Indonézia története: részletes áttekintés a Jávai embertől a modern államig

Indonézia története a Jávai embertől a modern államig — részletes áttekintés Srivijaya-tól Majapahitig, az európai gyarmatosítástól a függetlenségig, kereskedelem és kulturális hatások mentén.

Őstörténet és korai leletek

Indonézia, pontosabban a 17 508 szigetből álló délkelet-ázsiai Indonéz szigetcsoport története a Homo erectus (közismert nevén a "Jávai ember") korára nyúlik vissza. A javai Trinil és Sangiran lelőhelyeken talált leletek között száz- és százezer éves, sőt egyes becslések szerint több százezer évnél is régebbi megkövesedett maradványok szerepelnek. A szigetvilág korai képviselői vadászó-gyűjtögetőként éltek; a pleisztocén és holocén éghajlatváltozások döntően alakították a lakhatóság területeit.

Ausztronéziai népek és a korai mezőgazdaság

A modern népesség többségét alkotó ausztronéziai népek Tajvanról érkeztek Délkelet-Ázsiába. Indonéziába i. e. körülbelül 2000 körül települtek be; hajózási és nyelvi nyomok egyaránt erre utalnak. Az őshonos melanéziai népek a távol-keleti régiókba vándoroltak, és a keveredés nyomai ma is megvannak az indonéz etnikai térképen. A trópusi éghajlat és a bőséges csapadék jó feltételeket teremtett a rizstermesztéshez. Amikor már a Kr. e. nyolcadik századtól a nedves mezőn történő rizstermesztés elterjedt, falvak és később városok alakultak ki; a Kr. u. első századra kis királyságok kezdtek virágozni, és megjelentek a helyi társadalmi hierarchiák.

Kerékpár a kereskedelemben: birodalmak és vallások

Indonézia tengerszoros elhelyezkedése stratégiai fontosságú volt: a Malakka-öböltől a Flores-tengerig terjedő tengeri útvonalak összekötötték Délkelet-Ázsiát Indiával és Kínával. Ezért a kereskedelem évszázadok óta alapvetően alakította Indonézia történetét. A Kr. u. hetedik századtól kezdve a hatalmas Srivijaya tengeri királyság — központja nagy valószínűséggel a mai Palembang környékén volt — a tengeri kereskedelemnek köszönhetően virágzott. A birodalom idején a térségbe eljutottak az indiai kultúrák hatásai: mind a hinduizmus, mind a buddhizmus fontos szerepet játszott a művészetekben és az államszervezetben.

A 13. század végén a hindu Majapahit királyság jött létre Kelet-Jáván; Gajah Mada támadásai és diplomáciai manőverei idején befolyása kiterjedt az indonéz szigetvilág jelentős részére. Ezt a korszakot gyakran tekintik az indonéz történelem egyik "aranykorának" a kulturális és politikai kiterjedtség miatt.

Az iszlám elterjedése és a helyi államok

A 13. századtól az iszlám fokozatosan terjedt, elsősorban a kereskedők és a part menti városállamok révén; az északi Szumátrán már korán megjelentek az iszlámot felvevő közösségek. Évszázadok alatt egyre több terület vette fel az iszlámot, és a 16. század végére Jáván és Szumátra jelentős része is muszlim többségűvé vált. Az iszlám azonban gyakran keveredett a meglévő hindu-buddhista és helyi animista gyakorlatokkal, így jött létre a jellegzetes délkelet-ázsiai vallási szintézis.

Europai érkezés és gyarmatosítás

Az első európaiak 1512-ben érkeztek Indonéziába, amikor a Francisco Serrão vezette portugál kereskedők megpróbálták monopolizálni a malukui szerecsendió-, szegfűszeg- és kockabors-forrásokat. A portugálok után holland és brit kereskedők is megjelentek. A hollandok 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot (VOC), amely gyorsan meghatározó európai hatalommá vált a térségben. Bár a VOC és később a holland állami jelenlét a kereskedelem fölötti ellenőrzésre koncentrált, a holland uralom fokozatosan kiterjedt a belső területekre is: a korszak jellegzetességei közé tartozott a monopóliumok, katonai kampányok és helyi szövetségek rendszere.

A holland gyarmati állam a 19. század során alakult ki teljesebben: bevezették a cultuurstelsel (növénytermesztési rendszer) gyakorlatát, majd a 20. század elejére a holland igazgatás – katonai és civil eszközökkel – a mai határokhoz közelítve kiterjesztette ellenőrzését. A brit időszak (például 1811–1816 között Jávánon) és a holland reformok mind hozzájárultak a modern közigazgatási struktúrák kialakulásához.

2. világháború, függetlenségi küzdelem és államalapítás

A második világháború alatt a japán megszállás (1942–1945) felborította a holland uralmat és jelentősen meggyengítette azt. A megszállás alatt számos indonéz vezető politikai tapasztalatot szerzett, és a japánok által részben támogatott helyi vezetők közül többen a háború után függetlenségi mozgalmak élére álltak. 1945. augusztus 17-én Sukarno és Mohammad Hatta kikiáltották Indonézia függetlenségét, és Sukarno lett az elnök. Ezt követően többéves fegyveres és diplomáciai küzdelem zajlott a hollandokkal, amely végül 1949 decemberében vezetett hivatalos holland elismeréshez (a holland terület, Nyugat-Új-Guinea kivételével). A Nyugat-Új-Guinea kérdése később, az 1960-as évek elején vált nemzetközi egyeztetés tárgyává, és 1963–69 között alakult ki a végső státusát érintő megoldás (a 1969-es úgynevezett "szabad választás" és annak következményei vitatottak és sok kritikát kaptak).

Sukarno, Suharto és a politikai fordulatok

Sukarno az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején fokozatosan átvitte politikáját a többpártrendszerből az ún. „Irányított Demokráciába” (Guided Democracy), amelyben nagyobb állami szerepvállalás és személyhez kötődő hatalom jellemző. 1965-ben egy titokzatos puccskísérlet (a Szeptember 30-i Mozgalom) és a következő években lezajlott antikommunista tisztogatások eredményeként Sukarno elveszítette befolyását. A hatalmat átvette a hadsereg vezetője, Suharto tábornok, akit 1968-ban hivatalosan is elnökké neveztek ki. A nyugatbarát, iparosítás- és beruházás-ösztönző politika — amelyet részben az amerikai kormányzat is támogatott — segítette Indonézia gazdasági növekedését a következő három évtizedben. Uralmuk, az ún. Új Rend (Orde Baru) azonban gyakran járt korrupcióval, emberi jogi visszaélésekkel és a politikai ellenzék elnyomásával.

Válság, Reformasi és a demokratizálódás folyamata

1997–1998-ban Indonézia súlyosan érintettje volt az ázsiai pénzügyi válságnak: a gazdaság összeomlása, a valuta leértékelődése és a munkanélküliség növekedése erőteljes népi elégedetlenséget váltott ki az Új Rend ellen. Ez tömeges tüntetésekhez és zavargásokhoz vezetett, melyek hatására Suharto 1998. május 21-én lemondott. A Suharto utáni időszakot a "Reformasi" (reformok) jellemezte: demokratikus intézmények erősítése, sajtószabadság, regionális autonómia kibővítése és a korrupció elleni, bár nehezen előrehaladó küzdelem.

1999-ben Kelet-Timor népszavazáson döntött függetlensége mellett a 25 éves indonéz megszállás után; a kivonulást erőszakos események kísérték, és ENSZ-közreműködésre volt szükség a helyzet stabilizálásához. Indonéziában 2004-ben rendezték meg az első közvetlen elnökválasztást, amely újabb lépés volt a demokratizálódásban. Ugyanakkor politikai és gazdasági instabilitás, valamint helyi konfliktusok — például a acehi fegyveres szeparatista konfliktus — továbbra is kihívást jelentettek; Aceh esetében 2005-ben Helsinkiben megkötötték a békét, amely véget vetett a fegyveres összecsapásoknak és önkormányzati megoldásokat hozott.

Modern kihívások és Indonézia ma

Az ezredforduló után Indonézia fokozatosan megerősítette piaci szerepét és regionális befolyását: aktív tagja az ASEAN-nak, növekvő gazdasággal és fiatal, dinamikus népességgel rendelkezik. Ugyanakkor számos belső kihívás maradt: a korrupció elleni harc, a gazdasági egyenlőtlenség, etnikai és vallási feszültségek, valamint a nyersanyagok és erdők miatti környezetpusztulás (elsősorban erdőirtás és pálmaolaj-termesztés miatt). A Nyugat-Papua régióban időről időre erőszakos összecsapások törnek ki, és az ott élő papuai közösségek jogi, politikai és gazdasági követelései továbbra is rendezetlenek.

Politikai értelemben Indonézia ma egypárti dominancia nélküli, választásokon alapuló rendszer, amelyben a Pancasila (az állam alapelveinek ideológiája) továbbra is a nemzeti egységet hivatott biztosítani. Az ország kulturálisan rendkívül sokszínű: több száz etnikai csoport és nyelv, valamint változatos vallási gyakorlatok alkotják a társadalmi szövetet. A jövőbeni kihívások közé tartozik a fenntartható fejlődés megteremtése, a jogállam további erősítése és a társadalmi kohézió fenntartása egy gyorsan urbanizálódó, globális gazdaságba integrálódó államban.

Kérdések és válaszok

K: Kik voltak az első emberek, akik Indonéziában éltek?

K: Milyen típusú mezőgazdaságot fejlesztettek ki Indonéziában?

K: Mikor érkezett Indonéziába a hinduizmus és a buddhizmus?

K: Mikor terjedt el az iszlám Észak-Szumátrán?

K: Ki hirdette ki 1945-ben Indonézia függetlenségét?

K: Ki lett Indonézia elnöke, miután Suharto lemondott?

K: Milyen esemény okozta a nép elégedetlenségét az új rendi kormánnyal szemben?

Keresés betűvel