítheti az a tény, hogy annyi problémát élt túl; a homoszexuálisok azonosulnak az effajta hisztériával". Úgy vélték, hogy "Judyt megverte az élet, megharcolták, és végül férfiasabbá kellett válnia. Ő rendelkezik azzal az erővel, amit a homoszexuálisok szeretnének, és ezt próbálják elérni azzal, hogy bálványozzák őt".
William Goldman az Esquire magazinban írt ugyanerről a palotai eljegyzésről. Ő is becsmérli a jelenlévő meleg férfiakat. Elutasítja őket, mint "buzikat", akik "elszaladgálnak" és értelmetlenül fecsegnek. Ő is a tragikus figura koncepcióját terjeszti elő. Azt sugallja, hogy "ha [a homoszexuálisoknak] van ellenségük, az a kor. Garland pedig a fiatalság, örökké, a szivárványon túl". Azt írja: "A homoszexuálisok hajlamosak a szenvedéssel azonosulni. Ők egy üldözött csoport, és megértik a szenvedést. És Garland is érti a szenvedést. Ő már megjárta a tüzet és megélte - az összes ivást és válást, az összes tablettát és az összes férfit, az összes jött és ment fontot - testvérek, ő tudja. "
Tábori szempontok
Richard Dyer, a melegfilmek kutatója úgy definiálta a campet, mint "a domináns kultúra értékeinek, képeinek és termékeinek jellegzetesen meleg módon történő kezelését, irónia, túlzás, bagatellizálás, teatralizálás és a komoly és tiszteletreméltó dolgok ambivalens kigúnyolása és kigúnyolása révén". Garland azért camp, állítja, mert "utánozható, megjelenése és gesztusai másolhatók a drag-számokban". Korai MGM-filmjeinek "hétköznapiságát" "sikertelen komolyságában", későbbi stílusát pedig "csodálatosan túlzónak" nevezi.
Garland maga is elismerte, hogy már életében is vonzotta a tábor. Egyszer azt mondta: "Amikor meghalok, látom, hogy a buzik az 'Over the Rainbow'-t éneklik, és a Fire Island zászlaját félárbocra eresztik". Fire Island egy üdülőközösség, amely Long Island előtt fekszik. Nagy az LMBT jelenléte. A szigetre utal Garland utolsó filmje, az I Could Go On Singing is. A filmet "legbuzisabb filmjeként" és a meleg közönséggel leginkább tisztában lévő filmként jellemzik.
Dorothy barátja
Egy másik kapcsolat Garland és az LMBT emberek között a "Friend of Dorothy" szleng kifejezés. Ez a kifejezés valószínűleg abból ered, hogy Garland alakította Dorothy Gale-t Az Óz, a nagy varázslóban. Ez lett a melegek által egymás azonosítására használt kódkifejezés. Dorothy utazása Kansasból Ózba "sok meleg férfi vágyát tükrözte, hogy elmeneküljön a kisvárosi élet fekete-fehér korlátai elől ... a nagy, színes városokba, tele furcsa, nemeket idéző karakterekkel, akik szívesen látják őket".
A filmben Dorothy azonnal elfogadja azokat, akik mások. Az Oroszlán énekével "puhányként" azonosítja magát, és sztereotipikusan "meleg" (vagy legalábbis nőies) viselkedési formákat mutat. Az Oroszlán kódolt példája annak, hogy Garland találkozik egy meleg férfival, és kérdés nélkül elfogadja őt.
Judy Garland az 1939-es Óz, a nagy varázsló című film traileréből.
Stonewall lázadások
Azt mondják, hogy Garland halála és temetése, amelyet 1969 júniusában New Yorkban tartottak, hozzájárult a Stonewall-lázadások kirobbanásához. A zavargások egyes megfigyelői azonban azt állítják, hogy az érintettek többsége "nem volt az a típus, aki Judy Garland lemezeiért rajongott volna, vagy a Carnegie Hallban tartott koncertjeire járt volna. Sokkal inkább az foglalkoztatta őket, hogy hol fognak aludni, és honnan lesz a következő étkezésük". Egy 2009-es interjúban David Carter meleg történész azt állította, hogy ez a kapcsolat azon alapult, hogy egy melegellenes író másnap gúnyos utalást tett a lázadásra a Village Voice-ban. A Stonewall Inn vendégei között minden bizonnyal volt tudatosság és elismerés Garland iránt. Mivel a bárnak nem volt szeszesital-engedélye, üvegklubnak adták ki, és a vendégeknek be kellett jelentkezniük. Sokan használtak álneveket, és a "Judy Garland" a legnépszerűbbek közé tartozott.
A Time magazin évtizedekkel később írta: "A felkelést a felgyülemlett düh (a melegbárok elleni razziák brutálisak és rutinszerűek voltak), a túlfűtött érzelmek (órákkal korábban ezrek sírtak Judy Garland temetésén) és a kábítószerek erős koktélja inspirálta. Amikor egy 17 éves transzvesztitát bevezettek a paddy vagonba, és egy rendőr meglökte, ő visszavágott. Megütötte a rendőrt, és annyira be volt tépve, hogy nem tudta, mit csinál - vagy nem érdekelte. Garland lánya, Lorna Luft büszkén mutat rá a kapcsolatra, mondván, hogy édesanyja "az emberi jogok hatalmas, hatalmas szószólója" volt, és Garland helyénvalónak találta volna a lázadást.
Szivárvány zászló és a család és a barátok
A szivárványos zászlót, az LMBT közösség szimbólumát részben Garland "Over the Rainbow" című dala ihlette. Garland e dalának előadását úgy jellemezték, mint "a szekrény hangját", amely a meleg férfiakhoz szólt, akiknek "a saját nyilvános életükben mutatott képük gyakran ellentétben állt azzal az igazabb énképükkel, amelyet a többségi társadalom nem tűrt el".
Judy Garland apja és más fontos emberek az életében melegek voltak. Garland apja, Frank Gumm nyilvánvalóan nagyon fiatal férfiakkal vagy idősebb tizenévesekkel csábított, vagy legalábbis társaságot tartott. Amikor felszólították, hogy távozzon, vagy mielőtt tevékenységét felfedezték volna, továbbállt. Garland férjéről, Vincente Minnelliről általánosan ismert volt, hogy biszexuális volt. Garland szívesen látogatta a melegbárokat nyíltan meleg barátaival, Roger Edensszel és George Cukorral, az MGM-nél dolgozó kezelőinek bosszúságára.
Kérdések és válaszok
K: Ki az a Judy Garland?
V: Judy Garland amerikai színésznő és énekesnő volt, aki az 1950-es években vált ikonikussá.
K: Mi tette őt meleg ikonná?
V: A melegek csodálták előadóművészi tehetségét és tábori figuraként való értékét. Felnőttkorában a drogokkal, az alkohollal és a személyes kapcsolataival folytatott küzdelmei tükrözik a városi melegek hasonló küzdelmeit ugyanebben a korszakban. Emellett az Óz, a nagy varázslóban Dorothy Gale-ként játszott szerepe lehetett ikonikus státuszának alapköve.
K: Mikor kezdett Garland meleg ikon státusza megcsúszni?
V: 1969-ben bekövetkezett halála és a Stonewall-lázadások után Garland meleg ikon státusza kezdett csökkenni. A fiatal meleg férfiak inkább büszkén, mint szégyenkezve vállalták szexuális orientációjukat, és nem tudtak vagy nem akartak azonosulni Garland melodramatikus áldozatiságával és érzelmességével.
K: Hogyan parodizálták őt a drag revükben?
V: Gyakran parodizálták őt a drag revükben.
K: Milyen küzdelmekkel kellett szembenéznie felnőttkorában?
V: Felnőttkorában küzdött a drogokkal, az alkohollal és a személyes kapcsolatokkal.
K: Hogyan tekintettek a fiatal meleg férfiak Judy Garlandre a Stonewall-lázadások után?
V: A Stonewall-lázadások után a fiatal meleg férfiak inkább büszkén, mint szégyenkezve vállalták szexuális orientációjukat, és nem tudtak azonosulni Garland melodramatikus áldozatiságával és érzelmességével.
Keres