A Norfolk partjainál fekvő Happisburgh kis faluban találhatóak a legrégebbi ismerekelt homininlábnyomok egyikének maradványai Európában, amelyek fontos információkat adnak az ember korai elterjedéséről Észak-Európában.
Felfedezés
Európa legrégebbi homininlábnyomai Nagy-Britanniában kerültek elő: ezek a maradványok körülbelül 800 000 és egymillió év közötti korúak, és a kelet-angliai Happisburgh strandján találták őket 2013 májusában. A nyomokat apály idején fedezték fel, amikor a tenger áthalmozta a partot, és feltárultak a korábbi üledékrétegek.
Kormeghatározás és környezeti adatok
A kutatók szerint ezek "a legrégebbi ismert, Afrikán kívüli hominin lábnyomok, amelyek kb. 1 millió és 0,78 millió évvel ezelőttről származnak". A lelőhely a korai pleisztocén környezet maradványait őrzi: az üledékekben megőrződött faunát és flórát vizsgálva rekonstruálni lehetett a korabeli élőhelyeket és klímaviszonyokat. Emellett 2005 óta a területen kovakőszerszámokat is találtak, ami tovább erősíti, hogy emberek huzamosabb ideig tartózkodhattak a környéken.
Mit jelentenek ezek a leletek?
A találatok arra utalnak, hogy a hominin populációk jóval korábban elérték Észak-Európa partvidékeit, mint korábban feltételezték: ez a megállapítás akár 350 000 évvel is korábban történő betelepülést jelezhet a korábbi modellekhez képest. A lábnyomok közvetlen bizonyítékot nyújtanak arról, hogy emberi elődök kortárs környezetükben jártak‑keltek a mai Anglia területén, és ez fontos információ az emberi vándorlások és a hidegebb, változó klímához való alkalmazkodás vizsgálatában.
Feltárás és megőrzés
A lábnyomokat a Happisburgh-i parton, apály idején találták az üledékben, amelyet részben a tengerparti homok fedett. Egyhez hasonló viharos időjárás és tengermozgás mosta el a homokot, így az üledék rövid ideig volt csak látható. Mivel az üledék puha volt és a dagályhatásnak kitett réteg feküdt a felszínen, a dagály gyorsan lemosta a feltárt réteget, és a lábnyomok nagy része két hét alatt megsemmisült. A régészcsapat ezért apály idején, gyakran zuhogó esőben dolgozott, hogy minden nyomról 3D-s felvételeket készítsen (fotogrammetria és lézerszkennelés segítségével), mielőtt végleg eltűnnének.
A helyszínt folyamatosan veszélyezteti a partszakasz gyors eróziója: a tengerparti folyamatok egyszerre segítik a rétegek feltárását és a leletek elpusztulását, ezért a gyors dokumentálás és a rendszeres terepmunka kulcsfontosságú. A kutatás tovább folyik: a geológiai, paleontológiai és régészeti vizsgálatok kombinációja (például biostratigráfia, paleomágneses elemzés és üledékösszefüggések) pontosítja a kormeghatározást és a korabeli környezet rekonstrukcióját.
A happisburgh-i leletek jelentősége nemcsak a datálásban rejlik, hanem abban is, hogy közvetlen bizonyítékot adnak a korai emberi tevékenységre a mai Észak‑Európa területén, és új kérdéseket vetnek fel az emberi elterjedés, technológia és környezeti alkalmazkodás folyamatáról.
